Tegnap az edzésen végül is majdnem meghaltam. Érdekes módon az egész edzés alatt semmi bajom nem volt, lelkesen végigcsináltam és nagyon fel voltam dobódva, viszont az utolsó pillanat volt a kritikus... Úgy felment a pulzusom - hogy észre se vettem, mert csak mentem gőzerővel - , hogy hirtelen rosszul lettem. Persze erről mélyen hallgattam és tartottam magam, mert egyrészről mekkora égés lenne már rosszul lenni, pláne csupa hapi előtt és mert az edzés pont véget ért és stresszlevezető-nyugató-nyújtó feladatok jöttek, amik viszont sokkal jobb irányba vittek és rendezték a pulzust. Az öltözőbe érve, a tükörben láttam, hogy mennyire vörös a fejem, na az ijesztő volt számomra. Mármint ijesztően csúnya. Na nem baj, ezért is járok heti egyszer, hogy a rendszeres edzésekkel hozzászokjon a szervezetem az aktív mozgáshoz.

A nyújtógyakorlatoknál is volt egy kis baki, mert hát a térdemben alapjáraton van egy fájás és ahogy behajlítottam, hogy a bokámra ülök - na azt nem kellett volna.

Ettől függetlenül sokkal többet kaptam tegnap is, ami mindezt - a vele járó - "sérüléseket" feledteti.
Még ma is zúg kicsit a fejem, nem vagyok benne biztos, hogy esetleg nem-e a tegnapi pulzusugrás miatt.

Kollegina az össze-vissza zabálós napok után néhány napig halvajáró volt, annyira rosszul érezte magát. Ráadásul meg sem érte neki, mert megmondták a vizsgálatnál, hogy ha mindenből csak egy kicsit eszik, az kevés, többször kellett volna ennie, többet.

napiBerni
bejelentkezett valami ételallergia vizsgálatra, potom hatvanezer forintért... mert amúgy spúr és spórol örökké, de fejébe vette, hogy valami betegséget keres magának..
Van egy listája az ételallergiával kapcsolatban és napok óta annak alapján eszik, mindent IS. És ezt értsétek szó szerint. Össze-vissza vásárol mindenfélét és - szó szerint - egész nap eszik, hogy kimutassa a vizsgálat, ha allergiás valamire.
Ma már evett parajlevest, gesztenyés túró rudit, vegyes magokat, csokit, cukorkát, most eszik olajbogyót és kb. még ötféle kaja van előtte, természetesen össze nem illőek.
Mondtam neki, hogy ha ettől nem lesz rosszul és nem kezd f.sni, akkor nyugodjon meg, semmi baja. Mondjuk, ha kijön belőle a múlt hét is, akkor se biztos, hogy beteg, csak a szervezete normális módon reagál a koviubi spenótleves kombóra.

napiBerni2
Lehet, hogy költözünk - itt épületen belül, de jobb helyre, mert megérdemeljük.
Jelenleg semmi nem biztos, de felmerült lehetőségként egy rész, ahol öt szoba van - és az is felmerült, hogy egy másik bizottsággal kerülnénk össze. Mondom, hogy az érdekes lenne, mert nekünk kell négy szoba, a másik bizottságnak három, tehát nem jön ki az öt, nem férnénk el.
Aszongya, hogy az elnök úr úgysincs itt soha, lehet, hogy lemond az elnöki szobáról.
Mondom neki, te, először is egy elnök nem fog lemondani semmiről, pláne nem a mi elnökünk, de a többi sem, ráadásul hosszú távban kell gondolkodni. Meg hát amúgy is, az elnöknek egy szobát fenn kell tartani, mert hát milyen már az, ha pont a főnöknek nincs szobája??? Hát jó, de akkor lehet, hogy majd közösen használják egy másik elnökkel az elnöki szobát.

De hát mit várok valakitől, akinek ha azt mondod, hogy meghaltál, elhiszi?? Ide nekem egy marék magnéziumot...

Tegnap elcaplattam a telefonnal a vodához. Ott a bejáratnál a hostess olyan stílusban szólt hozzám, hogy sajnos előhívta ördögi énemet és megmutattam neki, hogy ha valaki tuskó, akkor én ezerszer tuskóbb tudok lenni. Méghozzá mosolyogva. Vörös is volt, mint a rák, majdnem elbőgte magát, de hát magának csinálta.
Tényleg olyan szinten elegem van a primitív emberekből, meg azzal, hogy mindig én legyek a megértő, meg a toleráns, hogy azt el nem tudom mondani.  Az utóbbi időben egyre kevésbé tudom - és akarom - visszafogni magam, ha valaki belém áll, jön az instant karma részemről. Miért mindig én legyek a jó?

Az ügyintéző viszont szuper volt, pikkpakk elintéztük a kárbejelentést. Cserekészüléket is kaptam, bár, mivel nincs fólia rajta, jobbnak láttuk félretenni szépen, mert drága lenne kifizetni, ha baja esne. Addig M. használja az én J5-ömet.

Ma reggel olvastam, hogy tegnap a mi vonalunkon, valami jóképességű egyén gázsprayt fújt a vagonba.. hamar rájöttem, hogy azon a vonaton voltam én is, de mostanában nem a 2., hanem a 3. kocsiban szoktam utazni - és tegnap is így tettem, így én megúsztam ezt az örömteli eseményt. Mondjuk én nem vettem észre semmit, hogy menekültek volna az emberek, de lehet, hogy csak azért, mert filmet néztem.

Reggel jó nagy vihar volt nálunk, jégesővel, szerencsére az időjárás-alkalmazásom remekül működik, jelezte a vihart is és azt is nyomon tudtam követni, hogy meddig tart a hard core rész. Megvártam, míg az tovább áll és akkor indultam el.

A pilisi fórumon azon vitáznak, hogy a mozinapon sok vendég kiszórja a pattogatott kukoricát, na meg a földbe (szőnyegbe) tapossa, meg otthagyja a sok szemetet. Sokak szerint ez így van rendjén, mert hát a kisgyerek szemetel, amúgy is azért van a takarítószemélyzet, hogy takarítson.

Kisebbségben vannak azok, akik ezzel nem értenek egyet, sőt. Természetesen ők a hülyék.
A kisebbséghez tartozok én is (meg se vagyok lepődve). Enni is tudok úgy, hogy nem csinálok disznóóolat, sőt, a gyerekem is tud úgy enni. Persze, a kisgyerek szemetel, ha azt látja a szüleitől, de akkor ne sírjon a szájuk később, hogy a gyerek a szájukba sz.rik. Hiányzik a tisztelet, a mások munkájának megbecsülése. Pedig, ahogy tartja a mondás, mindenkinek csak saját maga körül kellene rendet tartania és tiszta lenne a világ...

Nagyon el vannak billenve az emberek, betegek és beteg az egész világ. Hogy is van az a dolog a koronavírussal? Nem arról volt szó, hogy kihalunk?

Front van, fáj a fejem.

Jelenleg nem érzem a magnézium hatását, bár, lehet, ha nem szedném, akkor még ennél is feszültebb lennék.

napiBerni
Beszélgettem Bernivel a filmről és mondtam neki, hogy hát, ez a főszereplő csaj tényleg egy idióta, mert hát - Ha neked azt mondanák, hogy halott vagy, elhinnéd?" - tettem fel a kérdést. A válasz "Igen, simán." volt.
Félrenyeltem hirtelen és nincs több kérdésem. Tényleg van létjogosultsága ennek a filmnek és a témának, vannak emberek, akik feleslegesen szívják el előlünk az oxigént.

Francia manikűr helyett piros körmeim vannak, többsége matt piros, de a gyűrűsujjaimon fény van rajta és kis kövek. Kicsit dobott a hangulatomon. A körmösöm nagyon lelkes, közölte, hogy ez az igazán hozzám illő és innentől kezdve ezt kellene hordanom.. hát, majd meglátom.
Hétvégén kertészkedtem, jó volt elterelni a figyelmem. Jó végre kint lenni, rendezkedni, tervezni, kapirgálni. A kertészkedés gyógyít. Még mindig elsírom magam, amikor hátramegyek a kertbe és kitartóan várom az őzeimet.. az agyam képtelen feldolgozni azt, ami történt, csak azt tudom mantrázni, nincs is ott, nincs is ott semmi, ez az egész egy rossz álom.. nappal nem hallatszik az alapzaj sem, de látszódnak az autók a távolban... alig várom már, hogy bezöldüljön a táj és tényleg ne legyen ott semmi..
Kolléganőm hozott rengeteg filmet, a telefonom a pendrive-om, imádom a 120 giga tárhelyét, úgyhogy mostanában a vonaton filmezek. Ma is kapóra jött, amikor felsővezeték szakadás miatt nem haladtunk semerre. Már megnéztem a "Gyilkos ösztön"-t (Anthony Hopkins főszereplésével), az nagyon tetszett, ma pedig a "A halott túlélő"-t néztem meg, Liam Neeson főszereplésével. Nagyon érdekes film, elgondolkodtató, bár bennem vannak kérdőjelek, de összességében jó film. Egy csajról van benne szó, aki autóbalesetben meghal és a temető halottasházában "ébred". A filmben a kérdés végig az, hogy életben van, vagy halott. Lélektani thriller, nincsenek benne véres jelentek, de végig fenntartja a figyelmet. Elárulom (spoiler) életben van és Liam Neeson a pszichopata sorozatgyilkos, aki egész film alatt bebeszélte neki, hogy halott, és csak ő tud vele kommunikálni... a csaj végig csak szenvedett, erőtlen kitörései voltak csak a szabadulás tekintetében, sőt, Liam Neeson abszolúte nem tartotta fogva, tehát ki tudott volna szabadulni, ha akart volna... de hát nem akart, így a film végén jól el lett temetve élve (kap valami látszathalált okozó injekciót, szóval a temetésen se jön rá senki, hogy él). Szóval nincs happy end.
A film tanulsága - amit Liam Neeson is mond, sokan úgy élnek, hogy már igazából halottak. Csak feleslegesen szívják el mások elől az oxigént. Ezzel én maximálisan tudok azonosulni. Szóval valahogy nem sajnálom a csajt, aki választhatott volna mást is, de nem tette. Meg is érdemelte, hogy élve elássák. Bocs. Amúgy nem vagyok sorozatgyilkos. :D
Állítólag jön a nagy vihar, nálunk meg a ruhák a tornácon száradnak. Riasztottam M-et, ugorjon haza, ha vész van, még jó, hogy ő Mordorban dolgozik (Mordor Monor helyi beceneve).
M. leejtette a telefonját, az megmakkant, se kép, se hang, úgyhogy vihetem a szervízbe... a telefonszámai meg minden elveszett, hiába mondom neki, a guglba mentsen... így járt. Húszezer az önrész, és akkor még jól jártunk, még jó, hogy van biztosítás rajta...
Ja, hétvége óta szedek Magnéziumot mindenféle B vitaminnal, meg C vitamint. Tök zen vagyok, pedig mire beérek dolgozni, tömeggyilkos kedvemben szoktam lenni.. na ez most placebo, vagy tényleg csodaszer a magnézium?

Tegnap átadták az M4-et.

Kb. 1 km. távolságra van. Elhallatszik hozzánk az autópálya forgalma is... sőt, este látni is, ahogy mennek az autók.  Ok., nem "hangos", egy amolyan "alapzaj", de az eddigi néma idillhez képest számomra elviselhetetlen ricsaj. Sőt, még M. is sokkot kapott... Persze a vadak miatt vadháló van, esetleg az aluljárón tudnának átjönni...

Siratom a békémet, az idillemet, az őzeimet.. és gyűlölöm a civillizációt, azt, hogy mi, emberek teljesen belakjuk a földet és már mindenhol út van... hogy ide jöttem lakni, vidékre, a város szélére, ahonnan már nincs más csak a puszta és az ERDŐ... és egyszercsak az erdő közepén ott termett egy M4-es...  én ezt képtelen vagyok feldolgozni...

Tegnap este óta csak potyognak a könnyeim, nem tudom abbahagyni a zokogást... gyűlöltem, már amikor épült, de reménykedtem, hogy hátha elég messze van és majd nem hallani...de most minden reményem szétfoszlott...

Eddig tartott nekem a boldog 2020.

Hétvégén szeles, de jó idő volt, úgyhogy már mentem is kapirgálni a kertbe és jajjdejóvót.
Hétfőn megleptük a 16 évest a koleszban, hihetetlenül boldog volt, amikor meglátott minket, nem is hitt a szemének. Vittünk csokitortát és sutyiban egy üveg pezsgőt is (igen, sz.ranya vagyok, pezsgőt csempészek a koleszba...). Jött velünk egy barátja is és így, négyesben elmentünk ott egy étterembe, ami nagyon szép és jó a kaja, csak a felszolgáló volt olyan flegma, hogy röhögőgörcsöt kaptunk, amikor jött asztalhoz. Nagyon jól sikerült délután volt.
Tegnap voltam az első edzésemen. Imádom. "Hazatértem" Újjászülettem. És nem vagyok annyira rossz erőnléti állapotban, mint hittem és ettől nagyon jó kedvem van. A térdem és a derekam-gerincem is bírta. Volt ott egy csaj, velem egyidős, aki egy éve jár, hát nem bírta jobban, mint én.
Ja, és csak 36 évesnek néztek, na ettől is jókedvem van.
Dávidék holnap indulnak Velencébe. Nagyon várja.

Még tavaly év végén, idén év elején kibukott a zaklatásos ügy, főigazgatóig feljutott. Mivel a kislány nem kért fegyelmi eljárást, így annyiban is maradt az egész - hivatalból nem indítottak fegyelmit. Fönci tussolta az ügyet, védte a zaklatót.
Fönci teljes mértékben a zaklató mellett áll és védi és büntetésből előadást kell tartania a törvényi változásokból a titkárnők részére, úgy, hogy a zaklatottak is jelen vannak. Hogy ez kinek büntetés? Hát nem neki. Kis kollegina felment hozzá, hogy nem akar résztvenni az előadáson, mert képtelen egy légtérben maradni ezzel az emberrel - a válasz az volt, hogy menjen bátran, nem lesz baj, nem kell jóképet vágni hozzá, egyébként is fönci is ott lesz... mondtam is azonnal a lánynak, hogy ne bízd el magad, nem rád fog figyázni, hanem a zaklatóra...
Tegnap volt az előadás egyik fele, a fickó lubickolt, fönci támogatta, nekem meg végig hányingerem volt. Ha kussolok is, az arcomat nem tudom befolyásolni. Fönci rám szólt, hogy miért nem mosolygok, majd előadás után is félrehívott engem és a kis kolleginát, hogy miért vagyunk ilyen komorak.
Nehezen viselem, talán azért, mert engem is zaklattak fiatalként és még nem dolgoztam fel, de szerintem csak a szokásos igazságérzetem lázadozik. Végig hányingerrel ültem ott és az előadás alatt, látván ezt a tuskót és fönci támogatását, azt éreztem, hogy fizikailag le tudnám ütni mindkettőt. Nagyon felzaklatott, hogy ott kell ülni a zaklató előadásán és még jópofát is kell vágni hozzá, ráadásul kérdéseket is tett fel, amikre válaszokat is várt...
Mivel nem végeztünk, ma lesz még egy előadás, azt is túl kell élni.

De, csak hálás lehetek, mert felszínre hozott bennem egy traumát, amivel dolgom van, másrészről pedig olyan feszültség van bennem, ami fizikai aktivitásra serkent és ez csak a javamat szolgálhatja.

Elkészültek a profi fotós általi képek is.