Tegnap az edzésen végül is majdnem meghaltam. Érdekes módon az egész edzés alatt semmi bajom nem volt, lelkesen végigcsináltam és nagyon fel voltam dobódva, viszont az utolsó pillanat volt a kritikus... Úgy felment a pulzusom - hogy észre se vettem, mert csak mentem gőzerővel - , hogy hirtelen rosszul lettem. Persze erről mélyen hallgattam és tartottam magam, mert egyrészről mekkora égés lenne már rosszul lenni, pláne csupa hapi előtt és mert az edzés pont véget ért és stresszlevezető-nyugató-nyújtó feladatok jöttek, amik viszont sokkal jobb irányba vittek és rendezték a pulzust. Az öltözőbe érve, a tükörben láttam, hogy mennyire vörös a fejem, na az ijesztő volt számomra. Mármint ijesztően csúnya. Na nem baj, ezért is járok heti egyszer, hogy a rendszeres edzésekkel hozzászokjon a szervezetem az aktív mozgáshoz.

A nyújtógyakorlatoknál is volt egy kis baki, mert hát a térdemben alapjáraton van egy fájás és ahogy behajlítottam, hogy a bokámra ülök - na azt nem kellett volna.

Ettől függetlenül sokkal többet kaptam tegnap is, ami mindezt - a vele járó - "sérüléseket" feledteti.
Még ma is zúg kicsit a fejem, nem vagyok benne biztos, hogy esetleg nem-e a tegnapi pulzusugrás miatt.

Kollegina az össze-vissza zabálós napok után néhány napig halvajáró volt, annyira rosszul érezte magát. Ráadásul meg sem érte neki, mert megmondták a vizsgálatnál, hogy ha mindenből csak egy kicsit eszik, az kevés, többször kellett volna ennie, többet.