Elkészültek a profi fotós általi képek is.
(Ez itt M.):
Várakozunk. A képen amúgy rajta van a vonatos "zaklatóm" is, a második sorban ül, balról a harmadik. Igen, majdnem közvetlenül mellettünk. Már majdnem betelt a nézőtér, mellettünk volt még ez a két hely, amikor is ez a hölgy megjelent, hogy leülhetnek-e. És akkor megláttam ŐT, megrángattam M. kezét és felkiáltottam "nézd már, a vonatos csávó!" és szó szerint röhögtem, ráadásul jó hangosan...
Még csak nem is helyi, hanem monori... Mekkora esélye van, hogy eljön, hogy pont oda ülnek, ahová mi is? De legalább látom, hogy ez bizony nem nős, mert szerintem ez a hölgy az anyukája volt...
Ja, a székeim.
Ezt a széket (ok, ez a kolléganőmé, az enyémet már elvittem, meg az én asztalomon amúgy sincs ilyen rend... meg angyalkák) cseréltem le erre (tehát ez az én régi/új székem).
