Pénteken fodrászoltam, jólesett.
M. megbeszélte a fiával, hogy együtt jönnek.. felszállt Monoron a vonatra és hívta a gyereket, hogy hol van.. erre az közölte, hogy ott ül, hátul.. egy szóval nem mondta, hogy ja, amúgy rossz vonaton.
Ugyanis olyan vonaton ült, ami Ceglédig meg sem állt... az apja mehetett érte Ceglédre. Nem az a baj, hogy rossz vonatra szállt, hanem az, hogy hazudott és sumákolt, ráadásul utána nem az apját hívta, hanem az anyját.... azon, hogy még arra is képtelen, hogy a visszafele jövő vonattal visszajöjjön, már meg sem lepődtem. 
Hétvégén megint voltak dolgai, de már lesz.rom. Idegeskedjen az apja rajta, idegeskedett is, én csak annyit mondtam, hogy ha ő se bírja, nekem miért kellene... Tegnap megint megkönnyebbülve tette fel a vonatra, aztán órákon keresztül azt hallgattam, hogy mennyire képtelen elviselni, hogy ilyen a fia... én mostam kezeim, az ő fia, nem az én dolgom, kezdjen vele, amit akar. Így felfogva sokkal jobb a lelkemnek. 
Dávid is itthon van, meg van fázva, így maradt is itthon, nem ment vissza a koleszba. Hívta apját, hogy szerezzen orvosi igazolást, az azonnal megígérte, hogy szerez és közölte a gyerekkel, hogy de haza ne menjen, mert a Máté is beteg volt és még visszafertőzi. Nem mintha haza akart volna menni, de azért ***
A konyhai csap kicserélésre került, mert már nagyon régi és rossz volt, most egy szép, új csapunk van, egészen más a konyha kinézete is.
Vettem Ricorét, azt bírja a szervezetem.. ugyan nem igazi kávé, de még nem volt időm minőségi pótlékot keresni, úgyhogy most ez van.
A Pennyben meg ennek örömére árulnak most kávészemeket étcsokiba mártva... a gyenge pontom.. naná, hogy vettem, de jobb híján a kollégákat tömöm vele.. egy-egy szemet megeszek, de figyelek, hogy ne vigyem túlzásba.
A héten lesz a Cesar Millan előadás, csütörtökön.. hihetetlen, hogy már februárban megvettem a jegyet, akkor még messzinek tűnt, de máris itt van az idő... nagyon várom.
Ma lesz egy kis túlóra, de nem vészes, amúgy meg tök álmos vagyok.  

A tegnapi borzalmas éjszaka után ma éjjel szerintem kómában voltam, úgy aludtam, de egészen kipihentnek is érzem magam "ahhoz képest".
...

Az étkezések nálunk központi szerepet töltenek be. Régen mindenki ott evett, ahol kedve volt, tévé-számítógép előtt, vagy csak állva bekapott néhány falatot, természetesen sosem egy időben, együtt...
Én ezt nagyon rosszul viseltem, mert az én vágyam a családi, hagyományos étkezés volt - mindenki együtt, egy időben van az asztalnál, eszünk-iszunk, beszélgetünk számítógép, telefon és mobiltelefon nélkül.
Csakhogy ezt olyanoknál bevezetni, akiknél ez sosem volt szokás, akik így sosem étkeztek, nem éltek, bár családban de mégis család nélkül szocializálódtak.... hát... nem könnyű... Igen, léteznek ilyen családok, ahol nincs családi szocializáció...

Sokat vitáztam velük, de hatástalan volt a dolog, így taktikát váltottam...

Elkezdtem "svédasztal" jellegű étkezéseket összerakni, többféle zöldséggel, felvágottal, virslivel stb.,  szép, ízléses tányérokkal, edényekkel - amiket nem lehet csak úgy felkapni és vinni a tévé elé...   ebédnél pedig hasonló módon terítettem meg, ami azt eredményezte, hogy senki nem tudott elszakadni az asztaltól és mindenki az asztalnál étkezett és gyönyörködött és eljött az idő, hogy most már természetessé vált az asztalnál étkezés.
Sikerült azt is elérnem, hogy egyszerre kezdünk és egyszerre végzünk - régebben engem pl. nem vártak meg, vagy aki először végzett, már pattant is fel az asztaltól, mert hát sem családi szocializáció, sem illem nem szorult beléjük... 


Hétköznap esténként M-mel a vacsoránk hasonló módon zajlott... én vágytam volna a közös étkezésekre, a nap megbeszélésére, de sosem együtt ettünk, sosem az asztalnál....  de én ott is kitartóan mindig megvártam őt, mindig szépen, ízlésesen tálaltam és azt vettem észre, hogy egyre ritkábban eszik a tévé előtt, hanem inkább az asztalnál...

Tegnap pedig eljött a nap, amikor mindezért köszönetet mondott...hogy milyen jó együtt, közösen étkezni, beszélgetni..
Nekem ez egy akkora ünnepnap, hogy szívem szerint munkaszüneti nappá nyilvánítanám. :)

6 év után idáig is eljutottunk. Végül is mindig elérem, amit akarok. :)

Amúgy nem győzöm M-et hallgatni, hogy mennyire más vagyok, mint az eddigi női.. számomra teljesen természetes dolgokon tud úgy elképedni, hogy már én is elképedek rajta. Például, hogy a fehér ruháknál a régebbiekből is, amik mondjuk elszíneződtek - képes vagyok fehér ruhákat varázsolni. Vagy, hogy olyan dolgokat varrok meg (kézzel), amiknél leteszi a nagyesküt, hogy na ezt már én sem tudom megvarrni... hogy mennyire kézben tartom a háztartást, kreatív vagyok, hogy mennyire tudok spórolni, hogy minden praktikára van még öt praktikám... és még a közös étkezésre is rászoktattam a családot... bár ezt a hozzáállást nem a családból hoztam, hiszen anyám sosem vont be a háztartásba (sem) és pozitív példa sem áll előttem, de biztosan valami genetikai vonal csak van bennem esetleg dédanyai részről (még nagyanyám sem egy követendő példa e tekintetben, főzni sem tudott), mert nekem ez egy természetes dolog, és örömömet lelem ebben a női-anya szerepben... nekem az a fura, hogy ez valakinek fura... az a fura, hogy vannak nők, akiknek nem természetes az, hogy a család egy asztalnál egyen, hogy a szódabikarbónával vagy bórax-al fehéríteni tud, hogy háztartást vezessen... persze, elfogadom, hogy van ilyen és nem is ítélek... csak nekem fura.
És még csak ősanya sem vagyok. :D
...
Kollégától most kaptunk 8 gigányi word-ös könyvanyagot (és ez csak a zip kiterjesztés...)... van abban minden, mi szem-szájnak ingere, szóval el vagyok látva egy időre olvasnivalóval.

Többször szoktam csomagot rendelni és majdnem mindig ide kérem, az Országházhoz. Jön a futár, felhív, kimegyek a kapuhoz és átveszem a küldeményt. A múltkor két csomagomat is a Magyar Posta Futárszolgálata hozta, természetesen nem kaptam meg őket, azaz késve. Ők ugyanis gondoltak egyet és leadták a központi postázóba - miközben az ő nyilvántartásuk szerint én már régen átvettem a csomagot, én még a közelében sem voltam - ez főleg az utóbbinál volt gond, mert égen-földön nem volt a csomagom sehol - kiderült, hogy egy másik épületben adták le.
Jól megpanaszoltam, tegnap meg is érkezett a válasz, miszerint természetesen én vagyok a hülye, ők hibát nem követtek el, mert az Országházzal szerződésük van a csomagküldemények kézbesítése tekintetében.
No én ezen úgy berágtam, hogy írtam egy válaszlevelet és nem túl úrinői stílusban küldtem el őket melegebb éghajlatra. Először is ez nem a hivatal csomagja, hanem az enyém, amit futárszolgálattal kértem, jó drágán, nekik fizettem én, a telefonszámom fel volt tüntetve, ergo nem hivatalon belül kellene utánam nyomozni, hogy mégis ki a franc vagyok, hanem a futárnak.
Ők még mindig azt hiszik, monopol helyzetben vannak, és bármit megtehetnek, mert úgyis kimagyarázzák, hogy miért nem végzik el a vállalt kötelezettségeiket. Pedig egy nagy sz.rt. Nem csoda, hogy a csőd szélén állnak... 
Amúgy meg azt sem bírtam kihagyni, hogy Országházzal nem köthetnek szerződést, mert az egy épület, esetleg az Országgyűlés Hivatalával állhatnak szerződésben.

Ja, és megígértem nekik, hogy mindenhol jó hírüket fogom terjeszteni, így ide is kiírom: ha futárszolgálatról van szó, felejtsétek el a magyar postát.

Tegnap este óta megint fáj a mellkasom, nem is tudtam aludni, légzési nehézségeim voltak a fájdalom mellett és ez kicsit aggaszt. Éjjel fél egy körül tudtam elaludni, de persze fél ötkor már keltem...
Mindenesetre gyakoroltam kicsit a prána légzést, illetve a Buteyko légzést. Utóbbiról annyit kell tudni, hogy az asztmával kapcsolatban már régen is olvastam, hogy hatásos, de nem volt a kivitelezése fellelhető sehol - tegnap viszont sikerült találnom egy appot, ami segít megtanulni, illetve bővebb cikkeket, tanulmányokat is. Hát nem könnyű technika - gyakorlatilag a légzést kell lelassítani, tudatosan.. A módszer amúgy vitatott, de ez természetesen nem tart vissza - mit veszíthetek azzal, ha légzéstechnikákat gyakorlok? Semmit. Azt meg úgyis érzem, hogy jó-e vagy nem. Ettől függetlenül 85ezerért természetesen nem megyek el tanfolyamra.

Átszoktam a totál vizes kávéra. Ugyan íze nincs, csak az illúzió, hogy kávét iszok, de tény, hogy azóta jobban vagyok. Időnként, amikor rámjön a dac, a hiány, az elvonási tünet, a megszokás... hogy márpedig én KÁVÉT akarok, elkészítem, sajnos azonnal megérzem, hogy már az illatától is 220 a pulzusom (pavlovi reflex?)...

Van ricinusolajom. A krémmánián ódákat zengtek róla a csajok, így úgy gondoltam, mit veszíthetek, beszereztem kb. 200 forintért a patikából egy adagot. Mióta azzal kenem a szem"szőreimet" (szemöldök, szempilla), sokkal szebbé és erősebbé váltak. Az évek folyamán kikopott, kiszedett szemöldököm ismét létezik, a szempilláim pedig szép hosszúak és a spirál sem viseli meg őket. Időnként a bőrömre is kenem, jót tesz a ráncoknak is. Hajra nem használom, az nagyon macerásul hangzik. A boltban kapható szemöldök és szempilla ápoló szerek vegyszeresek és nagyon drágák, ez meg kétszáz forint volt és három hónapja használom, szemmel látható hatással...

A vazelinről is ódákat zengtek, így vettem azt is (mit veszíthetek), szintén fillérekért. Azóta azzal ápolom a számat és jobb, mint bármelyik szájápoló, illetve szájfényként is remekül funkcionál.  Az ezer forintos carmexemet (ok, az tényleg nagyon jó, de kicsike) lecseréltem a 200 forintos vazelinre, a kis doboznyi adagot is több hónapja használom. Megjegyzem, a neten ennek is ezerféle felhasználási módjáról írnak.

Ezen kívül a Rossmannban vettem aloe vera sprayt, utólag láttam, hogy arról is ódákat zengtek ezen a fórumon.. annyira bevált, hogy három havi használat után megvettem a krém változatát is... a hidratáló hatékonyságáról hamar meggyőzött - hajmosás után a hajamra, fürdés után pedig az arcomra is fújtam belőle, hihetetlen erős hidratáló hatása van, a bőröm sokkal szebb azóta, de más téren is megállja a helyét, meggyőzött, hogy valóban bőrnyugtató és gyógyító hatása van. Az aloe first kilencezer, ennek az ára meg ezer(egyszáz) és már én is csak ódákat tudok zengeni róla.

Röviden tehát a drága kencéimet lecseréltem olcsó, de hatékony és kímélő változatúakra.

Más kozmetikumok tekintetében is változtattam... a tisztasági és intim betétek tekintetében átszoktam a méregdrága, de bőrbarát bio intimora és társaira, nem is értem, hogy használhattam eddig always és hasonló műanyag vackokat... (a mosható változat nálam e tekintetben nem opció).

Dezodort is váltottam - ugyanúgy ott van az erős is a polcomon (biztonsági tartalékként), de a bőrbarát, kevésbé agresszív és alumínium és szirsz.r mentes változat vette át a helyét teljes mértékben.

Mostanában rengeteget olvasok - ismét -, most végeztem Marie Benedict: Hedy Lamarr, az egyetlen nő című könyvével, az is nagyon tetszett, illetve most a Szabó Magdáról szóló könyvet olvasom, melyben vele készült interjúkat gyűjtöttek össze - Szabó Magda: Az élet újrakezdhető - és attól vagyok elalélva. Szívet melengető, csodálatos.. nagyon bölcs asszony (volt)... mindkét nő, Hedy Lamarr pedig egy igazi erős, harcos nő.

Könyvtárunk komolyan elkényeztet a rengeteg fantasztikus könyvvel, amik elég sűrűn érkeznek.
Azt hiszem, ez az újabb olvasásom is a lelki békémre mutat, van idegrendszerem, energiám olvasni - mondjuk hétvégén nincs, mert akkor minden más eltereli a gondolataimat, de utazás közben, illetve itt, ha a munka engedi, repülök a történetek világába. Az az én világom, a könyvek által bárki és bármi lehetek, teret enged a fantáziámnak, a lelki mozimnak, érzékeny lelkemnek.. lelki feltöltődés, lelki kielégülés, ami, csak most érzem igazán, hogy mennyire hiányzott, amikor más(ok) vitte(ék) az energiámat.


Az energiavámpírokról jut eszembe, most már Annának is szívpanaszai vannak (20 évvel fiatalabb nálam), Marianna és az utódom vérnyomásproblémákkal küzd, egy másik fiatal kis kolléganőnek pedig veseproblémái vannak... lassan költöznek az új irodaházba, természetesen ők csomagolnak fönci helyett is, aki mindenről leltárt akar, az otthoni dolgait sem ő pakolgatja, mindenbe beleköt... mindenki idegállapotban van tőle.. ha igaz az, hogy mindenki visszakapja, amit ad, akkor rá el nem lehet képzelni, hogy mi vár... én csak minden nap köszönetet mondok azért, mert már nem abban a pokolban vagyok.

Dávidommal való kapcsolatunkat eléggé komolyan megalapozták és erőssé tették a közös élmények, amik erőteljesen összekovácsoltak minket. Akármilyen nehéz is volt az életünk, mindig nagy hangsúlyt helyeztem arra, hogy legyen minél több velem közös örömteli és boldog emléke, élménye. Ezzel igyekeztem kompenzálni az apja negatív energiáit, illetve igyekezetét arra vonatkozóan, hogy elszakítson minket.  Akkor lettem mestere az ingyenes, költséghatékony lehetőségek, programok felfedezésének, megszervezésének...  Bubu a mai napig boldogan emlegeti ezeket, ami számomra igazán szívet melengető...  sokszor mondja mosolyogva, hogy hát igen, "anyával mindig megyünk valahova" és bizony a mai napig örömmel és lelkesen jön velem, bárhová is kiránduljunk. Azt hiszem, bejött a taktikám. :)
Így hát úgy döntöttem, a karácsonyi ajándéka is egy olyan meghatározó élmény lesz, amit végre megadhatok neki. Méghozzá egy adventi bécsi kirándulás.
Három éve már voltunk - a "barátnőmmel" - és nagyon szimpatikus a szervező cég, minden flottul ment, így idén is őket választottam, pláne, hogy nem busszal, hanem vonattal megyünk, ami sokkal kényelmesebb (igaz, jóval drágább is, de ár-érték arányban nekem jobban megéri).
Lehet, hogy másnak ez a vásári látogatás semmiség, de nekünk egy óriási lépés az ínséges idők után... M. aranyos, mert közölte, hogy az útiköltség árával ő járul hozzá az ajándékhoz... hát, egye fene, ha adnak fogadd el, nem igaz?... :)
Tegnap le is foglaltam a helyeket és az irodában befizettem a költségeket. Úgy tervezem, hogy totál meglepi lesz, még 21-én sem árulom el, hogy miért kell hajnali 4-kor kelni. Nagyon izgulok és nagyon remélem, hogy örülni fog a fiam.
Mivel a vásárok körbejárása kitesz egy napot, így plusz programokat nem szervezek (csokigyár, panoptikum), arra majd egy másik bécsi út során keresünk lehetőséget, de azért megnézem a lehetőségeket, hogy mit tudunk ebbe a nyolc órás programba "bepasszírozni" úgy, hogy ne kelljen rohangálni (pl. bécsi kártya megvétele a tömegközlekedési eszközök ingyenes használatához).

IQ fighter kollegina
Itten rinyál, hogy angolul kellene tanulni, de hááát ő egyedül nem és neki nincs pénze tanfolyamra. Két kattintás, máris ott vagyok az ingyenes EU által támogatott 120 órás nyelvi képzések honlapjánál... az meg azért nem jó, mert biztosan sokan vannak, meg ingyenes.
Kifogások mindig vannak...

M. csak vasárnap volt itthon, Dávidom pénteken lelépett délelőtt, a másik gyerek nem jött, így elfoglaltam magam a hétvégén. Szombaton elköltöttem M. fizetésének jelentős részét - és mindezt úgy, hogy csak a háztartásba szükséges dolgokat vásároltam.
Aztán ablakot szigeteltem. A szobában az ablakok régiek és huzatosak, de idén még nem volt pénzünk lecserélni őket, így más megoldás után kellett nézni. Anno, vagy tizensok éve leszigeteltem őket, sőt, volt, amit "be is ragasztottam", de a szigetelés elavult... akkor még olyan férfi (férfi, haha) volt mellettem, aki szöget nem bírt beverni a falba, így csak a saját szőke agyamra hagyatkozhattam, de most M. segített. Igaz, távban, mert ő pesten dolgozott, úgyhogy videóchaten segített, ha elakadtam. Ami azt illeti, anno én az atyaúristent is körberagasztottam a szigetelővel, gyanítom, azért nem volt jó az egész - a túl vastag ablakszigetelés sem jó. No azt leszedni, lekaparni, hát nem volt kis mutatvány, de megoldottam. A másik ablakon meg a poloskák próbálkoznak bejutni, úgyhogy onnan vagy tizet szippantyúztam ki a porszívóval lelkes sikoltozás közepette, ezek mindent túlélnek! Végül is az akció sikeres volt, és nem csak én, de M. is elégedett, megdicsért, hogy jó munkát végeztem. Egy szakembertől ez különösen jólesik. Ja és a poloskák sem élnek túl mindent, mivel vettem poloskairtó aerosolt, ami nem olcsó, de hatékony. A nyílászárókat kell körbefújni vele és akkor távolmaradnak. Fújtam is bőséggel az ablakokra belőle, igaz, én is úgy éreztem, hogy a szagától szívesen távolmaradnék, de végül is lakáson belülről hamar elment a szaga.

Aztán... megláttam az egyik kedvenc receptes oldalamon (só-bors) egy receptet, amibe beleszerettem, így azonnal el is kellett készíteni. Céklás palacsintában fehérboros-tejszínes csirkeragu. M. amikor meglátta a rózsaszín palacsintát, furán nézett, aztán meg nem bírta letenni az evőeszközt. Hát isteni étel, az egyszer biztos.

Eredeti (elképzelés)
https://sobors.hu/receptek/ceklas-palacsinta-recept/








Valóság:

Tegnap, miután délután kisütött a nap, mentünk a kutyával egy nagy kört, láttunk őzeket is, négyen galoppoztak felénk, meg a kert mögötti szántóföldön sok-sok patanyomot is felfedeztünk. Megint csak az jutott az eszembe, hogy nem érdekel a házam értéke, én lemondok az értéknövekedésről, csak legyenek őzeink... számomra ez az érték megfizethetetlen...
Aztán leengedtük a kerti csapot és eltettük télire... varrtam egy kicsit - egy olyan nadrágot, amit M. ki akart dobni, mert azt még én sem tudom megvarrni - hát megvarrtam, M. egészen szóhoz sem jutott. 
Tegnap csirkemájat sütöttem, hagymásan-szalonnásan.. kerekedik M. pocakja rendesen.
Ma meg több, mint két órát vonatoztam felsővezeték szakadás miatt, a szokásos fél 8 helyett 9 után érkeztem. Élni tudni kell.
Ez a hónap sem lesz egyszerű... van esőálló kabátom, ami rövid (nem szeretem, ha nem takarja a hátsómat - fázós vagyok) és van hosszú, ami nem esőálló és vékony is, na meg van a téli, paplankabátom. Szóval kabátot kell vennem, azaz kellene, ha nem lennék ennyire válogatós...

Nem olyannak látom az embereket amilyenek, hanem amilyenek lehetnének.
Mivel mindenkinek van egy kialakult képe saját magáról, aminek alapját korunk destruktív és önpusztító társadalma adja, így mindenki (tisztelet a kivételnek), ennek megfelelően (le)értékeli saját magát - így az esetek jelentős részében kiderül, hogy az emberek nem olyanok, amilyennek én látom őket, hanem olyanok, amilyennek ők látják magukat.
Kár.

Tegnap írtam, piszkozatként bent maradt...

"Te anya, annak a lánynak, akit tegnap megöleltem, pont ugyanilyen illata volt, mint neked!"
...
A gmailt már rendezgettem, ürítgettem, de így is eléggé tele volt. Ma beleástam a gugliba magamat és remek tippeket kaptam a rendezkedéshez, még scriptet (programot is "írtam" - találtam) hozzá, ami a gmailba beleépíthetó.
Este megyünk, megisszuk az ajándék aperolt.
Holnap (tehát ma) hoszteszkedek, kísérgetem a diákokat.