Dávidommal való kapcsolatunkat eléggé komolyan megalapozták és erőssé tették a közös élmények, amik erőteljesen összekovácsoltak minket. Akármilyen nehéz is volt az életünk, mindig nagy hangsúlyt helyeztem arra, hogy legyen minél több velem közös örömteli és boldog emléke, élménye. Ezzel igyekeztem kompenzálni az apja negatív energiáit, illetve igyekezetét arra vonatkozóan, hogy elszakítson minket. Akkor lettem mestere az ingyenes, költséghatékony lehetőségek, programok felfedezésének, megszervezésének... Bubu a mai napig boldogan emlegeti ezeket, ami számomra igazán szívet melengető... sokszor mondja mosolyogva, hogy hát igen, "anyával mindig megyünk valahova" és bizony a mai napig örömmel és lelkesen jön velem, bárhová is kiránduljunk. Azt hiszem, bejött a taktikám. :)
Így hát úgy döntöttem, a karácsonyi ajándéka is egy olyan meghatározó élmény lesz, amit végre megadhatok neki. Méghozzá egy adventi bécsi kirándulás.
Három éve már voltunk - a "barátnőmmel" - és nagyon szimpatikus a szervező cég, minden flottul ment, így idén is őket választottam, pláne, hogy nem busszal, hanem vonattal megyünk, ami sokkal kényelmesebb (igaz, jóval drágább is, de ár-érték arányban nekem jobban megéri).
Lehet, hogy másnak ez a vásári látogatás semmiség, de nekünk egy óriási lépés az ínséges idők után... M. aranyos, mert közölte, hogy az útiköltség árával ő járul hozzá az ajándékhoz... hát, egye fene, ha adnak fogadd el, nem igaz?... :)
Tegnap le is foglaltam a helyeket és az irodában befizettem a költségeket. Úgy tervezem, hogy totál meglepi lesz, még 21-én sem árulom el, hogy miért kell hajnali 4-kor kelni. Nagyon izgulok és nagyon remélem, hogy örülni fog a fiam.
Mivel a vásárok körbejárása kitesz egy napot, így plusz programokat nem szervezek (csokigyár, panoptikum), arra majd egy másik bécsi út során keresünk lehetőséget, de azért megnézem a lehetőségeket, hogy mit tudunk ebbe a nyolc órás programba "bepasszírozni" úgy, hogy ne kelljen rohangálni (pl. bécsi kártya megvétele a tömegközlekedési eszközök ingyenes használatához).
