Ma reggel a facsén láttam egy képet, amire az volt írva, hogy "legyél olyan szülő, amilyenre neked lett volna szükséged, amikor gyerek voltál!"... ezen mélabúsan kicsit elmorfondíroztam, hiszen nekem pont ez a feltett szándékom.. aztán elküldtem a fiamnak, "igyekszem" kiegészítéssel, mire azonnal jött a válasz:" nagyon jó szülő vagy <3" "szeretlek, szép napot!".. megkönnyeztem. Ennél több nem is kell a mai napon a boldogsághoz.
..
A konyhai robotgépem már évek óta kipukkant, ami eléggé megnehezítette az életemet... persze, lehet kézzel is tojáshabot verni, de azért jóval nehezebb és nincs kéznél mindig férfi.
De helyette ott van a fúrógép. Remek konyhai robotgép! :)

Megvolt az idei utolsó nagyon nehéz ülésünk. Jövő héten hétfőn még lesz egy, de akkor én beteg leszek. Igen, így előre tudom, ugyanis akkor megyek a szívterheléses vizsgálatra és mivel fönci tuti, hogy nem engedne el, így a kolléga-kisföncivel ezt találtuk ki. Irtó jó fej a csaj, szakmailag is a kisujjában van minden és emberileg is ott van és már szeptemberben megmondta, hogy akármi is lesz, megoldják nélkülem, mindenképpen eljutok az orvoshoz és ezért hazugságban is képes résztvenni. Értékelem nagyon, bár szomorúnak tartom, hogy ez a banya még orvosi vizsgálatra sem engedne el (volt rá példa...).
Mivel a teljes előkészítésben részt veszek, csak a jelenlétemmel nem tisztelem meg a miniszter urat, akit meghallgatunk.
Kicsit aggódok, ugyanis a gyógyszert nem szedem, amit felírtak nekem (pulzuscsökkentőt) és ha ez kiderül, biztosan "kikapok", de ki fogok állni magamért. Jól vagyok, nem tartom indokoltnak a gyógyszer szedését, igaz, vannak napok, amikor nagyon nem vagyok jól, de keresem az okokat, hogy miért és keresem a módját, hogy lehet ezen változtatni. Az általam hibásnak kikiáltott asztma gyógyszert letettem, a kávét letettem, szerintem már ez is nagy szó. Iszom a szívnyugató teát és igyekszem tudatosan nyugtatni magam, amúgy érdekes módon lehet, hogy hatásosan, ugyanis határozottan sokkal kevésbé szorongok mostanában, mint régen - szerintem ez is egy pozitívum. Mérem szorgosan a kölcsön vérnyomásmérővel a vérnyomásomat/pulzusomat, és vannak kilengések, de általánosságban nem vészesek az eredmények. Amúgy meg itt van doki, akihez fordulhatok, ha esetleg rosszul volnék. Van nála EKG gép, le akartam menni hozzá egy vizsgálatra, de elfelejtettem. Ennek biztos a marcipános lidlis csoki az oka.

Ma hívott a bankból egy nő, régi jó beidegződés szerint majdnem összesz.rtam magam, de közölte, hogy ő az én személyes banki ügyintézőm és van néhány ajánlata számomra és ha lesz időm, fáradjak be a bankba... aha... hát, majd, ha lesz időm, befáradok, de az nem most lesz. Valakinek volt már ilyen élményben része? Miről szól a történet, Gondolom, valami hitelt akarnak karácsony előtt rámsózni - ami mondjuk érdekes lenne, mert szerintem én aranykártyás BAR tag vagyok. Valahol amúgy jó érzés, hogy ajánlatokkal bombáznak (még ha ilyenekkel is), ha a bank egy potenciális ügyfelet lát bennem, az csak jó lehet - keményen megdolgoztam/dolgozok érte.

Nem akartam a könyvtárból könyvet kihozni, de egyre mégis rábeszélt a nő...  Mert hogy író-olvasó találkozó lesz, hát mondom, nem ismerem az írót... hozzak ki egy könyvet tőle.. kihoztam... ilyen rossz könyvet is régen olvastam.
Nagyon sok a rossz írás, borzasztó, hogy kik adnak ki könyvet... tényleg csak annak örülök, hogy nem fizetek a könyvekért, így csak köszönettel visszaviszem és igyekszem gyorsan elfelejteni ezt az agyszennyezést...

Egy egész hétvége gyerekek, szombat pedig M. nélkül... maga a földi Paradicsom.
Szombaton egész nap énidőm volt... ezalatt szorgosan mostam/főztem/takarítottam, na meg ismét hoztak fát - de még ez is más úgy, hogy magam vagyok és senki mással nem kell foglalkoznom. Délután Anikó barátnőmmel elugrottunk a Közösségi Központba, ahol mozgó-mozi nap volt és megnéztük a Múlt Karácsony című filmet. Eleinte nem tetszett, de aztán, ahogy előbújt a csavar a történetben, egészen más színezete lett a dolognak és akkor már az én véleményem is megváltozott. Emma Thompson nem csak rendezője a filmnek, hanem egyik szereplője is. Zseniális színész/nő, én nagyon szeretem, itt is jót alkotott.
Vasárnap M. is itthon maradt, így édes-kettesben töltöttük a napot - kinéztünk a piacra, ott sétáltunk egyet, aztán bepakoltuk a fát, meg sokat fel is darabolt - néhány jó vastagot kivettünk ülőkének a tűzrakó mellé, illetve ismét találtam egy odvasat, az természetesen az enyém, virágtartó. Ezzel el is ment a délelőtt, utána sétáltunk egy rövidet a kutyával, majd pihiztünk.
Igazán nyugis hétvége volt, jó volt.

Közben kitaláltam M. karácsonyi ajándékát is, ami egy asztali grillező/raclette sütő lesz. Mivel nyáron mindig bográcsolunk/grillezünk, mert imádja, így talán ezzel kibírja tavaszig, amikor újra tüzeskedhet.  És mivel a családom két főből áll, a fiamból és M-ből, így a karácsony részemről le van tudva.
A karácsonnyal amúgy már most tele van a butykosom, ebben élik ki az emberek a frusztrációjukat vagy nem tudom, nem is a karácsonyról szól a történet...  mindenhonnan folyik a kinekgiccsesebbadíszítése című játék. Engem megőrjít a szeptemberi szaloncukor és az is, hogy pont a lényeg veszik el azzal, hogy már októberben a túldíszített karácsonyi dekorokat kell nézni mindenhol..
Hát, mi továbbra sem giccsesítünk otthon. Majd az adventi időszak alatt én is biztos kidobálom a díszeket, de csak módjával, ahogy szoktam. De most még nincs advent.

Az újabb zaklatási ügyek folytán azt kell, hogy mondjam, hogy tökre kiakasztó, hogy még mindig nagyfokú áldozathibáztatás van, a nők részéről IS, az elkövető pedig bocsánatot kér ugyan, de úgy, hogy süt belőle az, hogy nem érzi magát vétkesnek...mert hiába a női egyenjogúság, még mindig egy rohadvány, hímsoviniszta társadalomban élünk, ahol csakis a nő lehet hibás, ha zaklatják..

Fiatal lányként nekem is volt részem zaklatásban, és nem tudtam kezelni.. azonnal jött a szégyen, hogy biztosan valamit én csinálok rosszul...

Itt bent is van ilyen kolléga... 50 körüli és szemrebbenés nélkül és nyíltan zaklatja a huszonéves fiatal kolléganőket, nyílt célzásokat, vagy megjegyzéseket tesz a testalkatukra (milyen jó segge van...), vagy akár privát üzenetben randira hívja őket... A lányok meg nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, nem értik ők sem, én sem, hogy egy ötvenes hapi mit akar a húszéves lányoktól... hiába mondom nekik, hogy jelentsék, hallgatnak... azonnal azon gondolkodnak, hogy nem ők viselkednek-e kihívóan, majd zártabb ruhában járnak (mindegyik tisztességes, csinos és nem kihívó!) és (!) hogy milyen következménye lesz a visszautasításuknak, mert természetesen azt is bevetette már, hogy ő jóban van a föncivel - a magam 44 évével már máshogy kezelem a helyzetet, de "sajnos" engem nem zaklat, pedig megtudná, hogy mi a magyarok Istene... próbálom óvni a lányokat amikor a közelben van, de tudom, helyettük nem harcolhatok, helyettük nem jelenthetem az esetet, így minden erőmmel azon vagyok, hogy velük elhitessem, nem ők a hibásak és nem nekik kell szégyent érezni...

A minap, amikor a nyilvánosságra került a nő esete, akit szó szerint péppé vert a volt hapsija és  ott is arról szólt a fáma, nők részéről, hogy "mi rosszat tehetett, hogy így elverték". Emberek, NŐK, normálisak??? A hapika nincs a sitten, vígan éli a világát, naná. A nő meg retteg, mert ha a fickó rátalál, vége... egy, csak egy ember volt talpon a vidéken, a ketrecharcos hapi, aki kihívta, hogy ha verekedni akar, vele tegye... és nyíltan kimondta, ha az ő családjában, szerettével történne ilyen, megölné a támadót... férfiakban nagyobb az együttérzés, mint némely nőben.

Mérhetetlenül dühös vagyok, amikor azt látom, hogy nők sem állnak ki a nők mellett, hogy nincs bennük együttérzés, hogy ők is a nőt hibáztatják, hogy a férfiaknak ezer a mentségük, a nőknek meg ezer a vétkük... hogy a nők nem mernek szólni, feljelenteni, bejelenteni a szégyenérzet miatt... hogy fiatal lányok, hogy érzik magukat megalázva és hogy vesztik el a hitüket a normális világban, amikor ilyennel szembesülnek.... hogy állítólag demokrácia van meg egyenjogúság, de valójában még mindig az ókorban élünk, ahol a nő csak egy szexuális játékszer, hogy kevés a Férfi, az Igazi Férfi, az óvó, a védelmező, az erejét, hatalmát jó célra használó.

Szerencse, hogy nincs lányom, mert ha vele történne ilyen, biztos, hogy a sittre kerülnék. 

Volt a gyereknek egy régi macinacija, amit átalakítottam párnának. Bevarrtam a lábszárak végeit, szivacsot raktam bele (-->hengerpárnák, és a "fenék" részbe pedig egy kiszuperált kispárnát, majd a derekát is összevarrtam. Nagyon kényelmes, amolyan "ölelgetős" párna, nekem azért jó, mert támaszték is hátnak/hasnak/lábaknak (én úgy alszok, hogy a paplant mindig "átölelem" és támasztéknak használom, illetve a két lábam közé rakom, mert úgy kényelmes), illetve a fejemet is jól támasztja, pont váll magasságú, a gerincemnek jót tesz (valahogy párnában sehogy nem találtam nekem megfelelőt). Teljesen úgy néz ki, mint egy szoptatós/kismama párna - csak nadrágból. Csak mivel újrahasznosítás eredménye, így tök ingyé'.
Dávid először furán nézett, aztán kipróbálta és vissza se akarta adni, mert "anya, ez tényleg nagyon kényelmes"!

Elkaptam a gyerektől a betegséget, fáj a torkom és folyik az orrom és nyűgös vagyok - bár utóbbi lehet, hogy még mindig a fáradtság miatt van, egyszerűen képtelen vagyok kipihenni magam... tegnap a kályha mellett, a 25 fokban fullra beöltözve vacogtam - nem tudom, hogy a betegség, vagy a fáradtság miatt.
Tegnap voltak volt sóginőék, ismét bográcsoltunk, jól sült el és a végén Királyfi ment velük kocsival, így megkönnyebbedett az útja vissza a koleszba.
Füles ismét fogott egy patkányt, azt mondja M., szerinte volt egy kilós is... hetente fog egyet, ami igen csak aggasztó - nem az, hogy megfogja őket, hanem az, hogy vannak. Egy ideig azt hittük a cicák ilyen kemények, de Fülcsiben vannak rejtett vadász-tartalékok.
Ma megint bejelölt facsén egy hapi - én biztos ami biztos, mindig rákérdezek, hogy miért is, mint kiderült, kallernak nézett, akinek ő tetszik... biztosítottam róla, hogy egyik sem igaz, majd miután közölte, hogy de azért gyönyörű vagyok (aha, profilképemből egyértelműen kiderül...) diszkréten nem küldtem el a francba, hogy az adatlapján "eljegyzett" titulus díszeleg és úgy csajozik.
Szépen sorakoznak az ismerősnek jelöléseim, törölni nem akarom őket, hogy ne jelöljenek újra, visszaigazolni meg nem fogok akárkit, többek között olyanokat, akik "láttak már valahol", vagy ezer éve kollégák voltunk, vagy "nemismerjükegymástdeszeretnemegismerni". Azonnal eszembe jutott egy kép, amit közhírré is tettem...  Plusz, most ismét töröltem néhány embert a listámról (pedig nincs sok ismerősöm). Ha belegondolok, az igazán hasznos ismerőseimet egy kezemen meg tudom számolni... (a hasznost értsd úgy, hogy tudunk egymással kommunikálni és az utcán is köszön, ha meglát, mert tudja, ki vagyok...).
Itt bent is szarul kezdődött a nap, remélem ennél már csak jobb lesz. Ma nem én leszek a tévében, hanem a kis kollegina, mert ő ment fel bizi ülésre, egyszerűen nem éreztem magamban az erőt... szívem szerint lefeküdnék a sarokba aludni, vagy nyüszögni, mint egy árva kölyökkutya.

M. fia ismét lejött szombat este M-mel, aki már aznap este kiborult tőle, én meg széttártam karjaim, hogy az ő fia, ő dolga... mindig elmondja, legközelebb nem jöhet le, és mégis lehozza, kezdjen vele amit akar. Részemről a teljes elszakadás megtörtént és eljutottam odáig, hogy jókat röhögök.

- Péntek este M. mondta neki, hogy gyújtson be - begyújtott, majd kiment a házból, a tűz kialudt. Aztán másodszor is mondta neki, hogy gyújtson be.. begyújtott, telefonozott mellette, a tűz kialudt.
- Tegnap Orsiék kérdezték, hogy hol/merre lakik (hogy őt is kocsival el tudják vinni), erre ránézett az apjára, nem értette a kérdést és, hogy mit kell erre válaszolni, majd mint egy ovis ráváta, hogy Cserei utca 49. ... néztek rá, hogy oké, de hogy lehet oda eljutni? Na akkor végképp nem tudott mit mondani... (pl. hogy Zugló vasútállomástól egy megálló, vagy az 1-es villamos vonalán van, vagy a Puskás stadiontól egy megálló...).
- Aztán kiderült, hogy valami szakmai suliba akarná továbbküldeni az anyja tovább tanulni. Mondta M., hogy ott a felvételi elbeszélgetés lesz és mondja el neki, hogy miért szeretne festő lenni - megvonta a vállát.
Persze az anyja sem olyan boldog tőle, már mondta neki, hogy jöjjön az apjához lakni. Na mondtam M-nek, egy napig nem bírom a fiát elviselni, és nem érdekelnek a következmények, de hogy NÁLAM lakni azt tuti nem fog, az fix, mert ez esetben ez nem egy közös otthon, hanem az én házam. 
- Tegnap beszélgetés közben szóba került, hogy a fiatalok a szex témakörében milyen kiképzettek, mire lelkesen bólogatott, hogy igen - apja ránézett, hogy ja, bezzeg a jegyautomatát nem tudod kezelni, mire vigyorgott és vállat vont. Mondtam neki, örülök, hogy még büszke is vagy a butaságodra, mire megvonta a vállát és vigyorgott.
Persze az is kiderült, hogy az anyjáék most nem mennek kanadába, csak márciusban talán, amiről anyuci elfelejtett M-nek szólni, sőt, továbbra is várja a maradék pénzt M-től, a repjegyre.. én meg őt is kinevettem, hogy megérdemli, hogy a nőci a mai napig ilyen profin le tudja húzni egy csomó pénzzel (pedigénszóltam...).
Hogy a Vilma által használt formátumban búcsúzzak el,
üdv.: én, az élesített bomba

A tegnapi nap mindenért kárpótolt.
Nem is a hatodik, hanem a negyedik sorban ültem és direkt a szélére vettem a jegyet, a legjobb hely volt, ami létezik... az előadás zseniális volt, én pedig maximálisan elégedett.
Ott ülve majdnem sírtam... a hálától... két évvel ezelőtt a "zs" szektor ezredik sorából néztem a kivetítőn, mert élőben egy hangyányi volt, és vágyódva néztem a küzdőtéri embereket, hogy milyen jó lenne ott lent lenni... de akkor még úgy voltam vele, nagyon drága... idén meg már büszkén és boldogan, irtó hálásan ültem ott, a negyedik sorban és jó volt felnézni a "zs" szektor felé, hogy "honnan" indultam.

Három szelfi készült, mindegyiket Cesar csinálta, viszont kettőn nem vagyunk rajta, mert sietett.. az elsővel nagy boldogan kitörtem a tömegből, ott vettem észre, hogy rossz a kép, na törtem magam vissza... majdnem elsírtam magam... de érdekes módon az egyiken a fényben egy mosolygó smile látszódik... a harmadik viszont végre sikerült. Minden jó, ha jó a vége, csak megvan a kép, amire annyira vágytam.
Ok., lehetne jobb kép is, de nekem ez így is egy csoda... egy képen vagyok vele... hihetetlen energiái vannak, fantasztikus egy hapi és még a humora is csodás.
Nekem egy követendő példakép, ő az igazi motiváció (nemaszabópéter) hogy így is lehet élni... sőt, csak így lehet. 
Legközelebb irány a VIP páholy. :)

A másik, ezzel kapcsolatos örömteli élményem, hogy tudtam venni souvenírt... eddig akármikor voltam koncerten, örültem, hogy a jegyre volt pénzem, nem hogy még szuvenírre... így gazdagabb vagyok egy nagyon jó minőségű "szatyorral", amiknek szinte rabja vagyok, gyűlölöm a műanyag nylonokat, ritkán veszek - érdekes módon a szatyrot nylonba akarta tenni a néni... ezen kívül egy kulcstartót is vettem, ami a rajta lévő szavak jelentése miatt bír jelentős energiával és persze egy bögre is kellett...
Meglepő módon amúgy nem voltak drágák a termékek, pláne, hogy tényleg betyárjó minőség.



Éjjel egyre értem haza, fél kettőkor aludtam, fél ötkor keltem.
Alig várom, hogy hazaérjek... eldöntöttem, hogy pihenek, de persze nem fogok, mert ezer a dolog.

Gyanítom a gyógytorna ismételt hiánya, de nagyon fáj a csípőm és az onnan eredő ideg (?) miatt a térdem is, eléggé nehézkessé vált a mozgás - kriplinek érzem magam, a hátam is fáj.

Találkoztam a csajszival is, nagyon kedves, de sok közös témánk nincs.

Dávid ma megy egy barátjához, holnap jön vissza.
Vasárnap jönnek ex sóginéniék, bográcsolni fogunk.

Nagyon rosszul alszok napok óta és a kialvatlanságom egyre erősebb... ennek köszönhetően a toleranciám, türelmem eltűnt... valahogy össze kell szednem magamat, mert konkrétan az ideg robbant szét.. most különösen idegesítenek a buta, illetlen, kulturálatlan emberek (akikből elég sok van), a negatív energiák... a hazugság...
Tegnap az Őrangyalaim is megérdemelték a sört este... innen kilépve először majdnem egy biciklis csapott el.. szabályosan mentem a kereszteződésben, megvártam az autót míg elmegy és figyeltem, de mégsem láttam a kivilágítatlan biciklistát, aki ezerrel repesztett, akkor vettem észre, amikor tőlem egy centivel állt meg... még én kértem bocsánatot, pedig ő volt a hibás, se lámpája nem volt (már sötétedett), se nem fékezett le a kereszteződésben, pedig ott nekem van elsőbbségem... itt pesten - is -  amúgy is úgy mennek a bringások, hogy kész életveszély.... az autós hiába fékez a zebránál, ezek jönnek mint a barom, nem ismerik a kreszt vagy mi...  aztán a zebránál, a másik kereszteződésben egy nő az esernyőjével billegett, majdnem kilökött a másik kocsi elé, jó, ő bocsánatot kért... ja és hazafelé is jó, hogy figyeltem, mert a 4-esről kanyarodott le egy nagy autó, persze nem ám lassítva, hanem totál sebességben, az út meg keskeny, szóval jól jártam, hogy gyorsan lehajtottam az út szélére a bringával...   még jó, hogy azt álmodtam, hogy meghalok..kösz a tegnapi munkát, Őrangyalok!

Nincs is jobb időpont az ébresztő csörgésére, mint amikor az ember eldönti, hogy mindenkinek az a legjobb, ha ő most megy, és meghal - és már úton is van meghalni (pedig élni akar). Hogy mi okból, arra nem emlékszem, de nem depresszió vagy ilyesmi, hanem konkrétan azért, mert az mindenkinek - főleg a fiamnak - jó.
Néha lehet örülni az óracsörgésnek is.