1/ A minisátán legújabb szokása a "faltörő kos" műsor. Ha ki akar menni, vagy be akar jönni, mint az őrült, ront neki az ajtónak. Akár este tizenegykor is. Természetesen, mivel kint hideg van, tíz perc sem telik bele, és ugyanezzel a taktikával kéri a bebocsátást.
Szombaton éjjel neki köszönhetően nem aludtunk... jól.
Úgyhogy "ha te így fiam, akkor mi meg még ígyebbül" alapon tegnap egy pillanatra sem hagytuk békén. Mivel a minisátánok nappal aludnának, úgy intéztük, hogy ezt ne tehesse meg. Délutánra már nagyon kivolt, és próbált taktikázni - én csak itt ülök és egy pillanatra behunyom a szemem; hátat fordítok nektek, hogy tudjam a falat bámulni... csukott szemmel stb. - de nem hagytuk neki.
Ma éjjel nem is volt őrjöngés, reggel sem a szokásos módon ébresztett ("na végre, hogy kinyitottad a szemed, pattanj szolga" hisztéria), hanem megvárta, amíg igazán felébredtem, és nem nyávogott, nem hisztizett, hanem ő volt a megtestesült angyali macska.
Megjegyzem, egyértelműen kiderült, hogy nagyon is tudja és érti a kis mocsok, hogy mi miért történik.
2/ A kutyasátán a hidegebb időben az ajtó mellett, egy nyitott fiókos asztal alá vackolhatja be magát. A minisátán ilyenkor azonnal rohan, hogy terrorizálja. Kedvenc szokása, hogy felül az asztal tetejére, és onnan ugrik a kutya fejére, illetve...
Nem értettük, hogy hogyan lehet az, hogy hiába pakolom be az odatartozó dolgokat mélyen a fiókba, azok valahogy mégis véletlenül mindig leesnek... de hétvégén leesett a tantusz is, a minisátán tudatosan dobálja a kutyát, a kedvence a malacos kis zseblámpa, azt nem tudom úgy eltenni, hogy rövid időn belül ne a kutyasátán fején koppanjon. Amúgy mindegy, amit megtalál, azt már hajítja is le... persze ez akár vicces lehet, na de amikor az ollóval akciózott, azt azért leállítottam...