No kellemesen csalódtam, a blog.hu importálta a teljes blogot, kommentekkel együtt is. Hát a sablont nem, de kicsire nem adunk, és úgyis a tartalom számít.
Most még a másik blog átmentését is beüzemeltem, remélhetőleg hasonló jó sikerekkel.

Jajj, jajj, jajj, most mi lesz?
Régi blogjaim otthona megszűnik.
Oké, hogy elmúlt, vége, hogy lezártam, de...
De én szerettem, hogy ott voltak, életem tekintélyes része mindkét blog és jó szívvel emlékezem vissza rájuk és bizony jó néha visszaolvasgatni, hogy mi is történt akkoriban velem...
És oké, hogy a bejegyzéseket elvileg át lehet menteni más blogos szerverére, de a hozzászólásokat nem. Amúgy meg, hiába engedélyeztem a költöztetést, a mai napon 2 (azaz kettő) bejegyzésem frissült az új "otthonban"...
szóval, jajj, jajjj, jajjjjj....
Kár, hogy nem lehet úgy importálni, mint itt...

Mivel más kontaktot nem tudok, itt kérdezem meg, hogy harmony és kockás cica merre kószálnak...?

Hű de érdekes ez a statisztika!

Szeretem a régi blogjaimat olvasgatni.

Igen, tudom, a pszichológusok ezt hívják nárcisztikus jellemnek (oké, de ki szeressen engem, ha nem én?).

Szeretem azt az érzést, hangulatot, világot, amit akkor át tudtam adni... most egy megkopott, meggyötört lélek lakik bennem... és bár érzékelem, hogy az a világ továbbra is itt van... de elhallgattak a hangok és nem jönnek a képek.. nincsen erejük megmutatni magukat... hiába kérem őket minden nap, jöjjenek elő... a lélek sötét éjszakája túl hosszúra nyúlik... de bízom benne, hogy bármelyik pillanatban jöhet a hajnal, és a nap aranyló sugarai ismét előhozzák belőlem azt a másvilágot... és ismét meg tudom mutatni, hogy mi is lakik bennem...

Írtam... aztán rájöttem, túl népszerű lett a blogom és olyanok is olvasták, akiknek nem kellene. Így hát bezártam és írtam máshol... aztán megint máshol... aztán itt kötöttem ki.

Mára eljutottam odáig, pont nem érdekel, hogy ki olvas, vagy ki nem... ez az én naplóm, én gondolataim, én érzéseim. Ha tetszik jó, ha nem tetszik, lehet tovább ballagni. Hogy ki mit gondol rólam, az meg nem az én dolgom. Mindenki saját magáról állít bizonyítványt azzal, hogy vélekedik másokról...

Nem mellesleg itt, a kezdetektől eldönthetem, hogy kinek a megjegyzését engedem közzé tenni, tehát nem lehet csak úgy garázdálkodni. Muhaha.

Aki mondjuk halálos unalmában azt sem tudván mit kezdjen magával és az előzményeimet szeretné böngészni, mert tök kíváncsi, hogy miket hordtam össze és vissza, az itt szépen a jobb felső sarokban kattintson a korábbi bloghonaim menüpont alatti linkekre. A legrégebbi blogomban nagy lelkesedésemben minden bejegyzést privátoltam, azok feloldása folyamatban van, és mivel nem szoktam halálosan unatkozni, eléggé lassú ütemben haladok. De azért ott is lehet böngészni.

Néha rá szoktam kattintani a "következő blog" ikonra. Nagyon érdekes naplókra szoktam bukkanni. Persze olyan is van, hogy számomra érdektelen témákat dob a gép, ez ma is így volt, engem a kereszthímzés például nem hat meg, a gyöngyök szépek ugyan, de annyira nem érdekel a téma, hogy végignézzek száz ilyen blogot... márpedig ma gyöngyös napja van a bloggernek, gondoltam is, hogy na ez ma nem az én napom, ám a következő blognál elakadt a szavam... javasolom, nézzétek meg...

http://gyongyfak.blogspot.hu/