M. csak vasárnap volt itthon, Dávidom pénteken lelépett délelőtt, a másik gyerek nem jött, így elfoglaltam magam a hétvégén. Szombaton elköltöttem M. fizetésének jelentős részét - és mindezt úgy, hogy csak a háztartásba szükséges dolgokat vásároltam.
Aztán ablakot szigeteltem. A szobában az ablakok régiek és huzatosak, de idén még nem volt pénzünk lecserélni őket, így más megoldás után kellett nézni. Anno, vagy tizensok éve leszigeteltem őket, sőt, volt, amit "be is ragasztottam", de a szigetelés elavult... akkor még olyan férfi (férfi, haha) volt mellettem, aki szöget nem bírt beverni a falba, így csak a saját szőke agyamra hagyatkozhattam, de most M. segített. Igaz, távban, mert ő pesten dolgozott, úgyhogy videóchaten segített, ha elakadtam. Ami azt illeti, anno én az atyaúristent is körberagasztottam a szigetelővel, gyanítom, azért nem volt jó az egész - a túl vastag ablakszigetelés sem jó. No azt leszedni, lekaparni, hát nem volt kis mutatvány, de megoldottam. A másik ablakon meg a poloskák próbálkoznak bejutni, úgyhogy onnan vagy tizet szippantyúztam ki a porszívóval lelkes sikoltozás közepette, ezek mindent túlélnek! Végül is az akció sikeres volt, és nem csak én, de M. is elégedett, megdicsért, hogy jó munkát végeztem. Egy szakembertől ez különösen jólesik. Ja és a poloskák sem élnek túl mindent, mivel vettem poloskairtó aerosolt, ami nem olcsó, de hatékony. A nyílászárókat kell körbefújni vele és akkor távolmaradnak. Fújtam is bőséggel az ablakokra belőle, igaz, én is úgy éreztem, hogy a szagától szívesen távolmaradnék, de végül is lakáson belülről hamar elment a szaga.

Aztán... megláttam az egyik kedvenc receptes oldalamon (só-bors) egy receptet, amibe beleszerettem, így azonnal el is kellett készíteni. Céklás palacsintában fehérboros-tejszínes csirkeragu. M. amikor meglátta a rózsaszín palacsintát, furán nézett, aztán meg nem bírta letenni az evőeszközt. Hát isteni étel, az egyszer biztos.

Eredeti (elképzelés)
https://sobors.hu/receptek/ceklas-palacsinta-recept/








Valóság:

Tegnap, miután délután kisütött a nap, mentünk a kutyával egy nagy kört, láttunk őzeket is, négyen galoppoztak felénk, meg a kert mögötti szántóföldön sok-sok patanyomot is felfedeztünk. Megint csak az jutott az eszembe, hogy nem érdekel a házam értéke, én lemondok az értéknövekedésről, csak legyenek őzeink... számomra ez az érték megfizethetetlen...
Aztán leengedtük a kerti csapot és eltettük télire... varrtam egy kicsit - egy olyan nadrágot, amit M. ki akart dobni, mert azt még én sem tudom megvarrni - hát megvarrtam, M. egészen szóhoz sem jutott. 
Tegnap csirkemájat sütöttem, hagymásan-szalonnásan.. kerekedik M. pocakja rendesen.
Ma meg több, mint két órát vonatoztam felsővezeték szakadás miatt, a szokásos fél 8 helyett 9 után érkeztem. Élni tudni kell.
Ez a hónap sem lesz egyszerű... van esőálló kabátom, ami rövid (nem szeretem, ha nem takarja a hátsómat - fázós vagyok) és van hosszú, ami nem esőálló és vékony is, na meg van a téli, paplankabátom. Szóval kabátot kell vennem, azaz kellene, ha nem lennék ennyire válogatós...