Van az a mondás.. a mindenki magából indul ki.. mennyire igaz.. én mindig a jót feltételezem az emberekről. Hogy képesek változtatni és változni. Hiszek a szeretet erejében, hogy nincs rossz ember, csak kevés szeretet... de időnként én is tévedhetek. Bár ez az én világképembe nem fér bele és nehezen dolgozom fel, ha valaki bánt vagy elárul, de... valamennyire megtanultam már kezelni. Csak amikor egy szívemnek kedves kényszerít térdre, akkor fáj, nagyon fáj... kisírom magam és közben arra gondolok, annyi minden történt velem már az életben... erős vagyok és most, megint erősebb lettem... van választási lehetőségem.. vagy még inkább visszahúzódok és valóban, most már soha, senkinek nem szavazok bizalmat, vagy... maradok az, aki vagyok. És tudom, maradok az, aki vagyok, mert nem tudok másmilyen lenni.. csak hinni tudok, csak hinni...
Kicsit összetörtem... az én valóságom annyira más, mint másoké...

Jajj, de nem szeretem a seggszájú embereket. Speciel a gyomrom fordul fel tőlük és ha rajtam múlna, a Tajgetosz törvényét alkalmaznám rajtuk (is).
De sajnos azt nem lehet, így mit tehetnék, elfogadom, hogy ilyen is létezik, és próbálom úgy felfogni, hogy ez a viselkedés egy nagyon érdekes aspektusa a világnak. 

Eredetileg kutyaszittert kerestem, és végül is találtam is, de közben eszembe jutott, hogy egy volt kolléganőm itt lakik a közelben és mindig is kutyás volt. Kerestem sokat orcakönyvön, de nem találtam rá, aztán az egyik - nem kutyás csopiban - felbukkant. Azonnal felvettem vele a kapcsolatot és bár most nem kell megőrzés, de mivel kutyakiképzéssel is foglalkozik, ezért találkoztunk, ma pedig megvolt az első óra.
Örömmel tölt el, hogy ismét rátaláltam, ugyanis nagyon egy nyelvet beszélünk, ami nekem nagyon fontos. Ugyanazokat az elveket képviseljük, ugyanaz a hozzáállás és még Cesar Millan tekintetében is egyetértünk - szóval tökéletes az összhang.
Kicsit aggódtam, hogy "beégünk" Fülessel, esetleg nem fogad szót, ha valaki itt van, de sokkal pozitívabb visszaigazolást kaptunk, mint gondoltam volna, én annyira, de annyira büszke vagyok magunkra, hogy nagyon. Fanni mondta, hogy látszik, hogy tanítom a kutyát és sokat foglalkozok vele, ráadásul jól csinálom - ő pedig nagyon figyel rám és nagyon akar, nagyon igyekszik kitalálni minden gondolatomat, szóval rettentő motivált és ráadásul irtó okos is. Fanni azt mondta, hogy nálunk igazából csak korrigálni kell dolgokat, ahol elakadtunk. Az óra elején kicsit bénáztam zavaromban, illetve a megfelelési kényszerem miatt, meg hogy izgultam, de ezeken jót nevettünk és amikor már a szokásos magamat adtam, sínen voltunk és minden lazán ment.
Nagyon sok dolgot tanultunk a mai óra alatt, ezt gyakorolni is fogjuk, a sikerélmény sokat lendített rajtunk és motivál arra, hogy még-még-még sokat gyakoroljunk.

1. A blogtali jó.
Kicsit bővebben: bár sok kedves blogolóssal találkoztam már, de a nagy talikról valahogy mindig lemaradtam. Eddig. Idén én is ott voltam.
2. A wifi jó.
Kicsit bővebben: falu végén, a városban nem volt "vezetékes" net, csak mobilnetet használtunk, ám idén kihúzták az optikai kábelt, és most mi is csatlakoztunk. Nagyon praktikus.
3. A fizetett szabadság jó.
Kicsit bővebben: nagyon jó.
4. Próbavásárlónak lenni jó.
Kicsit bővebben: egyrészről tetszik a munka, másrészről sorozatosan kapom a felkéréseket is (mióta regisztráltam már öttel végeztem és jelenleg három vár elvégzésre, és már jóvá is írták a számlámon az ezzel járó kifizetéseket. Mert ki a kicsit nem becsüli és még azért is, mert sok kicsi sokra megy! :)