Eredetileg kutyaszittert kerestem, és végül is találtam is, de közben eszembe jutott, hogy egy volt kolléganőm itt lakik a közelben és mindig is kutyás volt. Kerestem sokat orcakönyvön, de nem találtam rá, aztán az egyik - nem kutyás csopiban - felbukkant. Azonnal felvettem vele a kapcsolatot és bár most nem kell megőrzés, de mivel kutyakiképzéssel is foglalkozik, ezért találkoztunk, ma pedig megvolt az első óra.
Örömmel tölt el, hogy ismét rátaláltam, ugyanis nagyon egy nyelvet beszélünk, ami nekem nagyon fontos. Ugyanazokat az elveket képviseljük, ugyanaz a hozzáállás és még Cesar Millan tekintetében is egyetértünk - szóval tökéletes az összhang.
Kicsit aggódtam, hogy "beégünk" Fülessel, esetleg nem fogad szót, ha valaki itt van, de sokkal pozitívabb visszaigazolást kaptunk, mint gondoltam volna, én annyira, de annyira büszke vagyok magunkra, hogy nagyon. Fanni mondta, hogy látszik, hogy tanítom a kutyát és sokat foglalkozok vele, ráadásul jól csinálom - ő pedig nagyon figyel rám és nagyon akar, nagyon igyekszik kitalálni minden gondolatomat, szóval rettentő motivált és ráadásul irtó okos is. Fanni azt mondta, hogy nálunk igazából csak korrigálni kell dolgokat, ahol elakadtunk. Az óra elején kicsit bénáztam zavaromban, illetve a megfelelési kényszerem miatt, meg hogy izgultam, de ezeken jót nevettünk és amikor már a szokásos magamat adtam, sínen voltunk és minden lazán ment.
Nagyon sok dolgot tanultunk a mai óra alatt, ezt gyakorolni is fogjuk, a sikerélmény sokat lendített rajtunk és motivál arra, hogy még-még-még sokat gyakoroljunk.