Naná, hogy az esernyőmet a munkahelyen hagytam... de, bevonzottam, mint mindig, hazáig, a mi falunkban egy csepp eső sem esett, így nem áztam el... na de most aztán van szép vihar.
Egyébként pedig, dzsungel a kertben ide vagy oda, én ma legeltem az újhagymámból és nagyon, de nagyon fincsi én meg nagyon de nagyon elégedett vagyok és boldog. Jó ám a sültzsíros kenyér újhagymával...
Jó érzés azt enni, amit én ültettem. Pláne, ha azt nézem, mennyi időm van a kertecskével foglalkozni azon túl, hogy minden nap örömködök neki. Elég sokat ültettem, úgyhogy van utánpótlás dögivel, lehet eszegetni. Szerencsére elég gyenge, a szagom nem lesz biológiai fegyver a körülöttem lévők ellen... (öhm... sajnos?).
Tegnap elfogadható idő volt, amikor hazaértem, és olyan fél órát elmaszatoltam odakint... azaz nem maszatoltam, hanem konkrétan harcoltam a vadszőlővel, ugyanis az genya egy növény, mert mindenre felmászik, felfut, mindent megfojt... és nagyon szapora. Kevés növényt nem látok szívesen a kertben, ő az egyikőjük. Sajnos nem mondhatom neki, hogy csak a kerítésre fusson, mert nem szófogadó, így mennie kell.