Jelenleg D televízió és internet előfizetésünk van. Szeretem a céget, mert nagyon korrekt és megbízható, ügyfélbarát. A televízió "tányéros", az internet mobil. Mindig minden rendben van velük, minden területen. Egy fájdalmam van, az a mobilnet, amit nem lehet wifizni.

Most a "T" cég optikai kábeles netet húz ki a városban. Ez jobb, mint a mobilos és wifizhető is, ám maga a cég nem tartozik a kedvenceim közé. Sőt, mivel már mindkét cég ügyfele voltam, a T komoly hátránnyal indul nálam.

Az üzletkötő nagyon lelkes. Volt. Amíg nem találkozott velem.
Konkrétan sokkot kapott tőlem. Bár kedves voltam és udvarias, és még kávét is kapott, de pontosan tudtam, hogy mit akarok és nem engedtem belőle. Elmondta, hogy már vagy kilencszer járt felénk, hogy az üzletről beszéljünk és kis szemrehányást kaptam, mert nem voltam itthon. Elnézést kértem, mert el merek járni dolgozni. Egyebekben pedig emlékeztettem arra, hogy amikor felhívtam, elmondtam, hogy amikor aktuális lesz az üzlet, majd én jelentkezem.

Több vitás pontot érintettünk.
Nem értette például, hogy miért nem akarok televízió előfizetést, amikor vannak HD csatornák - nos, egy régi retro tévénél szerintem ez nem mérvadó, ráadásul nagy televízió nézők sem vagyunk, ergo felesleges a 62 csatorna.
Nem értette, hogy miért nem akarok vezetékes telefont - hát mert nem használnám - de (figyeljétek az érvet!) akkor nem kell rá telefont rakni (... öööö.... akkor minek az előfizetés? Plusz ezresekért...). Nem értette, hogy mi bajom a hűséggel - felvilágosítottam, hogy két év elkötelezettség számomra egy szolgáltató felé nonszensz - mivel nem vagyok meggyőződve arról, hogy én hosszú távon az ügyfelük akarok maradni, ugyanis nagyon elégedett vagyok a jelenlegi szolgáltatómmal - ráadásul fogyasztói társadalomban élünk, egy olyan korszakban, amikor bármikor jöhet egy jobb ajánlat. Ergo fenn akarom tartani magamnak a jogot, hogy bármikor lemondjam az előfizetést, ha elégedetlen vagyok (itt úgy érzem, elveszítette a fonalat).
Amennyiben pedig elégedett vagyok, elképzelhető, hogy hosszabb távon is ügyfél leszek... itt próbált meggyőzni azzal, hogy ha hosszú távra tervezek, akkor nem mindegy, hogy hűséggel vagy anélkül (legyintettem, tényleg nem érti).
Próbált érvelni azzal, hogy dehát a D céghez is hűség kötött... mondom neki igen, de 15 éve az ügyfelük vagyok, ugyanis maximálisan elégedett vagyok, ugyanezt a T szolgáltatásaival kapcsolatban sosem mondhattam el. Csak megbízható céggel lépek két éves frigyre. Csak pislogott, mint hal a tepsiben.
Próbált érvelni azzal, hogy két év hűséghez egy tabot is adnak... ez most náluk a Jolly Joker - és tudom, ezt sokan bekajálják, volt is ismerős, aki megosztotta, hogy juhujj, ingyen tabot ad a T cég, gyorsan mindenki kössön szerződést velük... és mentek is az emberek... (éljenek a meggondolt, tudatos fogyasztók). Ha tabot akarok venni, veszek magamnak. Ebben a formációban, amit ajánlott, számomra nem előnyös az ajánlat. Pláne, ha felmondanám a két év alatt a szerződést, az nagyon sokba kerülne nekem... a tabnak is az ötszörösét fizethetném vissza (tudjátok, van az a bizonyos apróbetűs rész).
Amennyiben az én elképzeléseim mellé adnának egy tabot, az frankó lenne, de mivel ez egy számomra előnytelen ajánlat, így nem látom értelmét az üzletkötésnek.
Próbált érvelni azzal, hogy hűség nélkül húszezer a bekötés. Sőt, amikor rákérdeztem a különböző árkombinációkra, úgysmint hűség nélkül, illetve egy év hűséggel, tévé nélkül, vezetékes telefon nélkül, nem tudta a választ, ugyanis neki nem szoktak keresztkérdéseket feltenni (ekkor még ki is nevettem szegényt). Szerintem ez nem az én bajom. Amúgy háromszáz forinttal drágább lenne a havi előfizetés szolgáltatásonként.
Ha esetleg előfizetnék az internetre, számomra megéri a plusz háromszáz forint a szabadságért cserébe.
Jelenleg úgy fest, hogy ugyanannyiért, amennyit most fizetünk lehetne televízió és internet, csak minőségileg jobb az optikai kábel és wifizhető. De amennyiben csak az internetet cserélem le, ezer forinttal kevesebbet fizetnénk havonta (hűség nélkül), ami számomra egy előnyös üzlet lenne.
Akkor is cuki volt, amikor azt mondta, hogy előbb fizessek elő a T-re és utána mondjam le a D-t, mert mi van, ha néhány napig szolgáltatás nélkül maradunk. Akkor már nagyon nevettem.

Nem én vagyok az üzletkötők álma, az egyszer biztos.
Mennyi probléma van a tudatosan gondolkodó emberekkel, vásárlókkal, ugye?

A szomszédainkkal való nyári elbeszélgetés annyit sem ért, mint halottnak a csók. Ismét a mi kertünkben tevékenykednek. Most éppen kerítésépítés címszó alatt túrják a földet. Két méteres távolságon belül ismét gazoltak, ott is, ahol nem építenek kerítést...

Ezzel nekem ismét az a gondom, hogy... milyen alapon is lépnek be engedély nélkül mások tulajdonába? Nekem úgy tanították a szüleim, hogy ad1 nem nyúlunk ahhoz, ami a másé, ad2 engedély nélkül nem lépünk be idegen helyre.

Elkezdtem a jogi háttér után kutatni, és ez sajnos nem egyedi eset, máshol is felmerült ilyen vagy hasonló probléma. Nem normálisak az emberek...

Ők azzal védekeznek, hogy csak szívességet tesznek, hiszen a kerítés építése a mi kötelességünk lenne. Egyrészről ott volt kerítés, nekünk jó volt. Másrészről pedig ez a jogszabály már nem hatályos, az új szabályok szerint az épít kerítést aki akar és akinek érdeke fűződik hozzá. Ergo nem tesznek szívességet. Viszont továbbra is engedély nélkül lépnek a mi tulajdonunkba, birtokháborítást követnek el.

Jogilag a fáinkhoz nem nyúlhatnak, hiszen azok engedélyezett távolságon kívül vannak, ág nem lót át hozzájuk.

A permetezés és a másik kertjében való engedély nélkül munkálkodás jogsértő magatartás.

Persze az is felmerült bennem, hogy ha ez itt így megy, akkor este átmegyek a kertjükbe és majd még kitalálom, hogy mit csináljak ott, van egy-két dolog, ami viszont engem zavar....

Elárulom, tőlem annyit gazolhatnának a kertemben (természetesen gyomirtó nélkül), amennyit akarnak, ha előtte engedélyt kérnek rá, és nem önhatalmúlag használnák sajátjukként az én tulajdonomat. Mi lesz a következő? Átrendezik a tornácomat mert nekik nem tetszik?

Életem párja jelenleg külföldön van, hazajön, ismét beszélni fog a fejükkel.
Nekem pedig itt volt elég, utána nézek a jogi lehetőségeknek, tanácsot kérek egy ügyvédtől és jön a feljelentés, és a birtokvédelmi eljárás, hogy a tűzfalba vágott ablakukról el ne felejtkezzek.

Ja, amúgy a másik szomszédból hozzánk a diófa koronája nőtt át, de én speciel imádom... árnyékolja is a kertet és diót is kapunk.

Update: az egyik fórum jogi szakértőjétől tanácsot kértem, a válasza rövid időn belül megérkezett, ez kimeríti a birtokháborítás fogalmát, és írásban tegyek feljelentést, mert a panaszom megalapozott.

Ha nekik papír kell arról, amit az édes jó szüléik nem tanítottak meg nekik, akkor papírt fognak kapni róla és még fizetnek is érte. Hihetetlen számomra, hogy erre kell felhasználnom az energiáimat... és ismét harcolnom kell, ha békét akarok.

Miért ennyire primitívek az emberek? 

Szóval.. az a helyzet, hogy nyáron azért mert nyár volt, most meg azért, mert beindult a munka, nincs időm írni. Ami ennél rosszabb, még olvasni is ritkán... de azért, amikor csak tudok, olvaslak titeket.
Ellenben, nap mint nap, többször jut eszembe a gondolat, hogy erről írni kellene... vagy arról... vagy amarról...
Időnként előfordul, hogy puffogok. Most például azért, mert már nagyon várom az október 2-át, hogy végre véget érjen az a bizonyos kampány... Bármennyire is próbálom távol tartani magam a média manipulációjától, mindkét oldal agressziója elér, és viszi az energiámat. Nekem megvan a konkrét véleményem (naná, mint mindenben), ami számomra teljesen logikus és levezethető, racionális érveken alapul... és ez független attól, hogy mit akarnak rám erőltetni.
Zavar például az is, hogy minden tele van plakátokkal pro és kontra, és még a kétfarkúék is lépten-nyomon az arcomba tolják a sajátjukat... sőt, amikor este hazamegyek és a biciklimen két Gy. is ott vigyorog, hát bizony nem vagyok boldog... nem csak a tartalom az, ami zavar, hanem azon is minden nap elgondolkodok, hogy vajon mennyibe kerül ez? És, hogy a sok reklám, plakát árából vajon hány embert lehetne jóllakatni, vagy hány mázsa fát lehetne vásárolni azoknak, akiknek erre nincs pénzük... sőt... hány fát vágtak ki érte.... ? Számomra teljesen inlogikus az is, hogy míg az országban vannak éhezők és fázók, ilyen (általam hozott ítélet:) baromságokra megy el a pénz (meg persze a többire, de most maradjunk a témánál). Néha azon is elgondolkodok, hogy ha én lennék a pénzügyminiszter, milyen drákói szigor lenne - én ugyanis kicsiben, a saját életemben is nagyon tudatosan felépített rendszert tartok fenn, például szigorú és logikus költségvetéssel, betartva a fontossági sorrendet.
A biciklimen lévő kis plakátra tekintve a felső sor a következőket olvastam: "mindenki maradjon otthon, maradjon Európában" (vagy valami hasonló...). Nos, ezzel egyet tudok érteni, a saját nézőpontomból... igen, mindenki maradjon otthon, a saját országában... aki európai, az Európában... aki máshová való, az pedig ott... mert tudjátok, én azt is gondolom, hogy az is nagy baj a világban, hogy az emberek nem állnak ki önmagukért... én mindig egy harcias kis bors voltam, volt, hogy az igazság bajnokaként cikiztek, de akkor is, csakazértis harcoltam az igazamért... ilyen vagyok, és nekem ez jó így, még akkor is, ha nem egy langyos pocsolya az életem... Szóval az elvem az, hogy én ugyan nem menekülnék... Tudom, tudom, én nem tudhatom, meg az más és jajj így meg jajj úgy... szeretem, amikor azt a kérdést szögezik az embernek, hogy én nem védeném meg a gyerekemet? De. Csakhogy a menekülés számomra nem megoldás. Ezt neveljem a fiamba? Hogy amikor gond van, meneküljön? Milyen férfi lesz így belőle? Én, nőként, mindig szembenézek a veszéllyel, akkor is, ha egyedül maradok, ha nem áll mellém senki, akkor is kiállok az igazamért. Akkor is, ha széllel szemben h.zok (bocs)... Van, hogy a békéért harcolni kell, és ezt lehet szó szerint és átvitt értelemben is venni. Ezt a példát mutatom a fiamnak is. Én így védem meg őt, hogy nem egy gyáva kutyát nevelek belőle, hanem egy karakán, önmagáért kiállni képes embert. Nem elmenekülni kell, hanem vállalni a konfliktust. Mert hosszabb távon az a kifizetődőbb...
Mi történhet ami legrosszabb? Azt mondják, a halál. Számomra ennél sokkal rosszabb fület-farkat behúzva menekülni... menekülni az otthonomból, országomból... az életemből... és igen, akkor már inkább azt választom, hogy harcolok a békéért... Nem, ezek nem nagy szavak, ezek nem fotelharcos gondolatok... az én életem erről szól: harcolok a saját békémért... mert én vagyok a felelős az életemért... sőt, a gyerekemért is én vagyok a felelős... Az meg, hogy férfiak nem állnak ki a családjukért és nem védik meg őket, az meg aztán a non plus ultra. Szeretem a fiam, a párom, az apám, de mégis azt gondolom, hogy elsősorban a férfi kötelessége megvédeni a nőt...
Azt is tartom, hogy több világ keveredésével addig nincs semmi baj, amíg a felek tiszteletben tartják egymást... de amikor az egyik - aki elvileg menekül az agresszió elől - megpróbál agressziót gyakorolni másokon, akkor azért nem őszinte a mosolyom... az én otthonom, az én szabályaim. Akinek nem tetszik, haladjon tovább.
Soha nem voltam megfélemlíthető, sőt. Ezentúl sem leszek az.
És nem, én ezzel senkit nem akarok megbántani, nem kell velem egyetérteni, elfogadom mások véleményét. Az itt leírtak az én érzéseim, gondolataim... elveim. 

Fejben minden nap bejegyzek egy posztot.
Vagy az nem számít?