Színházi gyerekelőadás... jön a jókirályfi és keresi a királylányt, aki a szívében szerelmet gyújt... énKirályfim ezt hallván belelkesülve, boldogan bökdös, hogy "anyaaa, itt van, megérkezett, téged keres!!" 

Tegnap kitöltöttem egy személyiség-tesztet. Úgy érzem, még soha, semmilyen teszt nem mutatott rólam ilyen pontos képet...
Most megmutatom Nektek is :)

Az idealista:

• Lelkes, bízik az intuícióiban, igényli a romantikát, keresi az igaz énjét, értékeli a tartalmas 
• kapcsolatokat és a bölcsesség megszerzéséről álmodozik
• Szereti magában, hogy szeretetteljes, kedves és őszinte
• Hajlamos az adakozásra, a spiritualitásra fogékony, megbízható, a kiteljesedésre koncentrál
• Párkapcsolatát intenzíven éli meg, gondoskodó szülő és inspiráló vezető

Életcéljai: harmónia, kellemes érzelmek, intuíció használata, az én jobb megismerése

Erősségei: nagyon ügyesen teremt harmóniát a munkahelyen és a kapcsolatokban. Észreveszi,
hogyan lehet mások kedvében járni.

Szereti: érzelmeket, emberek közötti harmóniát, spiritualitást és fantáziát, másokkal való interakciót

Nem szereti: veszekedést és viszálykodást, azokat, akik többre tartják a szabályokat, mint az
embereket, ha valaki érzéketlen mások érzelmei vagy szenvedési iránt, a versengést

Amit más típusok nem szeretnek benne: túlérzékeny mások érzéseire, túlzottan empatikus,
elrugaszkodottnak és bolondosnak tűnhet mások számára - (megjegyzésem, hogy én úgy vettem észre, 
hogy engem ilyennek szeretnek, amilyen vagyok... pont ilyen elrugaszkodottnak és bolondosnak :)

Az "idealista" az a temperamentum típus, amelyik szenvedélyesen el van foglalva azzal, hogy
fejlődjön a személyisége, hogy megtalálja ki is ő valójában és hogyan hozhatja ki magából a
legtöbbet. Ez az önismeret iránti éhség vezérli a fantáziáját. És másokat is segíteni akar, hogy tegyék
meg ugyanezt az önismereti utat. Az idealistának így legmegfelelőbb emberekkel dolgozni, akár az
oktatásban, akár tanácsadásban, újságírásban, minisztériumokban jól teljesítenek. Segít másoknak
megtalálni a helyüket az életben, gyakran ösztönözve másokat, hogy találják meg igazi önmagukat
és használják ki a bennük rejlő potenciálokat.

Az idealista biztos benne, hogy az együttműködés a legjobb útja annak, hogy mindenki elérje a
célját. A konfliktus és konfrontáció elkeseríti, mert úgy érzi szükségtelen gátakat épít emberek közé.
Álma, hogy harmonikus, gondoskodó interperszonális kapcsolatokat tudjon kialakítani, és hihetetlen
tehetsége van hozzá, hogy más emberek kapcsolatában is ezt elérje. Ez az emberek közti harmónia
romantikus ötletnek tűnhet, de az idealista gyógyíthatatlan romantikus, aki inkább arra fókuszál,
hogy "mi lehetne", ahelyett hogy mi van valójában az itt és mostban. Abban hisz, hogy az élet tele
van lehetőségekkel, amiket csak ki kell aknázni. Nagyon etikusan cselekszik, magas mércéket állít
fel magában arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Az élet spirituális vagy misztikus dimenziója, a
"láthatatlan", sokkal fontosabb számára, mint az anyagi dolgok.

Kapcsolatait áthatja a jóakarat és a szeretet. Hisz abban, hogy segítenie kell másoknak. Általában
kevés, de nagyon bensőséges barátai kapcsolatai vannak, a gyerekeivel különlegesen mély
kapcsolatra vágyik, szerelemi életében, pedig lelki társat keres, olyan partnert, akivel érzelmileg és
spirituálisan kapcsolódni tud, megosztva a legmélyebb érzelmeit és a bonyolult belső világát.

A lakosság kb. 20-30 %-a "idealista" típus, ami nagyon jó, mert insprilája a többieket lelkesedésével
és idealizmusával.

Ez a baj velem. Ha valamit/valakit megszeretek, akkor ragaszkodok. Tárgyakhoz, emlékekhez, ideákhoz, eszmékhez... emberekhez... még akkor is, ha már elhasználódtak, szakadtak, kopottak... idejüket múlták, nem hasznosak számomra... ma már kevésbé, mint régen, hiszen az idők folyamán halmozóból átváltottam a selejtező-életmódra, de azért néha még görcsösen tudom szorítani azt, ami már nincs is ott... 

Tisztában vagyok azzal, hogy időnként meg kell válni emberektől is, mert más úton megyünk - ez az élet rendje... de mégis... van, hogy nap mint nap leülök, elgondolkodom, hogy nem kellene ezt a kapcsolatot erőltetni, de... mint A Pulóver... tudtam, hogy már nem lehet tovább hordani, de ha rajtam múlt volna, sosem dobom ki. Pedig sem az elhasznált kacatok, sem a kiürült kapcsolatok nem hasznosak... előbb-utóbb eljön a reggel, amikor én is belátom, felesleges őrizni a nincsmit.... mély sóhajjal a szívembe zárom szép emlékét, és kicsit megsiratom, hogy vége, de inkább hálás vagyok, mert volt nekem, és... elengedem... 

Most jut eszembe, hogy van egy gyönyörű, új pulóver, ami olyan régen csábít és vár már rám ott, a kirakatban... megyek, megnézem közelebbről...