Az az igazi maximalista fajta vagyok. De csak magammal szemben... mindenki mással kiemelkedő türelmem van, és nekem ez a legtermészetesebb dolog a világon... híres vagyok a nyugalmamról, a türelmemről, az empátiámról...
Magamat viszont mindig hajtom, mint valami lovat, és ennek megfelelően időnként túlpörgök és ki is purcanok... az a rengeteg lelki teher, amit összeszedtem születésem óta, rátelepedik az életemre, de ugyanígy a dac is, hogy márpedig én bebizonyítom... és igen, ebből áll az életem, hogy bizonyítok, örökké bizonyítok... magamnak... és ezáltal persze másoknak is... amikor megszületett a fiam, megfogadtam, hogy minden lelki terhemtől megszabadulok, mert hatással vagyok a gyermekemre és azt akarom, hogy ő már a családi frusztráció nélkül menjen tovább...
Örökké a témában kutatok, olvasok, terápiákra járok, kineziológia, belső utazás, reiki, Hellinger terápia, megszámlálhatatlan oldáson voltam már... Örökké ezen kattog az agyam, hogy hogy lehetnék még jobban... a megoldásokon agyalok, a válaszokon, örökké figyelek és örökké ugrásra kész vagyok... képtelen vagyok ilyen szempontból lazítani, pedig aztán tudatosan mindent megteszek ennek érdekében is, minden nap meditálok és kikapcsoló dolgokkal foglalkozom, hűtöm a bennem lévő tüzet... de ha jön a kattanás, ha úgy gondolom, hogy rájöttem a megoldásra, akkor elvárom, hogy az oldás eredménye azonnal meglátszódjon az életemben...
Ha valaki azt mondja, hogy lazítsak, hogy nyugodjak meg, hogy ne görcsöljek állandóan, csak nézek rá, és nem értjük egymást... a felfogásom az, hogy előbb a munka és utána a szórakozás, és a saját magammal kapcsolatos munka is első helyen van... és sok dolgom van még magammal, ergo nem érek rá időt pocsékolni, most kell cselekedni, mert az idő rohan, és én minél hamarabb jól akarok lenni, igazán jól, nem száz éves koromban, amikor már nincs idő ÉLNI...
Hát nem vagyok egy egyszerű eset, magam is elismerem... sőt, kegyetlenül nehéz eset vagyok, de csak a magam számára... de legalább ezzel pontosan tisztában vagyok - és ezzel kapcsolatban is keresem a megoldást - tudom, hogy azzal sem vagyok feltétlenül a javamra, ha saját magammal szemben vagyok ilyen kemény... úgyhogy tanulok lazítani, türelmes lenni magammal szemben is, és tudatos viselkedéssel, szépen lassan ez is összejön... úgyhogy rendszeresen dúdolgatom magamnak Hofi Géza nagy sikerű nótáját: "Lazítani, próbálj meg lazítani... "