Mióta elváltam, az életem egy igazi hullámvasút. Átjárt a kacat életérzés, és ennek megfelelően is viselkedtem. Életem minden területén mélyrepülésbe kezdtem. Persze érezvén, hogy ez nem jó, ezzel párhuzamosan erőteljesen gyúrtam az értékes kacat érzésre, ami a rengeteg ezzel kapcsolatos munkának köszönhetően időnként azért meg is jelent az életemben.
Tavaly is volt egy időszak, amikor nagyon keményen elkezdtem dolgozni önmagamon, életem jobbításán, ennek következtében csodálatos dolgok történtek velem. Egyszer kaptam egy levelet az egyik szolgáltatótól, amelyben arról értesítettek, hogy túlfizetésem van és én kapok pénzt. Addigra annyira beleéltem magam a kacat-létbe, a totális anyagi csődbe, annyira vártam a megszokott "fizetési felszólítás"-t, hogy azt az információt, miszerint "túlfizetés", nem tudtam feldolgozni. Konkrétan annyira mást vártam, hogy azt is láttam, amit vártam és csak sokadik olvasatra esett le a tantusz, hogy más van odaírva. Ott ültem a papír felett és azon gondolkodtam, hogy tessék, itt a jó hír, amiért annyit dolgoztam, amire annyit vártam és nem hiszem el. Vajon miért vagyok képtelen elhinni, hogy jó is történhet velem? Ez egy kijózanító pofon volt. Akkor jöttem rá, hogy milyen erőteljesen szabotálom a saját életemet. Hogy már csak és kizárólag a legrosszabbat várom és eszembe sem jut, hogy máshogy is történhet. Mindezt úgy, hogy a negativitás nem jellemző rám, sőt, örökösen csak azt hallom mindenkitől, hogy én mennyire erőt adóan pozitív vagyok....
Tavaly is volt egy időszak, amikor nagyon keményen elkezdtem dolgozni önmagamon, életem jobbításán, ennek következtében csodálatos dolgok történtek velem. Egyszer kaptam egy levelet az egyik szolgáltatótól, amelyben arról értesítettek, hogy túlfizetésem van és én kapok pénzt. Addigra annyira beleéltem magam a kacat-létbe, a totális anyagi csődbe, annyira vártam a megszokott "fizetési felszólítás"-t, hogy azt az információt, miszerint "túlfizetés", nem tudtam feldolgozni. Konkrétan annyira mást vártam, hogy azt is láttam, amit vártam és csak sokadik olvasatra esett le a tantusz, hogy más van odaírva. Ott ültem a papír felett és azon gondolkodtam, hogy tessék, itt a jó hír, amiért annyit dolgoztam, amire annyit vártam és nem hiszem el. Vajon miért vagyok képtelen elhinni, hogy jó is történhet velem? Ez egy kijózanító pofon volt. Akkor jöttem rá, hogy milyen erőteljesen szabotálom a saját életemet. Hogy már csak és kizárólag a legrosszabbat várom és eszembe sem jut, hogy máshogy is történhet. Mindezt úgy, hogy a negativitás nem jellemző rám, sőt, örökösen csak azt hallom mindenkitől, hogy én mennyire erőt adóan pozitív vagyok....
Mondhatom úgy is, erőteljesen nyomtam a gázt, hogy haladjak előre, de ugyanilyen erőteljesen nyomtam a féket is - ennek következtében az energia fogyasztásom megnőtt, a motorom örökösen lefulladt. Én meg nem értettem, hogy miért.
Nem vagyok egy feladós-fajta, amit a fejembe veszek, megvalósítom, ha az egyik módszerrel nem sikerül, akkor a másikkal, vagy harmadikkal. Örökösen keresem magamban a változtatni valót, az elromlott részeket javítgatom, és most is ezt teszem. Ha sikerült bebeszélnem magamnak a kacat-feelinget, akkor képes vagyok arra is, hogy átírjam ezt a programot. Sok mindenről írnak ezek az önfejlesztő könyvek, ami nagyon hasznos, és valóban segítenek is, közelebb visznek a célomhoz, hiszen tapasztalom a pozitív eredményeket is, de valahogy eddig minden kevés volt az igazi haladáshoz, a probléma gyökerét nem sikerült kiirtani... mindig kell egy új löket, egy új információ, ami az én agyammal is feldolgozható, érthető és logikus és ezáltal előre visz.
Sajnos nem vagyok annyira okos, hogy perfektül értsem a fizika vagy a matematika törvényeit, de talán nem is annyira fontos, hogy mindig, mindent értsek - számomra a lényeg az, hogy ezekre a törvényekre bizonyítékok is vannak. Az is bizonyított, hogy minden, ami létezik, energia. Ezekkel a törvényekkel még az én lelkem mélyén elhelyezkedő sebek sem vitatkozhatnak, tök mindegy, hogy milyen mélyek. Einsteint idézve a "Világegyetem káosz, mégis racionális törvények uralják".
Jelenleg Pam Grout E2 (Energia a négyzeten) című könyvében írtakat gyakorolom, ami pont erre a racionalitásra épül. Több feladat van, amit én már ismerek és használok, és valóban működik. Erre alapozva, logikus és racionális alapon írom át az életemet, a rossz szokásaimat, elromlott hitrendszeremet és akkor is kikerülök ebből a negatív örvényből, ha piros hó hullik az égből.
Nem vagyok egy feladós-fajta, amit a fejembe veszek, megvalósítom, ha az egyik módszerrel nem sikerül, akkor a másikkal, vagy harmadikkal. Örökösen keresem magamban a változtatni valót, az elromlott részeket javítgatom, és most is ezt teszem. Ha sikerült bebeszélnem magamnak a kacat-feelinget, akkor képes vagyok arra is, hogy átírjam ezt a programot. Sok mindenről írnak ezek az önfejlesztő könyvek, ami nagyon hasznos, és valóban segítenek is, közelebb visznek a célomhoz, hiszen tapasztalom a pozitív eredményeket is, de valahogy eddig minden kevés volt az igazi haladáshoz, a probléma gyökerét nem sikerült kiirtani... mindig kell egy új löket, egy új információ, ami az én agyammal is feldolgozható, érthető és logikus és ezáltal előre visz.
Sajnos nem vagyok annyira okos, hogy perfektül értsem a fizika vagy a matematika törvényeit, de talán nem is annyira fontos, hogy mindig, mindent értsek - számomra a lényeg az, hogy ezekre a törvényekre bizonyítékok is vannak. Az is bizonyított, hogy minden, ami létezik, energia. Ezekkel a törvényekkel még az én lelkem mélyén elhelyezkedő sebek sem vitatkozhatnak, tök mindegy, hogy milyen mélyek. Einsteint idézve a "Világegyetem káosz, mégis racionális törvények uralják".
Jelenleg Pam Grout E2 (Energia a négyzeten) című könyvében írtakat gyakorolom, ami pont erre a racionalitásra épül. Több feladat van, amit én már ismerek és használok, és valóban működik. Erre alapozva, logikus és racionális alapon írom át az életemet, a rossz szokásaimat, elromlott hitrendszeremet és akkor is kikerülök ebből a negatív örvényből, ha piros hó hullik az égből.