vannak, kik oly' lelkesen hazudnak saját maguknak, hogy a végén azt hiszik valóságnak... ám a könnyebbnek tűnő út csalfa illúziója csak megszédít pávatoll-szépségével, hisz illékony mosolya végtelen fájdalmakhoz ível... és bár rájön a vándor, hogy balgaságáért az ár, amit fizetett, nem éri meg... és a rosszul választott úton szerzett sebeinek fájdalmas könnyeivel a szemében már hiába tekint vissza segélykérően az igazságra... az mintha csak erre a pillanatra várna, halk sóhajjal eltűnik a felismerés ködében...