Mindig arról álmodoztam, hogy van egy laptomom, amit kint, a természetben használok... és most megvalósult.. ülök a tornácomon, a nap süt, kellemes meleg van, a fű zöld, a madarak csivitelnek, a kutya itt alszik mellettem, a macska az ölemben... kortyolom a kávémat, miközben a leveleimet olvasom...  hát ez valami fantasztikus dolog... 
és igen, most is elmorzsoltam néhány könnycseppet...  

A hűtlenség mindig megbosszulja magát! - gondolta cirnyó, amikor a "mijafrancértvettemmegeztasz..t" jellemzésű, egyébként nagyon márkás és drága öblítőt egy laza mozdulattal kibatyarintotta... 

Persze én vagyok a hülye, mert elfogyott az öblítőm és éppen akkor nem volt a boltban az, amit én használok, gondoltam, egy másik is jó lesz helyette. Nem volt jó. A saját öblítőmben azt szeretem a legjobban, hogy hetek múlva is érzem a ruha, vagy az ágynemű illatát, amikor kiveszem a szekrényből, ennek meg már akkor sem éreztem, amikor kivettem a mosógépből.. 

Ráadásul ezt a fajtát (másik illattal) már használtam és akkor sem ért egy nagy kalap katicabogarat sem , nos, a helyzet változatlan maradt... (akimeghüjeazmegérdemli).

Tegnap megtörtént az, ami még sosem. Az új barátomat azonnal az ágyamba cipeltem és ott élvezkedtem vele... 

Oh, ne gondoljatok semmi rosszra (mi számít rossznak?)... 

Inside Dell a becses neve, és laptop a foglalkozása... 

Nagyon, de nagyon régen vágytam már rá...  egy öreg asztali gépem volt (van), amit már szerelni is alig lehetett, és ugyan most jól működik "ahhoz képest", de már öregecske, járókerettel tölti be a programokat is... (na ezt most Királyfi kikunyerálta - mintha eddig nem használta volna -, hogy innentől kezdve "csakazőgépe" legyen) de anyagi lehetőségeim enyhén szólva korlátozottak voltak... ám most egy barátom lecserélte a sajátját és baráti áron, kifejezetten nekem nyújtotta át ez a kincset... kockám pedig megszerelte rajta, amit kellett  (akinél kivételezett személyként vagyok nyilvántartva, szóval szakértelmét, szeretetét is beleépítette), így alig vártam már, hogy hazaérjünk, és kapcsolatunk beteljesedjen... 

Bitang-gyors, lemértem, összvissz 40 másodperc alatt betölt és már használható is... (na emiatt szívem szerint kb. 2 percenként újra indítottam volna, annyira odáig vagyok...) 

Van, akinek ez semmi, ez kislépés, piti dolog... de nekem nem az... számomra egy igen nagy előrelépés, megint elértem egy kitűzött célomat, vágylistámon az egyik kívánságom mellé egy óriási piros pipa került... 

Eddig mindegyik, amelyikről tudok, csendben szenvedve hagyta magát megkajálni. Na a mostani konkrétan egész éjjel, különböző hangerővel és hangszíneken könyörgött az életben maradásért, persze hasztalan - én is csak azt sajnáltam, hogy a hisztije miatt ma kialvatlan leszek, az meg nem túl előnyös... Na de amikor megláttam, hogy tegnap reggel óta mit művelt az egyik polcomon, hogy megszentségtelenítette a pihepuha pulcsijaimat az apró rizsszemeivel, határozottan úgy éreztem, hogy megérdemelte a kis rohadék... és egyébként is, számomra fura, hogy nem tudta - de most remélem, az egész egér-társadalom hallotta, hogy jár az, aki a legkegyetlenebb vadász felségterületére téved. Aki egyébként már Garfield-méretű pocakkal rendelkezik és nem a lasagne az oka. 

"Anya" csak ne sikíts, mert attól ideges leszek" - mondja, és már fogja a seprűt és lapátot és megy az aktuális idegen betolakodóért, legyen az akár élő, akár holt óriásbogár, egér, veréb, vagy akár velociraptor.