Hajnalmeleg puha ágyban, még csukott szemmel álmodozok, miközben a konyhából a matatás hangjai is eljutnak hozzám. Alig ébren válaszolok a kérdésekre, és közben azon mosolygok, hogy lám egy igazi férfival élek együtt, hiszen bár itt lakik, semmit nem talál meg.
Egyszer csak csend lesz és az apró talpak csattogva közelednek felém. Megáll az ágy mellett, és egy pihepiha szeretlekanya-puszi kíséretében a kezembe nyomja a világ legfinomabb kávéját.
:-)
Nem vagyok egy ékszer mániás, de ennél szebb karkötő a világon nincsen.
Királyfi készítette, nekem - tűzzománc. A másik, a fekete gyöngy az övé. A virág kosarát is ő fonta. :-)
Igen, hagyományőrző és kézműves táborban járt :-)
ahogy én látom a világot...
Robog a vonat... 14 éve, szinte minden nap erre járok, és nem tudom megunni, mindig találok benne valami újat, valami szépet... valami varázslatosat...
Robog a vonat... fülesemben komolyzene szól, amely pont illik a hangulathoz... a felvillanó képekhez...
mostanában ismét képekben látok mindent, és bár nem profi fényképezőgéppel járom a világot, de az okosfonom ezen funkcióját maximálisan kihasználom, és egész jó fotókat lehet vele készíteni... és nem is a gép a lényeg, hanem az, hogy láttassam azt, amit én látok... az meg általában sikerül...
suhan a táj, lehetséges fényképek villannak az elmémben, hogy mit hogyan lehetne... most a felhők beárnyékolták a tájat, de ott messze, a távolban, egy aprócska templom tornyára pont rásüt a nap... emitt napfény és árnyék váltogatja egymást a mezőn... oh, itt kék búzavirág és pipacsok integetnek éppen... szalmabálák ragyognak aranyként a szántón... milyen sokzöld színű az erdő... a nap sugara a felhők közül függönyként hullik alá... habgaluskák a kék égen...
suhan a táj, a komolyzene szól és a táj elvarázsol...
(ezeket az esti séta közben lőttem...)
egy kis kémia
Tegnap beszélgettem valakivel, aki olyan szinten köpte magából a mérgező, maró savat, hogy szívem szerint lúgot itattam volna vele...
...
Az, hogy a hasonló hasonlót vonz, nem mindig fedi a valóságot. Mert sokszor nem a hasonlót vonzzuk... hanem az vonzódik hozzánk, akinek pont a mi energiánkra van szüksége.
Aki sötétben él, az vágyik a fényre, aki hidegben él, az is vágyik a melegségre... és igyekszik is ezt az energiát megszerezni valahonnan.. ezért van az, hogy gyakran lehúzó, gyengébb embereket vonzunk be, és sokszor fordul elő olyan is, hogy bár vágyik ezekre a dolgokra... de mégsem bírja őket elviselni.
Szép és jó, hogy akinek van, az ad, szeretettel és együttérzéssel fordul gyengébb társa felé, de van egy pont, amikor azt kell mondani, állj, elég volt. Hogy szeretlek, de most elengedlek. Vagy elengedem magam, ha úgy jobban tetszik. Felemelni nem tudlak, hiszen minden erőddel azért dolgozol, hogy lent maradhass, érezhetően jól érzed magad a saját kis poklodban. Még nem értél meg a változásra, még nem értél meg a továbblépésre, ezt tiszteletben tartom. Azt viszont, hogy lehúzz, nem hagyhatom. Ha elkötelezettnek érzed magad a változtatás felé, és képes vagy tenni is érte, keress meg, én itt leszek Neked.
pár-kereső-percek
Ma az egyik ismerősöm csatlakozott az egyik társkereső oldalhoz a közösségi oldalnál... na mondom, rápillantok én is, milyen egy olyan... és azzal a lendülettel elkezdtem felolvasni a bejegyzéseket a kollégáknak... könnyesre röhögtük magunkat....
Komolyan mondom, egy ilyen oldalak jobbak, mint egy vicclap, és böngészésük megalapozza az ember egész napos jókedvét...
Szóval... olvasgassatok ti is társkereső oldalakat!
Jaaaa.... és érdemes a fényképeket is nézegetni, mert a fickók sem semmik, akik hirdetik magukat... (meg a nők sem, de nyilvánvaló módon az nem érdekel, pedig van "lezbi" is...) hehe.
...
ki korán kel... annak így köszön a hajnal... :)
...eső után
...mint ezernyi apró gyémánt....
Nem elvárás az udvariasságért cserébe egy "köszönöm", de azért jólesne. Csak egy pillanatig néztem meglepődve, amikor a másik fél egy halvány mosolyt sem villantott felém köszönetképpen, majd legyintettem.
Szegény, milyen rossz lehet neki, hiszen még egy mosolya sincsen raktáron, na de nem baj... most legalább kapott egyet tőlem... hátha kicsírázik. :)