A vonaton sikerült leülnöm egy fiatalemberrel szemben, akin sötétkék (nem éjkék, csak sötétkék) ing volt, babarózsaszín szatén nyakkendővel... azonnal éreztem, hogy Ámor nyila eltalált...
Nem tudtam levenni a szemem róla...
A helyzetet pedig súlyosbította, hogy rajtam rózsaszín blúz volt, tehát nem csak néztem őt, hanem erőst vigyorogtam is.
