"Hát, te meg ki a franc vagy, és mit képzelsz magadról?" szólt ki a fekete merciből az anyósülésen terpeszkedő haverján keresztül áthajolva egy igencsak terebélyes, szép barna, súlyos smukkokal felszerelt egyén, amikor én a zebránál a zöldre váltott lámpa mágikus hatásának engedve leléptem a járdáról átkelési célzattal, és szemmel láthatólag nem állt szándékomban megállni, hogy elengedjem az autósokat, őt sem. Mert én eltökéltem, hogy itt és most elsőbbségem van, pláne úgy, hogy az út forgalmas, rövid zölddel, szóval jobb sietni, mert sosem jut át az ember.
Persze ezen kedves megszólításra megálltam. Kihúztam magam, majd méltóságteljesen mosolyogva, szemöldököt felhúzva és mélyen a szemébe nézve visszakérdeztem: "Hm, miért, TE ki vagy?"
Láttam a szemében a döbbenetet, az értelem teljes hiányát és azt, hogy nem tudja hova tenni a reakciómat, nyilván nem ehhez szokott. Hát így járt.

Meghagyom a lehetőséget bizonyos embereknek, hogy elgondolkodjanak rajta, hogy vajon mitől vagyok ilyen bátor.

Vitám támadt egy késsel, aki megvágta a kezem.