Szilveszter előtt tele volt a net a képekkel a kutyával, és a "ne petárdázz, mert félünk" kéréssel.
Most tele van a net a kutyákkal, akiket vagy keresnek, vagy már megtaláltak és a gazdájukat keresik.
És én ezt nem értem.
Akinek állata van, az felelősséggel tartozik érte. És a felelősségvállalás nem merül ki egy kép megosztásában és a petárdások szidalmazásában.

Nem utólag kell sírni, hogy jajj, kiszökött a kutya, most mi lesz, és hogy azok a szemét petárdások milyenek. Fel kell készülni időben, cselekedni kell, a helyzethez alkalmazkodva megtenni a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy mindenki épségben átvészelje ezt az időszakot. Hozzáteszem, nem csak az állatok félnek, hanem a gyerekek is, sőt, még a felnőttek is. Nem mindenkit dob fel a robbanások zaja.

Én felkészültem, mint minden ilyen esetben. A kutyusomnak állatorvosi nyugtatót adtam, a cicámat pedig bemenekítettem a lakásba. Ezt bárki meg tudná tenni. Szerintem.

Megjegyzem, őrület volt a köbön. Kis, kertes házas város (majdhogynem falu) utolsó utcácskájában lakunk, de olyan volt, mint egy háborús övezet. Este hattól reggel hatig durrogások, robbantgatások voltak. Ahhoz képest, hogy a petárda tiltott, jócskán jutott belőle (méghogy az embereknek nincs pénzük, chh...).
Sőt, egyesek örömüket lelték abban, hogy a házak udvarára dobták be.
Nem csak az állataim féltek, hanem én is, de ami a legérzékenyebben érintett, az, hogy a gyerekem is félt. Szeretem, ha hozzám bújik, de ne félelmében tegye. Próbáltam terelni a figyelmét, de mégsem ordíthat este hattól másnap reggel hatig a tévé vagy a rádió, hogy elnyomja a robbantgatások zaját.

Lehet szórakozni - petárdázni, tűzijátékozni is - kultúráltan - másokat tiszteletben tartva (mondjuk nem az udvarra behajítva a cuccot) és lehet agyatlanul is. Ahogy elnézem, az évek teltével, egyre inkább agyhalott módon "szórakoznak" az emberek. Elég szomorú, hogy az okoz örömet valakinek, ha halálra rémiszt másokat.

Elég volt megint bele néznem a híradóba, ahol azt mutatták éppen, hogy a Vörösmarty téren, a tömegben lövöldözték ki ezeket a vackokat, illetve a fel nem robbant petárdák felett ugráltak (az nem jut eszükbe, hogy azért mert akkor nem robbant fel, később megteheti?).

Régebben szilveszterkor ki lehetett menni az utcára, félelem nélkül, jókedvvel, de ma már úgy tűnik, hogy jobb otthon maradni a biztonságban, és megvárni, amíg elmúlik az őrület. És ez valóban háborús övezetre emlékeztet. A nép egyik fele megy "bulizni", amíg a másik fele otthon marad és vigasztalja a félő, síró gyerekeket és az állatokat... nekem ez ijesztő egy kicsit...

Sajnos, akárhogy vigyáztam a cicámra, január 1-je úgy telt el, hogy az életéért imádkoztunk. Hiába volt bent a lakásban, velünk, sokkot kapott - ami akár halálos is lehet rá nézve. Csak feküdt egy kupacban, és merev tekintettel nézett maga elé, ott sem volt, levegőt alig kapott... A fiamnak születése óta barátja ez a macs, teljesen kiborult, hogy meghal. Szerencsére azóta jobban van a macsek.

Legközelebb még jobban vigyázok rá.