Sokan azt sem tudják, hogy mi az eredete... csak hordják... ez.. gáz.... mélységesen szomorú... mi több, szégyen.

Szilveszter előtt tele volt a net a képekkel a kutyával, és a "ne petárdázz, mert félünk" kéréssel.
Most tele van a net a kutyákkal, akiket vagy keresnek, vagy már megtaláltak és a gazdájukat keresik.
És én ezt nem értem.
Akinek állata van, az felelősséggel tartozik érte. És a felelősségvállalás nem merül ki egy kép megosztásában és a petárdások szidalmazásában.

Nem utólag kell sírni, hogy jajj, kiszökött a kutya, most mi lesz, és hogy azok a szemét petárdások milyenek. Fel kell készülni időben, cselekedni kell, a helyzethez alkalmazkodva megtenni a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy mindenki épségben átvészelje ezt az időszakot. Hozzáteszem, nem csak az állatok félnek, hanem a gyerekek is, sőt, még a felnőttek is. Nem mindenkit dob fel a robbanások zaja.

Én felkészültem, mint minden ilyen esetben. A kutyusomnak állatorvosi nyugtatót adtam, a cicámat pedig bemenekítettem a lakásba. Ezt bárki meg tudná tenni. Szerintem.

Megjegyzem, őrület volt a köbön. Kis, kertes házas város (majdhogynem falu) utolsó utcácskájában lakunk, de olyan volt, mint egy háborús övezet. Este hattól reggel hatig durrogások, robbantgatások voltak. Ahhoz képest, hogy a petárda tiltott, jócskán jutott belőle (méghogy az embereknek nincs pénzük, chh...).
Sőt, egyesek örömüket lelték abban, hogy a házak udvarára dobták be.
Nem csak az állataim féltek, hanem én is, de ami a legérzékenyebben érintett, az, hogy a gyerekem is félt. Szeretem, ha hozzám bújik, de ne félelmében tegye. Próbáltam terelni a figyelmét, de mégsem ordíthat este hattól másnap reggel hatig a tévé vagy a rádió, hogy elnyomja a robbantgatások zaját.

Lehet szórakozni - petárdázni, tűzijátékozni is - kultúráltan - másokat tiszteletben tartva (mondjuk nem az udvarra behajítva a cuccot) és lehet agyatlanul is. Ahogy elnézem, az évek teltével, egyre inkább agyhalott módon "szórakoznak" az emberek. Elég szomorú, hogy az okoz örömet valakinek, ha halálra rémiszt másokat.

Elég volt megint bele néznem a híradóba, ahol azt mutatták éppen, hogy a Vörösmarty téren, a tömegben lövöldözték ki ezeket a vackokat, illetve a fel nem robbant petárdák felett ugráltak (az nem jut eszükbe, hogy azért mert akkor nem robbant fel, később megteheti?).

Régebben szilveszterkor ki lehetett menni az utcára, félelem nélkül, jókedvvel, de ma már úgy tűnik, hogy jobb otthon maradni a biztonságban, és megvárni, amíg elmúlik az őrület. És ez valóban háborús övezetre emlékeztet. A nép egyik fele megy "bulizni", amíg a másik fele otthon marad és vigasztalja a félő, síró gyerekeket és az állatokat... nekem ez ijesztő egy kicsit...

Sajnos, akárhogy vigyáztam a cicámra, január 1-je úgy telt el, hogy az életéért imádkoztunk. Hiába volt bent a lakásban, velünk, sokkot kapott - ami akár halálos is lehet rá nézve. Csak feküdt egy kupacban, és merev tekintettel nézett maga elé, ott sem volt, levegőt alig kapott... A fiamnak születése óta barátja ez a macs, teljesen kiborult, hogy meghal. Szerencsére azóta jobban van a macsek.

Legközelebb még jobban vigyázok rá.

Kegészítés: akinek érzékeny a lelke, az erre a linkre ne kattintson rá. Ez a Magyar Nemzeti Vágta! Erről írtam!

Nem igazán értettem már akkor sem, hogy miért ott kell ezt a rendezvényt megtartani, hiszen a Hősök tere nem egy lovaspálya, még ha homokot szórnak rá, akkor sem.

Egyszerűen nem megfelelőek a körülmények. Százezer fok volt, ha a homokot leszórják, akkor is ott van alatta a beton, a futókör (nem tudom, hogy hivatalosan hogy nevezik) keskeny, és ráadásul ott a hangos tömeg, közvetlenül a pálya mellett...

Nem volt jó érzés már ott sem az, hogy láthatóan rosszul érezték magukat az állatok, ennek minden jele megvolt: minden ló feszült volt, izgatott, ideges, csatakos. Rendszeresen kiugrottak, és azzal voltak elfoglalva, hogy lehajítsák magukról a lovasukat, ami a legtöbb esetben sikerült is .
Mivel ott voltunk személyesen, csak egy kis szeletet láttunk a körből, és csak annyit láttunk, amikor előttünk haladtak el a lovak. Láthattuk azt, hogy végigsétálni nem tudtak szegények, annyira idegesek voltak, hogy dobálták magukat, és azt, aki rajtuk ült, a lovászokra is majdnem rátapostak, akik próbálták vezetni őket, és de volt néhány lovas, aki inkább le is szállt.

A verseny alatt ugyan mi csak annyit láttunk, hogy hopp, lovas nélkül fut a paci, mint kiderült, úgy lehajították a lovak magukról az embereket, hogy csak koppantak, valamint egyszer azt is hallottuk, hogy baleset történt, de részleteket nem tudtunk (sem a kommentátor nem mondta be, és a kamerák sem mutatták a kivetítőn), mivel ismét azt láttuk, hogy a ló fut körbe a pályán, a lovasa nélkül, gondoltuk, a sérülés annyiból állt, hogy megütötte magát a lovas. Úgy gondoltam, nem lehet komoly a sérülés, hiszen ha az lenne, akkor nem folytatódna a verseny tovább úgy, mintha mi sem történt volna.
Az egyik ilyen esetben néztem is a lovat, hogy annyira furcsa rajta valami, de nem jöttem rá, hogy mi.
Amikor elindultunk kifelé, azt láttuk, hogy van néhány vércsepp a homokon, de reméltük, senkinek nem történt komoly baja. Hallottuk, hogy két lány (aki egy másik szeletét látta a körnek) arról beszél, hogy milyen súlyos sérülés történt (de megint csak arra gondoltam, hogy először is, az emberek szeretnek összevissza beszélni, másik részről, hogy nem lehetett annyira súlyos a baleset, ha minden ugyanúgy zajlik tovább).

Másnap hallottam, hogy egy ló úgy megsérült, hogy el kellett altatni. És ma szembesültem azzal, hogy mit láttam azon a lovon, ami furcsa volt.... :(

Eddig is sajnáltam azt a pacit, de most egyszerre van bennem a fájdalom, a harag, a csalódottság és a felháborodottság...

Miért ott rendezik meg ezt a versenyt? Senkinek nem jó, legfőképpen a lovaknak nem. Ráadásul van jó lovaspálya Budapesten is. Miért nem tartják tiszteletben a lovakat? Miért kell állatokat kínozni, ráadásul országos szinten? És ráadásul erre büszke az ország? Ez sokkal inkább szégyellni való!!!!

Ha nem vagyok ott, és nem látom, hogy mennyire bekattantak az állatok, nem is tudok róla, mert érdekes, arról sehol, senki nem beszél! És itt a kérdés, hogy miért hallgat mindenki arról, ami valóban történt ott?

Ez volt az első verseny, amire kimentem, a fiam miatt, de ez volt az utolsó is. Én nem támogatom jelenlétemmel ezt a szégyenrendezvényt, az országos állatkínzást!

Nagyon szomorú vagyok, hogy ennek a lónak, ilyen méltatlanul kellett meghalnia!