Ha ők voltak olyan merészek, hogy ablakot vágtak teljes kilátással a privát szférám felé, akkor a növénytelepítés során miért ne kerülhetne véletlenül pont az ablakuk elé is egy bokros fakezdemény, gondoltam és kaján vigyorral helyeztem el a daliás példányt, így oldván a feszültségemet, lelki szemeimmel látván, hogy eldzsungelesített kertem hogy véd majd meg a figyelő tekintetek elől.
Érzékeny vagyok privát szférámra. Fontos, hogy legalább a saját otthonomban-kertemben nyugalmam legyen... igen, én vagyok az, aki "az én házam én váram" alapon még azokat is megválogatja, hogy kikkel van kedve kommunikálni...
Ez itt vidék, ahol a barátságosság a beteges kiváncsisággal párosul, nem lenne meglepő, ha rejtett kamerákat lelnék és esténként az aktuális szappanopera helyett a helyi eseményeket elemezné ki a törzsközönség... bár zárkózott típus vagyok, mégis olyan dolgokat tudnak rólam, amit még én magam sem, olyanok ismernek, akiket még hallomásból sem láttam... mint ahogy az is zavar, amikor hiába van védelmező "kukucskaellenes" fakerítés, az emberek kényszert éreznek, hogy felemelkedvén beleselkedjenek, lovaskocsival közlekedvén felállnak a bakon, hogy jól beláthassanak... amikor pedig kióvakodom kertembe, a szomszédok egy-egy kapavágásomat azonnal kommentálják - egymás között, de azért én jól halljam - hogy mit csinálok rosszul, de volt rá példa, hogy a kerítésre könyökölve osztogattak tanácsot... és mindezt ráadásul még a jószándék vezérli, de a pokolba vezető útról gondolom már mindenki hallott...
Így hát szépen-lassan itthon is bezártam magam... és csak vágyakozva néztem ki a saját kertembe... de ez nem jó, lázadtam fel, hiszen hol legyek szabad, ha nem az otthonomban, eldöntöttem, tanulok itt is önérvényesíteni, lehetőleg úgy, hogy az aktuális kertiszerszám lenyomata ne a kommentáló szomszédközönség orcáján hagyjon nyomot...
Mindig irigykedve figyelem a "gazdagházakat" amelyek átláthatatlan téglafallal vannak körbevéve... békét és nyugalmat sugallnak számomra...
Itthonomban fenntartom a jogot, hogy megválogatom, hogy kihez van kedvem - másrészről pedig bármilyen elfoglaltságom lehet, ami okot adhat arra hogy nem tudok/akarok kapcsolatfelvenni a kapuban álldigáló egyedekkel - sem. Viszont van postaládám, ahol üzenetet lehet hagyni - a telefonnál is mindenkinek jogában áll eldönteni, fogadja-e az adott hívást.
Ám hiába a kapubejáratnál is a nádfonatos kerítés-védelem, itt-ott réseket keresvén próbálnak belátni még a falon keresztül a házba is... amikor még nem őrizték kutyák a birtokot, volt aki otthonosan bejött a kapun és benyitott a házba... megjegyzem, van, akinek ez engedélyezve van, ő mégsem teszi meg, csak úgy, hogy ideszól előtte...
Néha elgondolkodom, milyen életük lehet a celebeknek...?