ENJOY!

Papírsárkány

köd

2009. szeptember 18. 11:09 - Jaguár








Van, hogy sötét az éjszaka
Van, hogy köd borítja a világod
Van, hogy az utad nem látod
Ilyenkor csak menni kell
Menni, menni.

Nem nézni a múltat
Nem nézni a jövőt
Nem látni
Nem hallani

Csak a célra koncentrálni

És csak lépni...
Csak lépni tovább

Ködben nem látni az utat
De a lámpa fénye világít

Elég azt látni
elég azt követni
Az utad kíséri
Az utat mutatja


Csak menni kell,
Csak menni
Mindig csak a következő
Lámpa fényét követni...


(cirnyó 2009)
5 komment
Címkék: ihletcseppjeim

randi vagy nem randi?

2009. szeptember 17. 15:19 - Jaguár

Életem Férfija vedeli a kólát és én ebből hasznot húzva gyűjtöm a kupakokat, hogy megnyerhessek mindent, amit lehet.  A Fantás kupakokkal viszont kiderült, hogy álomrandit lehet nyerni. Férfim, a határozottan nem a romantikus lányregényből kilépett randizós-romantikus, bájolgós típus, eleddig gyűjtötte nekem ezeket a kupakokat is, de most, hogy ez kiderült, és ő belegondolt mi várhat rá, gyorsan meggondolta magát és megfogadta, ha ezen múlik, ő többé fantát nem iszik, mert én ugye nem iszom és ha nincs kupak, nincs regisztráció, nincs nyeremény... Igaz, nekünk nem is aktuális a sztori, hiszen társkeresőn kellene regisztrálni és ott megtalálni az álompartnert, akivel ez a randi létrejöhet.

Persze, nekem ettől még van két kupakom és akár még regisztrálhatnám is magunkat, hogy ott (is) jól egymásratalálhassunk... úgyis eljátszotta nekem, hogy milyen módon lehetne őt elrángatni egy ilyen randevúra, megnézném élőben is a jelenetet... 



Mer' a cirnyó!
Szólj hozzá!
Címkék: szerelem mosoly

sors

2009. szeptember 17. 10:44 - Jaguár

Bántottál, hát bántottalak.
Megint bántasz? Hát jobban bántalak.
És ha most ennek köszönhetően Te erősebb fájdalmat okozol, hogy ezzel jobban bánthass, hát én még erősebb fájdalmat okozok Neked.
Mindennapi játékaink...
Mindegy, hogy ki kezdte... mindegy, hogy a másik csak visszaütött és az egész innen indult... már senki nem is emlékszik, honnan is indult.... libikóka-játék, észrevétlenül és mégis fájdalmasan terjeszkedik szét és rombol ezzel mindent, amit ér... örökös adok-kapok, egyre jobban, egyre erősebben... míg az egész teljesen elmérgesül és nincs más, csak káosz és fájdalom...
Harc ez, hol egyszer egyik az áldozat, másik a tettes, majd fordul a kerék és a tettesből válik áldozat és az áldozatból tettes...
Sokszor cselekszünk úgy, hogy nem is tudjuk mi irányít minket... a válasz ott van a Sorsunkban.. Őseink sorsában, amit hozunk magunkkal minden sejtünkkel... lelkünkkel... a család... család, mégha nincsenek is velünk őseink, akkor is velünk vannak...mindenki keresi a helyét.... mindenki csak akkor tud boldog lenni, ha a helyén van... ha megkapja a neki járó tiszteletet...

Ha mindenkinek megadjuk a tiszteletet és a helyet, ami megilleti... ha a Sorsát tisztelettel meghagyjuk mindenkinek saját magának... ha sikerül csak önmagunk lenni... akkor a gyógyulás beindul... utat enged a tisztulásnak... az energiák helyreállnak... és őseink támogató erejével a saját Életünk végre elkezdődik...

5 komment
Címkék: gondolatcsepp

segítség? (2)

2009. szeptember 14. 11:08 - Jaguár

Előbbi esetről eszembe jut egy múltkori történet. Kisfiammal a játszótéren voltunk éppen. Biciklivel járunk, bringán cumók, mivel vásárlás után voltunk.
Egyszercsak hopp, egy fickó a főúton a kislányával felborult a biciklivel. Repült minden, ami repülhetett, bringa, kislány a betonra... Autósok simán mentek tovább. Egy öreg fickó a játszótérről odabaktatott és jól kiosztotta a fickót, hogy miért úgy vitte a gyereket,a hogy. Jó persze, szabálytalan volt, de talán akkor és ott ennek nem volt helye, pláne, hogy sérült is volt.
Járókelők néztek mint a birkák és mentek is tovább mint a birkák. Nem tudtam, hogy oldjuk meg, de felajánlottam a segítségemet a férfinak, végülis az orvosi rendelő kábé 100 méterrel arrébb van a játszótértől, mondtam, akárhogy, de megoldjuk.
Némileg problémát okozott a megpakolt bringám, amit nem mertem otthagyni, kisfiam meg még pici, hogy tolja... a fickó bringája, meg az, hogy a kislányt ölben kellett vinni, de úgy voltam vele, megoldjuk.
Akkor állt meg egy platós autó, ahová könnyedén feldobták a bringát és vitték a kisgyereket az orvoshoz... még a játszótéren voltunk, amikor jöttek a kislánnyal, a férfi vagy negyedórát hálálkodott, mert bár más segítségével tudtak eljutni az orvoshoz, de mégis a szándék megvolt.
A kislány a kisfiam egyik ovistársa...

(segítség 3)
Kolléganőm kisfia nyílt törést szenvedett az utcán... segítséget kért... az emberek közömbösen mentek el mellette, mi több, volt aki közölte, hogy őt nem érdekli és beszélgetett tovább a gyerek mellett... ja, a gyereknek több órás műtétre volt szüksége...

Hát tudjátok emberek... talán jó lenne belegondolni a történtekbe... ahogy most TI leszarjátok, hogy más bajban van, úgy lesz leszarva a Ti fejetek is, ha egyszer Nektek lenne segítségre szükségetek... mert bizony előfordulhat... bárkivel történhet bármi... vagy esetleg rokonnal, családtaggal.. vagy a Te gyerekeddel... 

Hogy ez Veled nem fordulhat elő? 
Biztos? 

8 komment
Címkék: morgolódó

segítség?

2009. szeptember 14. 10:47 - Jaguár

Tegnap szükség volt arra, hogy mentőt hívjak egy idős bácsihoz, mert összeesett. Én már úgy találtam rájuk, hogy ő feküdt, mellette egy fickó azt sem tudta, mihez kezdjen magával, nem tudta, hogy hívjon-e mentőt, vagy nem.  Számomra ez nem volt kérdés, hiszen az idős ember ott feküdt kiterülve...
Szóval, telefonáltam. A mentős alpári stílusban viselkedett, minimum öt percig faggatott és még akkor sem volt hajlandó mentőt küldeni.
A bácsi közben nézett maga elé, de nem látott, a mellkasát fájlalta és egyszercsak hopp, másodjára is eldőlt közben. Előttem ért oda egy hölgy, nála nem volt telefon, ő elindult segítséget keresni, és a fickó, akiről említést tettem... először ő is azt mondta, hogy nincs nála telefon, de később kiderült, hogy mégis. Az nem kifogás, hogy azért nem hív mentőt, mert nincs pénz a kártyáján, ugyanis a segélyhívás ingyenes. Szerintem szimplán egy idióta volt.
Na mindegy, lassan elértem, hogy küldjenek kocsit, de mivel siettünk, nem tudtam megvárni a kiérkezését.. elérhetőségeimet megadva, rábíztam az ott lévőkre a bácsit, akik meg tudták várni a mentősöket. Elindultunk, aztán egy érzéstől vezérelve visszafordultunk. És láss csodát, egy autó akkor érkezett és a bácsit lelkesen tuszkolták befelé.
Kérdésemre a válasz az volt, hogy értesítették őket a mentősök. Hát ja. Hívást kapnak a távolból és telepatikus módon tudják, kit kell értesíteni, ennyire hülye azért nem vagyok. Gondolom máshonnan kapták a drótot, hogy a bácsika kifeküdt... nagyon felmérgeltem magam. Állítólag ivott, ezt én sem vonom kétségbe, de a mellkasát igenis fájlalta és kétszer is elveszítette az eszméletét.

Lényeg az, hogy ismét hívtam a mentősöket és közöltem, hogy mivel a bácsit elvitték, ne jöjjenek. Lebeszéltük, hogy nem tudunk mit tenni, azé a felelősség, aki elvitte a bácsit.
Ja és Ők is megerősítették, hogy nem értesítettek hozzátartozót (na még jó).

Közben autók-emberek jöttek-mentek, autósok lelassítottak, bámultak mint a moziban aztán továbbhajtottak. Senkinek eszébe nem jutott, hogy megálljon és segítséget nyújtson. Nagyon mérges voltam.

Úgyhogy az egész ügy jól felmérgelt azért is, mert bárkivel, mondom bárkivel történhet baj az utcán, sőt hozzátartozóval is, az emberek nem törődnek a másikkal, eszükbe sem jut, hogy ők is lehetnek egyszer rosszul.. a másodjára az, ahogy a mentős viselkedett... harmadrészben pedig, hogy egyszercsak fogják és elviszik a bácsit, "Pista bácsi az Orgona utcából..." hát kész... ha nem fordulok vissza, mert nem bízok meg azokban, akik ott vannak, feleslegesen kijön a mentő, pedig lehet, hogy olyan helyre is hívják, ahol valóban szükség van rá... és én nem vagyok arról meggyőződve, hogy a bácsinak nem kellett volna orvos...

Ennyi idióta barmot a világon!


Ettől függetlenül továbbra is azt gondolom, hogy így cselekedtem helyesen. Rajtam aztán nem fog egy emberélet sem múlni azért, mert nem hívok segítséget.

4 komment
Címkék: morgolódó
süti beállítások módosítása