... szeretem az éjszaka színeit, hangulatát, dallamát... az alvó fák sóhaját... a világ lüktetése szelídül... minden csendesül... biciklit tekervén suhanok az úton, magam mögött hagyván a nappal zaját... felzaklatott elmém békésre simítja az éjszaka...
... gondolatok jönnek-mennek... árnyak ölelnek-bújtatnak... nyugtatják szívdobbanásaim ütemét... iszom magamba a világot... takaróznék a csillagos égbolt-paplannal... és a Hold mosolyát használnám párnámul...
... hív a Hold és én mennék... megérinteném arcát... távol van... kezem nyújtom felé és gondolataimmal simítok egyet a képen... így érintem...
... csend van... béke... sötét... és azt szeretném, maradjon így...
... nem akarok még hajnalt...
... nem akarok még nappalt...
... most nem akarom...