Hülye blogol. Hosszú bejegyzésem az éteré lett. Grrrr....

A mai napom a harmóniakártyámnak megfelelően alakult. Ez jó hír. Voltam ugyan sínek közelében, de csak azért mert vonatoztam. Ezt mindenki döntse el, hogy jó hír-e. Most, hogy hazaértem, nagyon nagy boldogsággal és mély hálával olvastam a kommentjeiteket, el sem hiszitek, mennyire jólesnek! Köszönöm mindenkinek a kedves szavakat!

Voltam ma ikejában, amely áruház csalárd módon foglyul ejtett és több órán keresztül nem engedett ki, a végén is azért szabadultam, mert vásároltam. Végre megvettem a világítótesteket, amikre annyira régen vágytam. Gyorsan postolok, aztán megyek beüzemelni a lámpákat.

A gonosz áruház hibája miatt elkéstem a Szepyvel való randimról. Én sosem kések, mindig én szoktam várni másokra. Hát, ez is megtörtént. Megállapításra került, hogy én amit csinálok, azt nagyon. Ha jó kedvem van, akkor nagyon, ha szenvedek azt is nagyon, és ha elkések, azt is nagyon. Bocsi Szepym! (*szánjabánja*)

Szepy nagyon jó hatással volt rám, a fejemet sem harapta le, sőt! Nagyon örülök az újbóli találkozásnak, jót beszélgettünk a világ dolgairól, kaptam enni-inni, de ami a legfontosabb, egyre inkább kezdem elhinni, hogy Ő egy igazi barát. Miután a második algopyrint vette be, bátortalanul megjegyeztem, hogy esetleg megreikizném, aminek örült. Így megreikiztem. És közben azon gondolkodtam, hogy vajon miért reikizek ilyen keveset, amikor rám is nagyon pozitív hatással van a dolog? Szepym mondta, hogy máskor is szívesen venné a dolgot, és ha komolyan gondolja, én bizony be is hajtom rajta, mert így mindketten jól járunk, hiszen a reikivel önmagamat is gyógyítom.

Van egy nagy-nagy álmom, amiért már decemberben elkezdtem lépéseket tenni, és valamiért mindezidáig mégsem jött össze a dolog. Ma Szepyéknél kiderült, hogy miért nem. Elmondhatatlanul hálás vagyok azért az álmom-részletért, amit tőlük ma kaptam ajándékba, mert nekem már ez is nagyon nagy segítség, hogy nem kell rá költenem. És ha tényleg úgy alakul, hogy az álmom-dolog az ő segítségükkel tényleg összejön, hű... el sem tudom mondani... (nem írom le, hogy miről van szó, babona...) Nagyon köszönöm Zolinak a segítséget!

Tegnap hallottam a rádióban egy mondást, valahogy így szól: "Elesni emberi dolog, lentmaradni ördögi, de felkelni isteni." Én most még pihengetek egy kicsit a földön ülve, erőt gyűjtök, de fel fogok állni! Azt üzenem a... depressziónak, lélekölő szerencsétlenségnek, mittudoménminek, hogy lehet, hogy nyert egy-két csatát, de a háború az enyém, mert én nem olyan fa vagyok, amit könnyen ki lehet vágni, és bátor vagyok és szembeszállok, és úgyis én vagyok az erősebb! Úgyhogy kotródjon.

Most megyek lakberendezni.

Azt hiszem, most már jobban vagyok. Igazán kemény időszakon mentem keresztül most is, de az utóbbi két évben ez folyamatosan előjön. Hihetetlen történések, hihetetlen időszak, nagy mértékű változások... Fent és lent, fentebb és nagyon lent, sokszor éreztem már úgy, hogy most már vége a rossz időszaknak, úgy is éreztem, hogy ennél lejjebb nem lehet... hogy minden összeomlott, de kiderül, hogy igenis, lehet még rosszabbul is lenni... például most is, amikor kinéztem egy jó kis kanyargós sínszakaszt, hogy az nekem pont megfelel elhalálozási célzatra és mindent pontosan kigondoltam... Nos, most is azt mondom, hogy ennél lentebb nem lehet. És nem akarom következőre azt írni, hogy ismét tévedtem...

Höhö, ebben a lopakodós filmben a kedvenc sárga, ötvenes villamosomon utaznak a főhősök, aminek az elejére oda is van írva, hogy 50-es villamos, Budapest, Határ út, éppen egy nagy robbanáson keresztül hajtott, és most lövik szitává... láthatóan magyar utcákon haladnak, magyar rendszámú autók és magyarnak mutatott némileg hibás magyar rendszámú autók - közben rájöttem, hogy kisatírozták a magyar színeket és a "H" betűt a rendszámokon - és magyar feliratú házak között. Magyar színészekkel - is, magyarul beszélnek (leolvasható a szájukról, kivéve aki nem magyar...) magyar kooperációval, gagyi magyarosnak mutatott lakberendezéssel... A dolog - egyik - szépséghibája a mellette lévő "Policija" feliratú marhamagyar rendőrautó... amúgy vannak még magyar katonai járgányok (HA-s magyar rendszámmal) a fene sem érti ezt a sok magyar vonatkozást, miközben nem is Magyarországon játszódik a film... vagy igen... ? ... a filmbéli szereplőknek töknemmagyar nevük van... Ja, közben leesik, hogy anno Tom Berrengertől el voltam ájulva, most meg nem

A film egy fos. Extrafos.

Jagi filmkritikáját olvashattátok.

Két kisfiú beszélget. A 6 éves így szól a 4 éves öccséhez:

- Te, szerintem itt az ideje, hogy elkezdjünk káromkodni. Most lemegyünk a konyhába anyuhoz és mondunk valami jó zaftosat. Például én kitalálok valamit, ami "büdös franccal" kezdődik, te meg mondasz valamit, amibe lesz egy "bazmeg".

A kicsi beleegyezik és elindulnak lefelé a lépcsőn. Anyuka éppen reggelit készít.. A 6 éves lép be először és így szól:

- A büdös francba, én müzlit kérek.

Az anya jól eltángálja a bátyót és a lépcsőn felfelé menet még a fenekére húz egy párat, majd rázárja a szobaajtót. Anyuka lejön a lépcsőn és megkérdi a 4 évest:

- Na és te kisfiam, mit kérsz reggelire?

- Hát, bazmeg, müzlit biztos nem.

(azért vannak a jóbarátok... például, hogy engem jókedvre derítsenek, amikor lógnak a könnycseppek lábai...)

Selejteztem egy nagyot a szekrényben. Meg a gondolataimban is, mert ott is összegyűlt sokminden.... Talán most már jobb lesz... Rájöttem, hogy van valami, amit nem éreztem, hogy mélyen érintene, de mélynapjaim alatt rájöttem, hogy igenis nagyon mélyen érint/ett...

Bizonyos ok miatt gondolkodtam blog-bezáráson, költözésen, jelszavazáson, letiltásokon, különböző variációs lehetőségeken, de aztán rájöttem, hogy nemcsak magamat védeném, de el is zárnám az új kapcsolatoktól... márpedig azt nem akarom... így marad a blog, nyílvánosan marad a blog és... mindennek oka van... ennyi...

Most fogom kedvenc epres teámmal teli bögrémet, és bebújok az ágyba, mert a fáradékonyságom mit sem javult a napok alatt... valami krimi kezdődik a tévében, bámulom, amíg bele nem alszom, közben ikejás újságot lapozgatok, mert holnap tervezek oda egy kirándulást... és mivel még mindig a legmepőbb időszakokban rámjön a bőgés, lehet, hogy bőgni is fogok... de egyszer a könnyeknek és a fájdalomnak is el kell fogynia...

Amúgy a vérvétel helye jól belilult és zsibbad a bal kezem...

Nem is én ások. Önásó gödröm van.

Bekapcsolom a tévét, ott van Phoebe... hű gondoltam, végre valami jó, Charmed... erre kiderül, hogy csak a Melrose Place...