A mai napom a harmóniakártyámnak megfelelően alakult. Ez jó hír. Voltam ugyan sínek közelében, de csak azért mert vonatoztam. Ezt mindenki döntse el, hogy jó hír-e. Most, hogy hazaértem, nagyon nagy boldogsággal és mély hálával olvastam a kommentjeiteket, el sem hiszitek, mennyire jólesnek! Köszönöm mindenkinek a kedves szavakat!
Voltam ma ikejában, amely áruház csalárd módon foglyul ejtett és több órán keresztül nem engedett ki, a végén is azért szabadultam, mert vásároltam. Végre megvettem a világítótesteket, amikre annyira régen vágytam. Gyorsan postolok, aztán megyek beüzemelni a lámpákat.
A gonosz áruház hibája miatt elkéstem a Szepyvel való randimról. Én sosem kések, mindig én szoktam várni másokra. Hát, ez is megtörtént. Megállapításra került, hogy én amit csinálok, azt nagyon. Ha jó kedvem van, akkor nagyon, ha szenvedek azt is nagyon, és ha elkések, azt is nagyon. Bocsi Szepym! (*szánjabánja*)
Szepy nagyon jó hatással volt rám, a fejemet sem harapta le, sőt! Nagyon örülök az újbóli találkozásnak, jót beszélgettünk a világ dolgairól, kaptam enni-inni, de ami a legfontosabb, egyre inkább kezdem elhinni, hogy Ő egy igazi barát. Miután a második algopyrint vette be, bátortalanul megjegyeztem, hogy esetleg megreikizném, aminek örült. Így megreikiztem. És közben azon gondolkodtam, hogy vajon miért reikizek ilyen keveset, amikor rám is nagyon pozitív hatással van a dolog? Szepym mondta, hogy máskor is szívesen venné a dolgot, és ha komolyan gondolja, én bizony be is hajtom rajta, mert így mindketten jól járunk, hiszen a reikivel önmagamat is gyógyítom.
Van egy nagy-nagy álmom, amiért már decemberben elkezdtem lépéseket tenni, és valamiért mindezidáig mégsem jött össze a dolog. Ma Szepyéknél kiderült, hogy miért nem. Elmondhatatlanul hálás vagyok azért az álmom-részletért, amit tőlük ma kaptam ajándékba, mert nekem már ez is nagyon nagy segítség, hogy nem kell rá költenem. És ha tényleg úgy alakul, hogy az álmom-dolog az ő segítségükkel tényleg összejön, hű... el sem tudom mondani... (nem írom le, hogy miről van szó, babona...) Nagyon köszönöm Zolinak a segítséget!
Tegnap hallottam a rádióban egy mondást, valahogy így szól: "Elesni emberi dolog, lentmaradni ördögi, de felkelni isteni." Én most még pihengetek egy kicsit a földön ülve, erőt gyűjtök, de fel fogok állni! Azt üzenem a... depressziónak, lélekölő szerencsétlenségnek, mittudoménminek, hogy lehet, hogy nyert egy-két csatát, de a háború az enyém, mert én nem olyan fa vagyok, amit könnyen ki lehet vágni, és bátor vagyok és szembeszállok, és úgyis én vagyok az erősebb! Úgyhogy kotródjon.
Most megyek lakberendezni.