Szóval. Tegnap korán mentem, későn jöttem. Ma még korábban mentem, hogy találkozhassak Napsugarammal, mielőtt nagy útra indul. Fantasztikus volt az idő, amit együtt töltöttünk (, és mindeközben fantasztikus volt flörtölni a pincérrel is). Aztán beslattyogtam melóhelyre. Ma a végzet asszonya fíling volt jellemző rám, gúvadtak is a szemek. Az utóbbi időben úgyis valamiért átlagnál jobban rám vannak kattanva a kanok, jajjderossz nekem. Hehe. Volt egy fos nyolc órám, utána kettő szuperjó, aztán miután vége lett a munkaidőnek, én hagytam elmenni egy órával hamarabbi vonatot, mert hallgattam a filmajánlatot, és a számítógépekről való okítást. Esküszöm, én nagyon figyeltem, és valami rémlik is, hogy miről volt szó, mert irtó okosakat mondott, de én a szemeinél elakadtam.... és tisztára, mintha kölcsönös lenne a dolog, mert mindig fogva tartja a szemeimet... Jó érzés, hogy már régen volt így hatással rám férfi - mert ő nem fiú, nem pasi, ő FÉRFI - és ha lesz belőle valami ha nem, most jó. Mindenesetre érdekes, hogy azt vettem észre, hogy mindenki furcsán néz ránk, és láthatóan azt hiszik, hogy igen... pedig (még) nem... de Őt bevállalnám. Kiváncsi vagyok, hogy Ő bevállal-e engem. De talán a kívülállók számára láthatóbbak a dolgok, mint ahogy nekem esetleg... vagy nekünk... Mindenesetre... hm... (*mélysóhaj*) Ezt csak azért írtam le, mert csak.

Szóval minusz egy óra alvás, de megérte, mindjárt kelek, és hatra megyek vissza, mert ott olyan jó nekem, nem is jövök el csak este hatkor, és akkor Szepymmel randizunk és nagyon jó lesz nekünk.