Kérelem
rajtam úgy segíts:
gondjaimból részt ne végy,
csak tudd, hogy vannak
(Fodor Ákos)
Egy edzésminta
csak a nálad is
kisebb előtt hajts fejet
- az: öröm, ima
(Fodor Ákos)
Hogy miket nem tudok... tök buli 
Még zenét is tettem fel úgy, hogy nem vágtam tönkre a sablonomat. Jippijáé!
Jaguár lakásokat nézeget a neten. Talál is egyet, ami önkormányzati és a határozatlan időre szóló bérleti joga eladó. Felhívja Kedvest, aki megnézi az ajánlatot, és egyből belelkesedik, bepörög, legszívesebben már most indulna költöztetni, mert szerinte jó vétel lenne (ha valaki képben van, árulja el nekem, tényleg jó vétel önkormányzati lakás bérleti jogát megvenni?). Apró vita kerekedik, mégpedig abból, mert azt írják, hogy a lakás igényesen felújított... hát izé... bár valóban felújított, de Jaguár mást tart igényesnek (ízlések és pofonok ugyebár). Kedves kicsit kiakadva szól, nehogy már a fal színét vegyük figyelembe, amikor lakást veszünk. Jaguár köti az ebet a karóhoz: a konyhabútor is randa, "MDF" bútor, hol van itt az igényesség? Kedves szerint ez igenis igényes lakás (férfi a Drága...). Hát egy biztos, ha Jaguár odajutna, hogy megveszi, egyből át is festené a falakat, kidobná a konyhabútort (aminek a helyére a nagyi féle kredencet helyezné be...). Talán ezen még nem kellene gondolkodni, de a következtetést levontam: igenis kell a Kedves, hogy segítsen nekem lakást vásárolni, mert én már a fal színénél elakadok... 
Kiegészítés: szóval nem az olcsó konyhabútorral van a bajom. Nekem sincs pénzem, így hát az olcsóbb kategóriából választok. Szerintem - van szépen felújított és igényesen felújított lakás. Az "igényes" kategória - szerintem - nem a legolcsóbb konyhabútor és legolcsóbb csempe, taposótól kezdődik - mégha szép is. Nyah.
Van valami, amiről nem írok. Pedig nagyon bennem van... életem központi részét képezi... Azt mondják, hogy az igazi fájdalom néma és könnytelen. Lehet, hogy így van, velem biztosan így van... Lehet, hogy ezért nem tudom kiírni magamból, ami nyomaszt. Képtelen vagyok beszélni, írni róla... csak fájok... Sokszor érzem, összeroppanok a súly alatt. Hogy ez a feladat meghaladja az erőmet. Hogy nem bírom tovább. Nem látom a megoldást, a kiutat, a feloldást... Ilyenkor a halál peremén egyensúlyozok és nagyon fájok és szenvedek. Az életemben semmit nem kaptam könnyen - mindenért nagyon, de nagyon keményen meg kellett dolgoznom. Aztán egy idő után eszembe jut az is, hogy bár valóban nehéz az életem, de az Égiek akkor is velem vannak és velem voltak, ha nem is éreztem éppen. És amikor megoldottam a feladatot, a jutalom mindent feledtetett. Ilyenkor összeszedem magam romjaimból, megrázom magam és összeszorított fogakkal, némán, csakazértis megyek tovább. Mint most is. Meg kell oldanom ezt a feladatot is. Mennem kell tovább, csak a feladatra koncentrálni. Nem adhatom fel. Sikerülni fog. Sikerülnie kell. Ők velem vannak. Nagyon nehéz erősnek lenni... de már látom a kiutat - cselekedni kell és kitartani. Gyerünk tovább!
Vigyázz mit kívánsz, teljesül... ma sikerült kilépnem egy teherautó elé, majdnem elkaszált... valószinűleg az Őrangyalom rántott vissza... Wazz'
Azt hiszem, ez már a vég. Le sem merem írni, mit tettem nagy bánatomban. Najó, leírom, hadd röhögjetek rajtam: vettem Story magazint és azt olvasgattam. Ami azt illeti, nem arról vagyok híres, hogy ilyeneket olvasgatok.... Most viszont ehhez van hangulatom és punktum! Azt hiszem, ez mindent elmond a lelkiállapotomról...
Kedves hívott, azért az balzsam az én fájó lelkemnek :)
Abban bíztam, hogy mára kialszom a világvége hangulatomat. Nem így történt. Sőt, a helyzet még fokozódott. Szeretnék elbújni a világ elől...
Tudom ám, hogy mi okozza ezt az egészet. Nemsokára megyek családfelállításra. Ez a módszer már nagyon sokat segített nekem abban, hogy jól érezzem magamat az Életemben. Olyan helyen dolgozik, ahol az agy már nem tud megoldást találni, a lélek szintjén - pont nekem való, hiszen én mindent fejben próbálok megoldani... Már a múltkor volt időpontom, de végülis nem jutottam el. Most is minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy menjek. Életem, mint nagy, súlyos seb, újra begyulladt. Már hegesedett, de most egy rossz érintéstől felszakadt a seb és az emlékek, a terhek, fájdalmak mint genny tisztulnak kifelé... Most összeomlott minden, amit tudatos fejemmel felépítettem...
Most nagyon rossz nekem, de tudom, hogy ez kell ahhoz, hogy később jó legyen. Mert ami kijön, már nem marad bent és nem feszít tovább. Amennyire nem akarok menni, tudom, hogy annál jobban mennem kell. Nem futamodhatok meg. Az életem a tét. Még dolgozni sincs kedvem. Bennem van még a szerdai baki és amilyen hülye vagyok, nyomaszt. Másrészről pedig jó, hogy megyek - mert van esélyem javítani, jó, hogy megyek, mert ott annyira elfoglalt leszek, hogy nem tudok gondolkodni...
Tiltakozom az ellen, hogy bárminemű egyedek párducnak álcázzák magukat, és párducmintás felsőkben, gatyákban, ruhákban, fürdőrucikban, cipőkben, táskákkal - satöbbi - léteznek a közterületeken! Ennyi öreg, randa, kövér, lógómellű, ízléstelen párduc nem létezik! Elhiszem én, hogy ez a divat, de kérem, ezek az egyedek tükörbe nem néznek, önkritikájuk nincsen? Azonnal kérem betiltani az ilyet a jóérzésű jaguárok nevében!
Én is beszereztem egy-két ilyen ruhadarabot, na de azért az egészen más... férfividító, ahogy észrevettem... 