Sétáltunk a fiammal. Egy férfi biciklivel megállt mellettünk. Rámnéz, kerekedik a szeme... "de szép..." elhallgat, ránéz a fiamra, majd megkönnyebbülten ismét rám: "de szép fia van!"... majd gyorsan továbbkerekezik...

Néhány napig nem voltam netközelben és most pótolom be, szóval szómenésem van.

Szerdán érdekes napom volt. Egyrészről pocsék, másrészről pedig... nézzük a mérleget.

Minusz: Odabent valamit elcsesztem. Plusz: főnököm nagyon megértő volt.

Minusz: Szerettem volna hamarabb elkéretzkedni, hogy elérjem a hamarabbi vonatot, amivel utaztam volna - nem sikerült. Plusz: nincs

Minusz: Beálltam a nyugatinál a sorba, tizenöt percet vártam, egy lépést nem haladtunk előrébb, esélyem nem volt jegyet venni. Szaladtam a vonathoz, kalauzokkal pár szó váltása, közölték, hogy megvehetem a jegyet náluk is - kétezer plusszért... Plusz: könnyes szemem láttán és mert annyira szépen kértem, végülis megbeszélték, hogy az egyik állomástól meg lehet oldani... - jött a kalauz, mosolygott, és legyintett, hagyjuk. Ingyen utaztam.

Minusz: Cegléd előtt megálltunk, kiderült, felsővezeték szakadás van, ott álltunk négy órát. Plusz: ingyen utaztam. Talán a Sors intézte úgy, hogy ne tudjak jegyet venni - ezért... ráadásul vagy öt vonat állt előttünk, lehet, hogy az is, amelyikkel mentem volna hamarébb... szóval lehet, hogy jó is, hogy nem tudtam hamarabb elmenni bentről...

Minusz: pont akkor jött meg. Plusz: szerencsére a kisbetétem bírta hazáig...

Minusz: kisfiam nagyon várt, nélkülem kellett elaludnia úgy, hogy azt hitte, hogy nem tartottam a szavam, miszerint aznap megyek. Fél tizenegyig nézte a mesét, nem akart elaludni, úgy várt... Plusz: éjjel odabújtam mellé és amikor felébredt, engem látott meg először...

"Anya, Te ülj csak le nyugodtan és nézz engem, ahogy hintázom!"

És én szót fogadtam... leültem és néztem. Csak néztem Őt és nem láttam mást... a mosolygós barna szemeit, száját, kócos haját, két kis kezét, ahogy kapaszkodik a hintába és ahogy repül boldogan... minden más eltűnt, köddé vált, elolvadt... semmi sem számít(ott)... a legjobb érzés a világon anyának lenni... ezért érdemes élni...

"Anya, szeretnék kiszállni a hintából, segítesz?"

Az élet bátorságát nem a boldog percek adják, hanem a felemelt fejjel átélt keserű órák. [dt]

Najó, depinek vége. Nem érek rá. Negatív, depresszív énem vaslapáttal elkergettem. Pont.

Igazán mélyen depresszív hangulatban voltam... átgondoltam ezt meg azt, az életemet... mindig csak a harc - ezért meg azért... de leginkább a túlélésért... sikerült arra a döntésre jutnom, hogy meg akarok halni... Elfáradtam... és úgy éreztem, hogy az életem lószart semmit sem ér.... hogy semmit nem érek... hirtelen minden olyan sötét lett... De nem ám csakúgy, hanem egészen komolyan gondoltam... márpedig ha én valamit eldöntök... amikor rájöttem arra, hogy mit szeretnék, abban a pillanatban hívott a Kedves... telepátia...? Égiek, Angyalok? Vagy csak a véletlen?

Elmondtam neki, kicsit később visszahívott és hallottam a hangján, hogy remegett... hogy megijedt... nem tudom... nem tudom... Rájuk kellene gondolnom... de most nem megy...

Úgy érzem, hogy mintha kicsit skizó lennék... van egy énem, aki szeret élni és tud is... erős, pozitív, mindig győz, mindig nyer... és van egy énem, aki gyenge, menekülős, elbújós, félelmekkel teli és vágyik kifelé az életből... szélsőséges hangulataimban egyszer egyik, egyszer másik győzedelmeskedik. Általában az erős, harcias felem viszi a prímet... de az utóbbi időben valahogy elfáradt... nem vágyik másra, csak nyugalomra, békére...

A távolból, mint egy délibáb, kisfiam arca dereng fel... neki nem az anyja emléke, hanem az anyja kell... ÉRTE lennem kell...

Jó volt nála tegnap. Már várt az autóbusz pályaudvaron, amikor megérkeztem. Aranyos volt, mert véletlenül az a bizonyos strandpapucs rajta maradt, az otthoni... amitől én frászt kapok, ha olyat látok az utcán, bárkin is... amikor felhívtam rá a figyelmét, csak széttárta a karját és annyit mondott: "a Teremtés koronája". Aztán azt is észrevettem, hogy a pólót is kifordítva vette fel... újabb könnyes-szemes kacaj, újabb kar-kitárás, újabb "Teremtés koronája" mosoly...

Sétáltunk, majd elvitt a kedvenc éttermembe, ahol nagyon jó zene mellett nagyon finomat ettünk. Egy gyros tálat rendeltünk és mangalica pecsenyét - természetesen a gyros tál volt az enyém, ami legalább két személy étkezésének eleget tehetett volna. Természetesen az egészet befaltam és természetesen mindenki csak nézett... a kákabélű csajszi bepuszilta az egész adagot...

Aztán otthon kaptam egy isteni finom masszázst. Jó dolgom volt nagyon, hiszen a párom szakmája eleve a masszőr, de amikor engem masszíroz, abban még több van. Kimasszírozta belőlem a stresszt, többször elaludtam közben, a végére pedig olyan volt, mintha egy nagyon pihentetőt aludtam volna. Meglepően jól viseltem, hogy előtte éjszaka csak három órát sikerült aludnom és az előtte lévő napokban sem sokkal többet, mert annyit dolgoztam...

Szóval rövidre zárva, bár túl sokat nem voltunk együtt, hiszen ma reggel jöttem dolgozni, mégis fantasztikusan csodálatos és értékes volt minden pillanat Vele.

Holnap megint Hozzá megyek aludni...

Nagyon szeret.

Nagyon szeretem.

Ja, és a múltkor azt mondta, hogy velem el tud képzelni egy közös gyermeket. Bár nem áll szándékomban több gyereket vállalni, de mégis nagyon jó érzés... Tegnap pedig megálmodta az esküvőnket.... Bár nem áll szándékomban férjhez menni, de mégiscsak jó érzés, hogy ilyenek szóba kerülnek köztünk - hiszen bár együtt vagyunk már majdnem két éve (a kisebb különléteket leszámítva) - már a gondolattól is menekülőre fogta...

Nagyon szeret.

Nagyon szeretem...