Abban bíztam, hogy mára kialszom a világvége hangulatomat. Nem így történt. Sőt, a helyzet még fokozódott. Szeretnék elbújni a világ elől...

Tudom ám, hogy mi okozza ezt az egészet. Nemsokára megyek családfelállításra. Ez a módszer már nagyon sokat segített nekem abban, hogy jól érezzem magamat az Életemben. Olyan helyen dolgozik, ahol az agy már nem tud megoldást találni, a lélek szintjén - pont nekem való, hiszen én mindent fejben próbálok megoldani... Már a múltkor volt időpontom, de végülis nem jutottam el. Most is minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy menjek. Életem, mint nagy, súlyos seb, újra begyulladt. Már hegesedett, de most egy rossz érintéstől felszakadt a seb és az emlékek, a terhek, fájdalmak mint genny tisztulnak kifelé... Most összeomlott minden, amit tudatos fejemmel felépítettem...

Most nagyon rossz nekem, de tudom, hogy ez kell ahhoz, hogy később jó legyen. Mert ami kijön, már nem marad bent és nem feszít tovább. Amennyire nem akarok menni, tudom, hogy annál jobban mennem kell. Nem futamodhatok meg. Az életem a tét. Még dolgozni sincs kedvem. Bennem van még a szerdai baki és amilyen hülye vagyok, nyomaszt. Másrészről pedig jó, hogy megyek - mert van esélyem javítani, jó, hogy megyek, mert ott annyira elfoglalt leszek, hogy nem tudok gondolkodni...