ENJOY!

Papírsárkány

2007. szeptember 03. 07:42 - Jaguár

Minden fizikai betegség mélyén a lélek betegsége rejtezik. A lelki problémáinkat egy ideig lehet saját magunk előtt is titkolni, de egy idő után teret és megoldást követelnek maguknak és különböző betegségek formájában jönnek elő. És akkor lehet kezelni a fizikai betegséget, lehet időlegesen gyógyulást is elérni ilyen-olyan gyógyszerekkel, de amíg a probléma gyökerét nem rántjuk ki, az újra és újra elő fog bújni.

Az én lelkem is követeli a gyógyulást. És én, végeláthatatlanul gyógyítom lelkemet. Néha azt hiszem, már vége, minden szemetet kiszórtam, de újra és újra jönnek elő a mélyből már régen elfeledett dolgok... egyre mélyebbek, egyre erősebbek, egyre fájdalmasabbak... És én bár legszivesebben menekülnék, de mégis szembe fogok nézni velük. Hiába van az életemnek egy része, amit szeretnék elfelejteni, hiába vannak emberek, akikről már nem akarok tudni, ez csak a felszín, mégha el is hiszem, hogy így van, mégha tudom is, hogy így van... Azt is tudom, hogy odabent, mélyen, nagy harc folyik... Mert semmi sem olyan egyszerű, hogy eldöntöm és akkor úgy van... Nem akarok mást, csak nyugalmat és békét... De tudom, hogy ez még sok munkámba fog kerülni...

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egyparduc.blog.hu/api/trackback/id/tr5913763136

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csillagvihar 2007.09.03. 08:03:13

Szia :) Amikor végre vettem a bátorságot, hogy szembenézzek minden fájdalmassal, ami bennem van, két dolog derült ki: -az ócska dolgok mellett el van temetve rengeteg érdkes, értékes érzés és tapasztalat is. Gondolom, mindez azért, mert nem vagyunk képesek tényszerűen csak azt az egy "szemetet" elásni, hanem megy vele a környezete is. -ha elkezdesz kiszemetelni, egy ideig nem lehet megállni vele, mert valahogy akaratunk ellenére egyre mélyebbről jön elő a lélek-fájás. Sok erőt, meg barátokat kívánok a gyógyuláshoz és Te is találj benne szépet és jót is :)

Lazac, aki vadevezős 2007.09.03. 08:18:47

Nekem is vannak most olyanok akikről többet hallani sem akarok. Tudom, hogy nem ez a helyes megoldás, de most per pillanat erre vagyok képes. Majd lesz jobb is.

Jaguár 2007.09.03. 08:37:53

Köszönöm a hozzászólásokat! Csillagvihar: én most pont így vagyok vele. Egy ideje elkezdtem selejtezni a lelkemben, és most képtelen vagyok megállni vele. Néha nagyon nehéz... Lazac, most én is pont erre vagyok képes. Legszivesebben homokba dugnám a fejem: ha nem látok, engem sem látnak elven...

szepy 2007.09.03. 09:16:06

Én azt gondolom, amíg nem végzel a szelektálással, addig nem fogod megtalálni a lelkibékédet sem. Az utobbi fél évem, nekem is erre ment rá, hogy szelektáltam. Sokminden, és sokmindenki ment a jelképes kukába. Nem bánom, mert az sokkal jobban zavart, hogy nem voltam tisztában a dolgokkal. A folyamatos becsapások, és önbecsapások megtépték az én lelkemet is. Én mindíg szókimondó ember voltam, és mindíg is ügyeltem arra, hogy annyit mutassak magamból amennyi vagyok, és kicsit se látszódjék többnek. Akkor már becsapok vele valakit. Anyámat még mindíg dobálom kifele az én kis kukámba, de szerintem az életem végéig el fog tartani. Próbáld rendezni magadban a dolgokat, mit, miért, és hogyan szeretnéd, és biztos menni fog. Tudom hogy nem könnyű, de ezt a harcot sajnos maganak kell megvívnod, OTT BENT! Legyen szép napot. Pussz.

Jaguár 2007.09.03. 09:43:29

Hmm.. azt hittem, hogy az éternek írom ezeket a szavakat... ám kiderült, hogy többen értik, mint gondolnám és meg is értik... Szepy látod, itt van a kutya elásva: a szülőket nem csak egy elhatározás kérdése "kidobni a kukába..." Csillagvihar: erről van szó: a problémák egyre mélyebbről jönnek elő.

Charma 2007.09.03. 10:07:03

jaj, nagyon ismerős. elkezdtem én is a munkát, már nagyon rég. eleinte úgy tűnt semmi látszat, semmi változás, semmi eredmény, minden ugyanúgy fáj, volt, hogy jobban. aztán egyszercsak azon kaptam magam, hogy mennyi minden átalakult bennem. hogy mennyi minden könnyebb lett. emlékszem volt egy pillanat, mikor már nem akartam tovább csinálni, mert úgy tűnt nem birom el. de akkor is szembenéztem. nagyon nagyon sokat változtam és még változom én is a lelkemmel együtt. nehéz munka, de megéri :)

szepy 2007.09.03. 11:54:12

Igen, igen a család az más. Tudom, hidd el, iszonyu dolgokon mentem én is gyermekként keresztül, és büszke vagyok arra amit elértem, és ami lettem, mert lehetnék olyan mint anyám, de akkor elbújnék a világ elöl, vagy rég felkötöttem volna magamat. Ezek a harcok nagyon nehezek amik most benned vannak, de lesz könnyebb időszak is, hidd el, amikor kicsit el tudod felejteni a gondokat. Legyél Te is büszke magadra, arra amit elértél, ami lettél, szeresd a fiadat, a párodat, és légy boldog!!!! Örülj hogy nem olyan vagy mint ők, mert Te nem akartál olyan lenni! Ölellek. Pussz.

Jaguár 2007.09.03. 13:25:28

Teljesen igazad van. Az én szemem előtt is ez szokott lebegni, csakhogy néha így is nagyon nehéz, és elfelejtem... :( Köszönöm, hogy emlékeztetsz rá!

szepy 2007.09.03. 15:46:16

Ölellek! És ne legyl szomorú! Pussz.
süti beállítások módosítása