Megvan a fenyőfánk is.
Tegnap este bementünk a faárushoz az állomáson. Felajánlottam M-nek, hogy válasszon, de ő visszább lépett, hogy nem-nem, én vagyok a főnök, én választok. Nézegettük a szebbnél szebb (gyökeres) fákat, majd mondta a fickó, hogy még hátul is van egy-két gyökeres fa.. hátramentünk és ott volt Ő. Azonnal szerelembe estem. Megnéztünk még másik fákat is, amik gyönyörűek voltak, de én határozottan közöltem, hogy Őt akarom. M. "kiakadt", mert hát szerinte egyrészről ferde, másrészről illik hozzánk fajta, hiszen dinkák a cicáink, a kutyánk, szóval beleillik a képbe. Itt megjegyeztem a fogam között szűrve, hogy igen-igen, meg a pasim is dinka, persze hallotta, nevettünk. Meg hát szerinte ez az a fa, amit úgysem vinne haza senki, rám jellemző, hogy ezt nézem ki, hogy megmenthessem... az eladó (az is férfi) meg buzgón bólogatott, de hát ehhez a férfiak nem értenek. Mondtam neki, volt lehetőséged, nem éltél vele, hát én élek. :P
Irtó cuki fa, lucfenyő, 1 méter magas lehet, de tömött gömböc, szerintem gyönyörű... az meg, hogy ferde lenne, hát úgy kell majd elültetni, hogy ne legyen az (nem? de.). Mindenesetre, mert irtó jó fejek vagyunk, meg jópofák, kedvezményt is kaptunk, ami elsősorban M-nek jó, mert ő szponzorálta a fenyővásárlást. Ma este hozzák haza a kis tündért, majd lefotózom.
Most már csak méltó helyet kell neki keresni a kertben.

Ma volt a szokásos év végi koccintás itt bent, készült fotó is a Vadász-terem erkélyén, naná (kihagyhatatlan, hiába van hideg és hiába borús az idő).
Jó fej volt a házelnök, aszonta, hogy nemsokára a képviselők hazamennek karácsonyozni és akkor nem fognak minket zavarni, nyugodtan végezhetjük a munkánkat. Hát nem cuki?

Miután diszkréten kifaggattam M-et az asztali grillről, kiderült, hogy ő nagyon nem akar olyat, mert a grill az grill, szabadtüzes, az asztali meg csak egy sima sütő, ajtó nélkül, így át kellett szerveznem az ajándékozási terveimet.
Jön a B. verzió, masszázs utalványt fog kapni, mivel eléggé be vannak állva az izmai.
Mióta gyógynövény-teákat iszok, eltűntek az emésztési problémáim, nincs gáztartály-hasam, a lehelletem is visszanyerte üde illatát, a bőröm is sokkal szebb. Nem eszek egyfolytában, nem eszek szemetet sem és nem kívánom remegve az édességet már, úgyhogy bódottá' van.
M. korábbi önpusztító élete nyomot hagyott az egészségében, amit már el is ismert, ami azt jelenti, hogy jófiúként mindent megeszik és megiszik, amit elé rakok. Jelenleg Silymarin kúrán van - máriatövis, csak erősebb, ami májtisztító, májregeneráló, illetve emellé issza a detox májtisztító teakeveréket is, most pedig elkezdtem nála az esti citromfű-tea adagolást is. Rá is jó hatással vannak ezek a gyógynövények, nem mellesleg a benne lévő feszültség is csökkent, ami akarva-akaratlanul is hatott rám is az érzékenységem révén. Hosszú úton jutottunk el idáig, de lényeg, hogy itt vagyunk.
Tegnap ráálltam az ellipszis tréneremre (hülye vagyok, ott van és nem használom...), és a rajta töltött öt perc is lazított az izmaimon, ami a fájdalmaimat nem mulasztotta el, de enyhítette.
Van egy nagyon aktív vakondokunk. Kemény a föld elöl, így én szeretem, hogy lazítja a talajt, a kis kupacokat meg két pillanat elgereblyézni, de M. nem ért velem egyet, így szoktunk ezen témázni, nyilván a kis kupacok mellett, én dicsérem, M. zsörtölődik. Már meggyanúsított, hogy Vaki ért engem és a dicséreteimtől ilyen aktív, az én kedvemért emelkedik ki a földből minden nap több minihegy, de persze ő is csak morog, mint egy vén medve, nem bántaná Vakit.

Van "A" Lány.
Nem tudni róla semmit, csak, hogy van. Találkoznak hétvégente. Mivel egyszer fázott, megkapta Királyfi egyik pulcsiját (nyilván a legdrágább, márkásat).
De nem tudhatok róla semmit - "Majd csak talán három év múlva, ha még együtt leszünk... de nem azért anya, mert benned nem bízok meg, hanem azért, mert benne nem bízok..."
...

Első auchan rendelés leadva. Természetesen M. először ellenkezett (milyen meglepő), mert BIZTOSAN drága a házhozszállítás, aztán elmagyaráztam neki, hogy mennyire nem az, onnantól kezdve talán még lelkesebb, mint én, pláne, amikor a többi előnyt is felsoroltam (nincs tömeg, nincs cipekedés). Úgy volt, hogy egy ismerőse elvisz minket bevásárolni, de hozzá is el kell utazni (másik faluban lakik), benzinköltség is van, tömeg is van, az áruház óriási, M. imád bóklászni, én nem - határozott és célirányos vásárló vagyok... így nincs szükség a szívességre sem... ráadásul a kiszállítási díj olcsóbb, mint a benzinköltség, és hát ugye az idő, amit a vásárlásra fordítanánk (fél nap), felszabadul. 

Találtam pilisen egy cukrász lányt, aki megsüti a zserbót és egy mákos, és egy diós beiglit is. Nagyon örülök neki. Tudok sütni, de időm nem sok lesz, ő meg tud is sütni és szeret is, így mindketten jól járunk. Házi sütit eszünk majd, amit cukrász készít, nekem megmarad egy csomó időm. Ilyenekre nem sajnálom a pénzt, mert nem csak a terméket kapom meg érte, de időt is. Az meg nagy kincs.

A Rossmannál is felfedeztem, hogy lehet neten rendelni úgy, hogy csak átveszem a csomagot a boltban... hát nem kizárt, hogy innentől kezdve ott is így vásárolok.. a neten bepakolom a kosárba azt, amit kell, kifizetem, ők összekészítik, nekem csak át kell vennem.. nekem az is praktikusabb, mint ott bóklászni és keresgélni, amit meg akarok venni, pláne, hogy nem is mindig kapok mindent.

Ja, amúgy a Rossmannban aranykártyás leszek januártól... na igen, hát nem keveset vásárolok ott, a kozmetikumokat, tisztasági cuccokat ott szeretem megvenni. A hűségkártyámmal most tudtam nagyon akciósan venni a törölközőből, aminek nagyon örülök, mert törölközőre volt szükségem már régóta és most megkaptam. 2000,- forint, és három van a dobozban, egy kicsi, közepes és nagy - és igazán minőségi, vastag termék (Naturtex). 

Fenyőfa házhozszállítást is találtam, pilisen is árulnak fákat, rákérdeztem neten, van gyökeres is, csak ki kell választani a szimpatikusat. Ok, azt személyesen kell, de egye-fene. 

Lassan mindent neten intézek... egyszer majd úgy járok, mint Sandra Bullock a Hálózat csapdájában című filmjében (meghekkelték és kitörölték a személyiségét) :D

Még arra készülök, hogy előre megveszem a bécsi kártyát, amivel ingyen lehet minden tömegközlekedési eszközön utazni. Ebben segítségemre lesz az egyik itteni kollega, aki jobban beszél nyelveket, mint én, így nem bénázhatom el a dolgot. Kétféle kártya van, az egyikkel rengeteg múzeumba ingyen be lehet menni - de az nekünk most nem kell, mert nem azért megyünk, viszont utazásra nem árt, ha van napijegyünk.

Tegnap volt itt a bizottsági elnök...nem sűrűn jár ide, mert ő az a jófej képviselő, aki a képviselői ügyeit a frakcióban intézteti (ahogy kell - de sokan nem tartják be ezt a szabályt). Szóval mióta én itt vagyok, egy éve, nem járt itt személyesen. Tegnap viszont jött, megköszönte a munkánkat, mindenkivel kezet fogott és puszit is adott. Meg mindenkinek személyre szabott ajándékcsomagot - amiben Katánknak a keze benne van, az biztos, hiszen ő tudja, hogy kinek mi a "gyíkja", Berni cukormentes dolgokat kapott, én koffeinmentes kávét.. meg sok-sok csokit, Stühmert.. teljesen oda-vissza meg vagyunk hatva.

A csípőm rettenetesen fáj, sajnos hetek óta... kisugárzik a térdembe is, úgyhogy - nem szexisen - sántítok...  hát, ez ezzel jár. Mert ugye nem figyelek magamra, csinálom a dolgomat, meg többet is - és hétvégén is, azért is, mert kellett, meg azért is, mert jólesett, rengeteg fát összehasítottam - és ez az ára.
Viszont igyekszem kompenzálni, a cipekedést például házhozszállításra váltottam, meg csinálom a gyógytornát is... De most akkor is szenvedek :(

Már egy ideje gondolkodom az Auchan házhozszállításán és azt hiszem, hogy a gondolatokat most fogom valósággá váltani. Nincs tömeg, kényelmesen, gépről összeállítom a bevásárló listát és még cipelni sem kell. Nekem megéri a házhozszállítás díja is, ami ráadásul nem is egy nagy összeg és a kiszállítási idő is zseniális, akár este tízkor is szállíthatnak. 

Próbáltam gyökeres fenyőfát is neten keresztül rendelni, de egyszerűen képtelenség, amin viszont el vagyok képedve. Vagy olyan kis minimanók vannak, amiket én is haza tudnék szatyorban vinni, vagy bitangdrágák... úgyhogy marad az OBI, hétvégén M-mel bevetjük magunkat és hazaszállítmányozunk egy fácskát - ha lesz még. 

Szerencsére a szombatokat mégis sikerült szabisítani, illetve a fodrásznapomat is, úgyhogy nyugodt a lelkem.
Pénteken itt bent is jött a Mikulás, megleptük egymást, és ez tök jó, mert örömből és tényleg szeretettel ajándékozzuk meg a másikat, nincs semmiféle összebeszélés, vagy tervezés. Illetve feldíszítettük az irodát is, szép lett, de főleg a kis kollegina örül neki, mivel otthon nincs karácsony jehova anyuci miatt. Én meg örülök, hogy sikerül neki örömet okozni - ez fontos, nem a főnök utasítására jól érezni magunkat. Mielőtt hazamentünk, még koccintottunk is, stílusosan: kávéscsészéből pálinkáztunk, teáscsészéből boroztunk.
Szombaton a szokásos "női" feladatok mellett körmöztem is, kivételesen nem francia körmöm lett, hanem ezüst csillámos. Összedobtam egy jó kis brassóit, illetve shoppingoltam is egy keveset. Vettem M-nek egy pulcsit, aminek magas a nyaka - nem garbó, azaz nem a szűk garbó típust. Sose hord sálat és ez remek alternatívának bizonyult... Ahogy meglátta, azonnal ellenkezett, hogy ez női pulcsi (szürke), mert hát a nyakaismilyen... de azért nagy kegyesen felpróbálta... akkor jött rá, hogy ez a pulcsi neki igazán tetszik... másnap reggel meg felhívott, hogy ez a kedvenc pulcsija, mert hát a nyakaismilyen... nem fázik benne a torka és a pulcsi is jó meleg..  Amúgy az esetek 250%-ában azonnal ellenkezik velem, mint egy dacos hároméves, negyvenéves testben, de egy kis idő után 300 %-ban belátja, hogy nem beszélek hülyeséget, sőt...
Szombat este M. a fiával érkezett és a hírrel, hogy vasárnap is dolgozni fog és a fiát is viszi magával... Vasárnap reggel eljött még velem a boltba (mert én frusztrált vagyok a tömegben), és utána mentek is, ami nekem egy nagyon jó hír volt. Mármint nem az, hogy most már minden hétvégén szombaton is és vasárnap is dolgozni fog, hanem az, hogy a fia tényleg csak akkor van lent, ha ő is otthon van és, hogy nem az volt az első gondolata, hogy ő megy dolgozni, a fia meg hadd maradjon.
Mivel szombaton minden kötelező feladattal végeztem, így vasárnap a pihenésé volt a főszerep. Kreatívkodtam is, aludtam is napközben, illetve megnéztem a Mamma Mia 2-őt. Az 1-et nagyon szeretem, a 2-ő se rossz. Sokat bőgtem rajta, ne kérdezzétek, hogy miért, nyilván a szuperérzékenységem miatt... illetve Cheren voltam elképedve. Láthatóan össze volt fércelve, botoxxal, ezzel-azzal... egy mimikája nem volt és a mozgása is eléggé instabil volt.. de a hangja... hát, az továbbra is hűha... imádom Cher hangját.
Ja, a hétvégén jó sok fát sikerült felvágnom. Még a múltkor rájöttem arra, hogy én imádok fát vágni... igaz, a derekam nem örül neki, de nekem tetszik ez a tevékenység. Úgyhogy tegnap is felhasogattam vagy három talicska fát. 
Tegnap már este 7-kor elaludtam, ennek ellenére ma fél 5-kor nem akartam felkelni, még egy vasárnapot követeltem.
Azt hiszem, kicsit megfáztam.

Tegnap leszóltak a Törzskarból, hogy mennek megnézni az új helyet és mindenki azt szeretné, ha addig én mennék fel "ügyelni", így hát felmentem. Volt társaságom is, mert egy másik kollegina is "segített", így jól elvoltunk. Nagyon jó érzés, hogy szeretnek, hogy így hiányolnak, hogy egy kicsit azért törzskaros maradtam (de annyira nem, hogy föncit minden nap el kelljen viselni) és ami külön öröm a lelkemnek, hogy a főosztályvezető helyettes - István, az Isten - is hiányol a csapatból.

A másik jó hír, hogy a karácsonyi ünnepséget szervező csapat igencsak kitett magáért. A csajszi, aki összefogja az egészet, nagyon karakán - és nem föncinéni pártján áll, ráadásul megteheti, hogy ellentmond neki és meg is teszi. Egyértelműen a dolgozók mellé állt és közölte, az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat.
Föncinéni kiadta, hogy e-mailben kérjen választ mindenkitől, hogy részt akarunk-e venni az ajándékozásban, de ő közölte, hogy nem, ez anonim lesz, és ő szóban kérdez végig mindenkit - és amikor felhívott, akkor azzal indított, hogy ő a nemek pártján áll, mert ez a társaság még nem "érett" meg erre a dologra, van még néhány "akadály" (fönci) ami majd ha nem lesz az utunkban, akkor már ez is működni fog. A szavazás eredménye egyértelmű lett, nem lesz ajándékozás.
Kötelező "csapatépítés" lesz, de az is jópofa, ugyanis meg kell keresnünk a csapattársunkat és ha mindenki megtalált mindenkit, a jutalom minden csapatnak egy üveg pezsgő, amit meg is lehet inni csapatostul. Szerintem nagyon cuki ez a motivációs ital dolog. Így, ha olyan emberrel kerülök egy csapatba, azt is jobban el lehet viselni.
Lesz még két kis feladat, de utána mindenki azt csinál, amit akar és azzal beszélget, akivel akar. Így a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Bírom a csajt.

Ma megjött a havi klimaxom és ritkán szoktam ilyen rosszul lenni tőle, de most sikerült, így eléggé nyűgös vagyok és fájdalomcsillapítót is kellett bevennem, mert nem csak a hasam, de a derekam is fáj tőle.

Amúgy meg össze kell szednem magamat, mert mostanában a híres pozitívságom eléggé átcsapott negativitásba, enerváltságba, azt meg nem szeretem.

Föncinek az amúgy is beteg agyára ment, hogy hamarosan ki kell költöznie a kis apartmanjából és át kell költöznie az új irodaházba, egy csepp irodába. Az új irodaház nem Parlament, hiperszuper minden, akkora irodákkal, hogy éppen hogy befér egy ember (nemhogy még az ő személyes dolgai...), ráadásul mindenhol kamerák lesznek és a teljes üvegezettség miatt teljesen átlátható az egész. Reluxák lesznek, de fönci közölte, hogy protokollt fog írni arról, hogy senki nem engedheti majd le - tehát mindent látni fog.
Megszűnik a külön konyhája - tehát mindenki látni fogja, hogy mennyire igényes (nem) és a saját külön wc-je is megszűnik, a pórnéppel kell, közös toalettre járnia.. Ettől teljesen ki van borulva. Készítettek külön közös helyiséget is kávézni, beszélgetni, közölte, hogy azt senki nem használhatja...
Ráadásul, mivel rendezték a fizetésünket, januárban ismét emelkedik az összeg, ezt szintén nehezen fogadja el - mindig azzal jön, hogy bezzeg a lánya milyen keveset keres... az nem számít, hogy föncinek milliós fizuja van, ingyen kocsi, ingyen benzin, ingyen telefon, ingyen l.fax, őt a dolgozók, de leginkább a titkárnők bére bántja.

Szóval minden nap hálát adok az Égnek és az Őrangyalaimnak, hogy már nem vagyok a közelében - és értelmet is nyert, hogy miért kerültem a bizottsághoz (azon kívül, hogy itt "písz" van), nos, az én álmom a parlamenti munka volt, nem egy irodaházi. A bizottságok itt maradnak, a Parlamentben, tehát én is..
Szóval fönci közölte, hogy idén nem lesz ám szabadságolás, december 23-tól január 2-ig tart a kimenő és nincs apelláta, mert hát elfogadták az új házszabályt és úúúúrissssteeeeeen.... mindezek mellé természetesen idén is lesz munkahelyi karácsony, amit mindenki utál kötelező mivolta miatt és mert nálunk nem arról szól a történet, hogy jól érezzük magunkat, hanem a főnöki hatalomról. Van választható ajándékozás, amiben ha nem veszel részt, fejedet veszi, nem oda ülsz, ahova akarsz, szóval a most leírtakból is kiderül, hogy van van egy saját KimDzsonginánk...

Tegnap, ha jöttem volna dolgozni, se jöttem volna. A Nyugati pályaudvar ugyanis teljesen összeomlott, nem fogadott és nem indított vonatokat. Se felénk, se a váci vonalon... nem igaz a hír, hogy hatvan, meg százhúsz perces késések voltak, mert ami nem indul el, az nem is tud késni...
A váci vonalról a kolléganőm 13 órára ért be... 
Ezt én még nem tudtam, amikor reggel a 3/4 7-es vonathoz kimentem. Bár elég lett volna a 8-as vonattal Ceglédre menni (alapesetben 20 perc a vonatidő és 20 perc az út a rendelőig/kórházig), de mindig hamarabb indulok... így sikerült 1/2 7-től 1/4 9-ig várnom a vonatot. Az esernyőmet előtte M-nek adtam, mert a sajátját a munkahelyén hagyta, így én eláztam, pedig eléggé vízálló a kabátom... a majdnem két óra várakozás alatt (várótermünk nincs, azaz van, de nem megy be senki, mert annyira igényes...) rámfagyott a kabát, és szétfagytam... no végül csisszre azért csak leértem a kórházhoz, ahol a szív ultrahangot elég gyorsan megcsinálták, de a szív terheléses vizsgálatra utána még három órát vártam (a kórház másik részén, másik rendelő előtt).
Addig olvasgattam, elvoltam, csak mivel enni nem volt időm és ott nem mertem elugrani kajáért, így már az összes mentolos meg gyömbéres cukorkámat befaltam, ami nálam volt, szóval éhes voltam.
Amikor behívtak, viccesen mondtam, hogy azt hittem elfelejtettek, de a nővér gondterhelten sóhajtott, hogy dehogy, csak sok idősebb beteg van, akik idegbetegek és örökké cirkuszolnak és ne haragudjak, de muszáj tőlük hamarabb "megszabadulni".. hát, tényleg remek, hogy az elmeroggyantak miatt kell nekem három órát várni, de nem felejtem el, hogy a múltkor, amikor szóltam, hogy sietnék, mert temetésre vissza kell érnem, engem hívtak be legelsőnek.
A vizsgálat amúgy nagyon vidáman telt.. mondtam, hogy tiszta ideg voltam, hogy nem érek oda időben, a nővér rámnézett és kedvesen azt mondta, hogy: hát, innen nem lehet elkésni... mondom, ok, így 13 órakor már rájöttem én is.. nevettünk... közölte, hogy múlt héten kaptak egy vadiúj szobabiciklit és jó alanynak tűnök, hogy velem próbálják ki - és itt is mondta, hogy sajnos az idősebbek ott is elviselhetetlenül viselkednek...
Ahhoz képest, hogy milyen terhelés alatt vannak az ott dolgozók, komolyan mondom, nagyon kedvesek és segítőkészek... és végtelenül hálásak, amikor valaki normális velük - és ez nagyon szomorú, a normális viselkedés alap kellene, hogy legyen...

Vittem magammal a vérnyomásnaplómat, nagyon meg lettem dicsérve, hogy vezettem.. míg én biciklizgettem, a doktornéni azt böngészte, és el volt alélva, hogy a gyógyszer, amit felírt, milyen jó, mert milyen gyönyörűek az eredményeim és a pulzusom... bár úgy mentem oda, hogy egy életem, egy halálom én megmondom, hogy nem szedem a gyógyszert, de lehetőségem sem volt rá, utána meg nem akartam az örömét elrontani, így hümmögtem és igeneztem... közben szorgalmasan tekertem a biciklit - a terheléses vizsgálat eredménye is jól sikerült, doktornéni ott is örömködött egy sort.
Nagy büszkén mondtam, hogy - Még a kávéról is leszoktam!
Mire jött a döbbent nézés, hogy - DE MIÉRT???
Hát mondom - Mert a doktornő mondta.
- Én?? Ilyen hülyeséget mondtam?? De miért???
- Mert magas volt a pulzusom.
- No, igen, igen, de aaaaannnyira szépek az eredményei és ez a gyógyszert aaaaannyira szépen rendbehozta a pulzusát, hogy igyon bátran, ha annyira szereti.
No, ekkor szorítottam össze a számat, hogy ne kezdjek el röhögni.
Persze rákérdeztem, hogy mi lehet az oka, hogy időnként tényleg nagyon rosszul vagyok és a válasz - mi más lett volna, mint az, hogy hát, 44 évesen a klimax azért befigyel.
Tavaly is a klimaxxal indokolta az ügyelet, hogy nem küld orvost, majdnem bele is haltam, a kórházban meg a felháborodott orvost kellett hallgatnom, hogy ebben a korban még szó nincs klimaxról és el kellene felejteni ezt a baromságot...
Szóval lényeg a lényegtelenben, az asztma gyógyszeremet nem szedem, mert most már tuti, hogy attól voltam rosszul. És mivel amikor az orvosnak ezt mondtam, teljesen kiakadt, hogy attól biztosan nem és abba ne hagyjam, mert akkor befulladok, így mondtam, hogy ok - majd abbahagytam a szedést. Ugyanez a pulzusgyógyszer... rákérdeztem, életmód változtatással nem megy? Neeeeem... ezt már életem végéig szednem kell, így mondtam, hogy ok - majd nem szedtem a gyógyszert. De nálam ugyanez a műsor játszódik le minden orvosnál... vicc, komolyan. A makacsságomat és az önfejűségemet mindig negatív tulajdonságként rótták fel nekem, de ha nem lennék ilyen önfejű, azt hiszem, sokkal rosszabbul lennék, mint ahogy vagyok... Nekem az orvosok csak arra vannak, hogy megmondják, mire kell figyelnem...

Rossz végszó, érzékeny lelkűek ne olvassák el... 
Sajnos az "öregbarátnőm" férjéről kiderült, hogy rákos, méghozzá negyedik stádium, tehát áttétes. Korábban már volt gégerákja, úgy tűnt, az rendbe jött és a családja úgy tudta, hogy teljesen kigyógyult - de nekem leesett (a családjának nem) ez bizony annak a szövődménye... A dühítő az, hogy ezt az orvosok már régóta tudták, és nem szóltak sem neki, sem a családjának... ugyanis többször volt kórházban a rosszullétei miatt. És ami még dühítő, de ezáltal megértettük (én...) az okát, hogy kemoterápiára csak január 15-től írták ki. Nos, nyilvánvalóan azért, mert - még leírni is borzalmas ilyet! - hátha addigra nem kell - még így leírva is elsírom magam - és természetesen egy szót sem szólok öreg barátnémnak.
Mert azt én elfogadom, hogy a halál egy természetes folyamat, az élet velejárója, de a méltatlan bánásmódot nem tudom elfogadni. Hogy azért, mert valaki elmúlt 60, így kell vele viselkedni. Hogy nem elég, hogy nem közlik vele, illetve a családjával, hogy halálos beteg, de a kezelést sem kapja meg és nincs annyi gerincük, hogy azt mondják, nem bírná ki... mert szerintem a rossz hír is jobb, mint a nemtudás és a bizonytalanság... az utóbbi időben kétszer lett rosszul az otthonában, az egyik alkalommal az orvos kedves volt vele, de a másik orvos közölte, hogy hát mit akar, rákos, az ezzel jár, ez van, nem tud mit csinálni vele...

M. időnként úgy viselkedik, mint egy gyerek (igazi férfi) és olyankor én átváltok "anyába" - de mindig mondom is neki, hogy hé, nem vagyok az anyád - tegnap is volt egy ilyen kis évődésünk. Végigsimított az arcomon és közölte, hogy "pedig ha tudnád... én lennék a világ legboldogabb embere, ha ilyen anyám lenne, mint te"...
Egy kicsit a szívem szakadt bele...
(borzalmas anyja van, borzalmas gyerekkora volt, anyja 16 évesen otthagyta, hátra se nézett... azért siklott úgy ki az élete...)