Hát ilyen a világon nincs.

Nagyanyánk.

A 95 (!!!!) éves.

Akinek az egyik szemét kivették, a másikkal nem lát, tehát VAK.

Tesóm már nagyon unta a hívásokat és egyszer felvette és korrektül megmondta, hogy a családi problémákat rendezzék le egymás között, neki semmi köze hozzá... no, azóta kétpercenként van egy üzenet a hangpostafiókján.

Rengeteg üzenetet hagyott, mindegyikben MEGFENYEGETTE, hogy pokollá teszi a életét és/vagy három napot ad neki és amennyiben nem hajlandó vele beszélni, pokollá teszi az életét és a munkahelyén is szégyenbe hozza, mert...

mindenki meg fogja tudni, hogy milyen gyerek (nem törődik a szüleivel, csak a pénz kellett, stb.)...

Értitek?? Vele már úgysem tesznek semmit, mert ÖREG.
Ő bármit megtehet, pokollá teheti mások életét, mert ő ÖREG.
Ő zsarolhat, fenyegethet, bemehet a munkahelyedre, cirkuszolhat, mert ő ÖREG. 
 

A 95 (!!!) éves öregasszony. Aki amúgy ártatlan, idős néninek adja elő magát, akinek hálátlanok az unokái, sőt, már a dédunokája is, pedig ő mennyi mindent megtett értük, még pénzt is adott nekik (adott egy francot, amikor kikapcsolták a villanyomat a váláskor, meg a gázt, közölte, hogy KÖNYÖRÖGJEK és akkor TALÁN kifizeti... hát nem könyörögtem... ) és rá se néznek... 
Anyám és a nagyanyám a hibás azért, mert a volt férjem elvehette a fiam... egyszer (kétszer, sokszor...) már összeomlott az életem miattuk és ha még egyszer belém állnak, akkor itt kő kövön nem marad. 

Szóval, amikor egyedül élő, ártatlannak tűnő, cuki idős nénikéket láttok, akikre a kutya nem nyitja az ajtót és mindenki a gyerekeiket szidja, hogy milyen hálátlanok, ez is jusson eszetekbe, hogy vannak ilyen igazi pokolfajzatok is, akikre ilyenekért nem nyitják rá az ajtót...  

Mondtam tesómnak, hogy jelentse csak fel, mert egyrészről a Btk-ban nincs rögzítve, hogy 90 éven felül büntetlenség van, másrészről több ponton is Btk-ba ütközö a zsarolás és fenyegetés, súlyosbító körülmény a "velem úgysem tesznek semmit, mert öreg vagyok". Ráadásul minden hangposta üzenet megvan és eléggé kemény bizonyítékok.. aztán meglátjuk, ki kerül szégyenbe... végül is a múltkor anyánkat is bevitték a rendőrök, egy egész napra, amikor éppen apánk hagyott üzenetet, hogy anyánk meg akarja ölni, pedig az is 70 éves elmúlt... (amúgy most az a sztori, hogy apánk akarja megölni őket, már amikor van rá ideje, mert másfél éve más nővel kufircol :D)

Nekem nincs hangpostám és ki se csörög a névtelen hívás... a híváslistában látom, hogy van, de csak ennyi.

Hova születtem????

Ilyen családi háttérrel csoda, hogy időnként(???) én sem vagyok normális??

DEMIÉÉÉÉÉÉÉÉÉRT??? (Ábel)

És igen, kövezzetek meg az érzéseim miatt, de... a gonosz emberek miért élnek sokáig??? Mikor szabadulunk???

Ha itt lángolnának előttem és lenne egy pohár vizem, meginnám.. és bár voltam újraélesztési tanfolyamon, de ha előttem állna meg a szívük, megvárnám a mentőket... na, ha a Sors forog, Ő például mikor fog megfizetni??

A szekrénysor totális siker, minden szempontból, még a kritikus kamasz is el van ragadtatva tőle.

Az egy dolog, hogy kell a gáz, az ablak, a sok-sok minden, de az igazság az, hogy ezek a dolgok is nagyon fontosak, nagyot löknek az emberen. Ez a sikerérzés, ami az új bútort kíséri, adott egy energikus lendületet a folytatáshoz.

A jóga nagyon vicces. Már éppen örültem magamnak, hogy a plankot 5 másodperc helyett már egy egész percig bírom, illetve meg tudom csinálni a gyertyaállást, amikor is jött a következő szint (vagy hát én azt hittem, a következő szint...), a hídállás... aztán a hídállás felemelt lábbal.. ja, meg fogd meg egyik lábfejed, közben a másik lábfejed emeld a füledhez. Gurultam a kacagástól, aztán a másik következő szintet kezdtem el csinálni, mert rájöttem, ez már az ultrahaladó, én meg a fasorban nem vagyok, nem hogy a lábamat a fülemhez emeljem.

De azért vannak haladások, egyszerű mozdulatok, amiket az elején nem tudtam megcsinálni, most meg természetessé váltak (amúgy természetes mozdulatok...), úgyhogy örülök magamnak. 

Tegnap tesóm átküldte a hangposta felvételt, mert megint kapott üzenetet (nekem nincs hangpostám, így ebből kimaradok), semmi extra, csak a szokásos "addig jók voltunk, amíg volt pénz", meg "anyád nagyon rossz állapotban van, mert apád becsajozott", meg "hát van neked szíved", meg "csinálj valamit, Gabi". De legalább kiderült, hogy drága édesanyám is miért könyörgött a múltkor, hogy szánjam meg... mennyi eszem van, hogy nem dőltem be neki, hát úgy őszintén, mi közöm van nekem ahhoz, hogy a 71 éves fater kivel kufircol? Amúgy persze, nyilván nem kufircol senkivel, max. beszélget, de kell a dráma. Szóval családilag kimulattuk magunkat a hangpostán, van a film, Robert De Niróval, a Nagyfater elszabadul, valahogy az jutott az eszembe.

A szomszéd öregmutti meg bebukott, ugyanis a kis vödröcskéjébe szedegetett ezt-azt a kertecskéjéből, és közelített a kerítéshez, már lendítette a vödröt, amikor is meglátott... úgyhogy a lendület annyiban maradt, egerészett még egy kicsit a kerítés mellett és ahol azt hitte, hogy nem látom, gyorsan átborította a tartalmat. Persze láttam, mert azért is kifigyeltem.

Gondolkodtam, hogy leordítsam-e a fejét, aztán jobbat találtam ki... kiírtam facsebukra. Méghozzá azért, mert M. ismerőse az öregmutti lánya - aki viszont az utóbbi időben próbálkozik normális kapcsolatot építeni velünk - és a nő mindig lájkolja M. bejegyzéseit, no hadd lássa, hogy a mamika mit alkot, amíg ő dolgozik. Ja, meg persze fél Pilis, mert M-nek elég sok ismerőse van. Az, hogy a falu a szájára veszi és mindenki rajta röhög, szerintem méltó bosszú. Mégpedig azért, mert irtó nagy az arca és nagyra tartja magát, ő a "valaki".... és bizony náluk még komolyan számít, hogy ha a falu a szájára veszi őket... átönteni a szemetet a szomszédba... szégyen.
Bolond öregasszony az is, de már lesz.rom. Ha őt boldoggá teszi, hogy átönt egy vödör csigát, lelke rajta.

Az arca nagy, mint a bécsi kapu, mert őőőő tősgyökeres pilisi, mi meg gyüttmentek vagyunk, akik beköltöztünk, csak biztosan hiányzott a töri óráról, ugyanis a tótok sem tősgyökeresek, őket ide telepítették az 1500-as években.. ergo ők is gyüttmentek, csak kicsit hamarabb költöztek ide, mint mi.

Van itthon csoki, mindjárt beteszem egy szatyorba és átdobom, hogy "mi csak ezt tudjuk átdobni a szomszédból". Na jó, inkább megeszem, sajnálom tőle :D

Anikó barátnőm szerint levest kellett volna főzni a csiguszokból és jól átvinni, hogy egyék meg :D

Amúgy vettem egy szekrénysort, ami nagy előrelépés. Van Monoron egy használtbútor bolt, nagyon jó minőségű bútoraik vannak. Már sokszor kinéztem ezt-azt, de mivel Pesten dolgozok, ingázva, így nem tudtam odamenni soha nyitásra, hogy lecsapjak a cuccra - azaz egyszer odamentem, nyitás előtt egy órával már hárman voltak előttem ugyanarra a bútorra...."... szóval most a vírushelyzet miatt bevezették, hogy le lehet foglalni a bútort. Feltettek a bútort, hű mondom, ez jó lenne nekünk, M. is leokézta és az esélytelenek nyugalmával írtam a boltnak, hogy esetleg-e-é van-e már jelentkező, mert minket érdekelne, és a meglepi, hogy én vagyok az első. Úgyhogy megbeszéltük, most délelőtt megyek, megnézem személyesen is, és ha jó, még ma kihozzák. Két napja aludni se tudok, úgy be vagyok sózva, csak a bútor képeit nézegetem.

Na és ez azért nagy előrelépés, ugyanis itt sok fejlesztés nem történt, mióta ideköltöztünk, meg volt a válás, és azok a bútorok vannak, amiket költözéskor hoztunk, eléggé vegyes - eklektikus mondanák rá", de szerintem csak szedett-vedett, mégpedig azért, mert kinőttük és nem férünk el, így a cuccok kuplerájhatást keltve vannak a szekrény tetején, itt-ott vannak, amit gyűlölök. Na ez a szekrénysor meg baromi nagy, a jövő hét is elfér benne és már látom lelki szemeim előtt A RENDET, amire olyan nagyon vágyok. A régi szekrényeket meg végre ki lehet hajítani... mármint a melléképületbe, szerszámosnak, M. már szemet vetett rájuk, a jobbakból pedig konyhaszekrény újrahasznosítást csinálok, mert konyhaszekrényünk sincs olyan, ami rendezett hatást keltene.

De legalább már elindult valami, a változás, átalakulás, végre lehetőség nyílt ilyen "luxus" dologra, mint bútorvásárlás. Igaz, az ablak fontosabb lenne, de a komfortérzet is nagyon fontos, úgyhogy nem bánom, hogy ezt helyeztem előtérbe.

Nem egy nagy, modert szekrénysorra kell gondolni, nyilván, de nekünk tetszik, igazi fa, és olyan selymes barna színe van. Úgyhogy hamarosan indulok. Drukkoljatok, hogy személyesen is szerelem legyen.
Ő az amúgy.











Ápdét, a szekrénysor az enyém és élőben még szebb, mint a képen. Sajna nem ma hozzák, pedig kipakoltam a fél szobát, hanem csak holnap du., mert elromlott a teherautó... 
...
Ha már lúd, legyen kövér alapon kinéztem két fakeretes tükröt is, ha nem sérültek, jönnek ők is haza.

Más hír most nincs.

Szép hétvégét mindenkinek! :)

Áprilist mondják szeszélyesnek, de ez a május, illetve a tegnapi nap sem piskóta. Alighogy ledobáltam magamról a meleg göncöket, hogy a verőfényes napsütésben és nyári melegben tevékenykedjek, az ég beborult, hideg szél kezdett el fújni és esni kezdett az eső.. ok, bejöttem, elkezdtem a benti munkát, mit látok? Kint ragyog az idő... kimentem, tevékenykedtem, ég beborult, eső esett... sőt, olyan is volt, hogy felhő sehol nem volt, ragyogott a nap és esett az eső...

Dave meg is gyanúsított, hogy ez valami anya-féle boszorkányság, hogy ha kimegyek fürdőruhában beborul..

ennyire azért ronda nem lehetek, hogy az ég is sírni kezd?

Rengeteg seregély jelent meg errefelé, ők ugye csapatostul járnak és nem szép a hangjuk, zavarják a többi madárkát, nem tudom, mi a francot keresnek itt... se szőlő, se gyümölcsös.

No, ma ismét ragyogó napsütésre ébredtünk, telefonos applikáció szerint gyönyörű idő lesz ma, így újabb kisérletet teszek a fürdőruhás kertészkedésre, csak előtte lejógázom a napit. Izgulok kicsit, hogy utána milyen idő lesz. :)

Reggel napsütésre ébredtem, na mondom végre! Kirongyoltam a kertbe, bikinit húztam, hogy na most aztán cigányulok, gazolgattam, ez-az, aztán egyszercsak besötétedett a szürke fellegek miatt, és most ismét itt ülök télikabátban, vacogva.

Mostanában derékszögben közlekedek, mert rengeteg a kapálnivaló, de imádom. Pont jót tesz mellé a jóga. Valami haladást észlelek egészségügyi téren és ez jó.

A sarkantyúkámmal fogalmam sincs, mit tegyek, ő nem a barátom és rajta a gyógytorna sem segít.

A múltkor sok pillangóvirágom lett, elajándékoztam őket, még most hétvégén is vettem ki, és bár elvárások nélkül adtam, az egyik csaj hozott egy óriási szatyor sárgadinnyét grapefruittal... úgyhogy most bőszen gyümölcsöt eszek.

Reggel húzkodtam ki retket, meg újhagymát, metszőollóval levágtam a felesleges részeket (lusta voltam késért bejönni, na), megmostam a kerti csapnál és az volt a reggelim. Egyik kézben hagyma, másikban retek, közben gyönyörködtem a birtokban és erősen flow életéreztem.

Egy rozsdafarkú pár a múlt héten beköltözött a tornác alá egy régi fészekbe, nagyon örülünk nekik, ki is pakoltunk onnan mindent, hogy ne zavarjuk őket (igen, nálunk ez így megy...) és nagyon figyelek rá, hogy a cirnyók véletlenül se tudjanak oda feljutni, követtem már el egy-két bakit az évek folyamán, amivel akaratomon kívül ártottam.

A pipacsosokat lekaszálták, szomorú voltam miatta, de a kertben van még belőle és nagyon szép. Ami nagyon jólesett, a hentesünk személyesen is gratulált, hogy milyen profi fényképeket csinálok, pedig hát mobillal készülnek, de ezek szerint sikerül átadnom, amit szeretnék és ennek nagyon örülök.

A kerítésnél a tavaly kapott lonc izgatottan növöget és már virága is van, imádom, mézédes, és virágoznak az idei levenduláim és rózsáim is... gyönyörűek a kétszínű virágaikkal és nagyon illatosak is.

Tetű rengeteg van, még a tetű is tetves... bár ellene vagyok, de muszáj volt permeteznem, mert totálisan kicsinálják a növényeket, de ami fontos, a szer a méhecskéket nem bántja.

Bubu hétvégén is volt bulizni, most hétvégén is megy és talán majd utána hétvégén az apját is meglátogatja, igen, március eleje óta most. Nem kapkodja el.

Szóval, összességében minden nagyon hepi, csak a vadkomlóval vannak mindennapi harcaink, hiába irtom, nő, mintha kötelező volna. Az az egy növény, amit kifejezetten rühellek. Persze lehet, hogy van több is, de most ez az aktuális.

Nos, mint látjátok, sok témám nincs, csak a kert és a birtok. Addig jó :)

A binyigli a múltkor szabaddá tette önmagát és kiborultak belőle a virágok, de magukhoz tértek.

Rózsáim

Őt nem tudom, hogy ki, csak úgy nőtt, hogy nem is ültettem el... lehet, valami madár ajándéka. Nekem tetszik.

Őt a kerítés melletti árnyékos részre ültettem és meglepetésemre nem ment tönkre, hanem újabb virágot hozott. Jó lenne, ha végre megmaradna és jövőre is virágozna - primula.

Örömmel fedeztük fel, és így a lelkem is megnyugodott kissé, hogy vannak őzeink, úgyhogy mostanában ismét a birtok végéről szoktuk őket kukkolni, ahogy itt sétálgatnak fel és alá. Két lány, egy fiú.

Volt szivárvány valamelyik nap.

Pipacsok - nem tudok betelni velük

Találtunk egy rózsaszín pipacsot a pirosak között

Valamelyik nap hedonizáltam, a birtok végéből visszatekintve ilyen a kert.

Őt a szántóföldről loptam... szerencsére túlélte, megmaradt és szépen virágzik. Imádom a kamillát.

Kakukkfüvünkön az édes kis méhecske

Ő az a pipacsmező, amit a birtokról is látunk, egy utcával (dűlővel...) arrébb van.

Na, volt egy kis dörgés, most ismét süt a nap... ki tud kiigazodni ezen az időjáráson, de komolyan? Próbálok tovább gazolni. :)

Pussz mindenkinek :)

Nincs kétségem afelől, hogy a volt sógornőm bekattant. Vagy csak most tör belőle elő 46 éve... Ő is bántalmazó családban nőtt fel, ráadásul az anyja (volt anyósom) köztiszteletben álló pedagógus, az apja meg képviselő is volt és híresen nőcsábász is. Az egy dolog, hogy verték mindkettejüket, illetve lelkileg terrorizálták, de nem mellesleg saját lányukat is zaklatták szexuálisan. Legalábbis ő így élte meg, hogy az anyja napi rendszerességgel csipkedte "alul" és kiskurvának hívta.. az apjáról is vannak emlékképei...

Szóval a csaj bekattant és mindenfelé bombákat szór.. azaz engedi ki magából a kakit, ami felgyűlt benne... írja az anyjának az üzeneteit, sorolja a sérelmeit.. megy a botrány...

Hősapát is betámadta.. mert nála meg elmondása szerint azt nem tudja feldolgozni, hogy segítséget nyújtott neki Dáviddal kapcsolatban... nagyon vágyik arra, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek, hogy bűn ne maradjon büntetlenül és hősapa ne éljen olyan látványos nyugalomban és békében, amiben látszólag él. Mert hogy ő él, mint Marci hevesen. Miután a tesóját kikuglizta a családból, irdatlan pénzügyi támogatást kap a szüleiktől... de nem csak a pénzről van itt szó valójában, hanem egy beteg lelkű emberről, aki mindent tönkretesz maga körül, csak ő virágzik a szemétdombon...

Volt sógornőm beszélt a pusztaberkis polgármester nénivel, majd ma a Gyámhivatallal is, a másik kiskorú gyermek bántalmazása ügyében.... elég részletesen kitálalt hősapa dolgairól és meglepő módon komolyan is veszik, igaz, ez egy száz fős kis falu, valószínűleg valóban odafigyelnek egymásra. Hazudni meg sajnos nem hazudik, hősapa tényleg szociopata és verte is már meg a picit...  én is jelentettem már a családsegítőnek, amikor még Dávid ott élt, igaz, nem a pici volt a fő téma, hanem Dávid ügyében vártam volna segítséget... de engem nem vettek komolyan, mert csak egy rosszindulatú volt feleség vagyok, hősapa meg kilóra megvette a kedvességével a hivatali dolgozókat és elhitette velük, hogy minden rendben van, csak hát a volt neje, az a hülye... hát, ilyenek ezek a szociopaták, karizmatikus, jólnevelt, udvarias emberek, mindenkit kilóra megvesznek, csak a négy fal mögött bántalmazzák a családot.

De mi már túl vagyunk rajta, a hivatal segítsége nélkül is megvívtuk a harcunkat és már nem akarok újabb harcokban részt venni. Nekem az is elég, hogy a saját fia fordított neki hátat.

Szóval, sajnálom a csajt, nehéz időszakot él meg, ezen én is átmentem és szerencsére le tudtam zárni a múltat. Remélem, neki is sikerülni fog és megtalálja azt, ami által békére lelhet.

Megmondom az őszintét, tegnap főztem először bulgurt. Valahogy nekem azok a dolgok, amikre rápecsételik, hogy "egészséges", meg "szuperélelmiszer", erős ellenállást váltanak ki, és dafke sem eszek olyat és elég nehezen is beszélem rá magamat a kipróbálásra. Viszont a bulgur a képeken nagyon guszta volt, így úgy gondoltam, hogy kipróbálom. Sima, egyszerű receptet készítettem el, zöldséggel és a tetején sajttal (darabolva, nem reszelve). Bejött. Nem kicsit, nagyon.

Vettem kuszkuszt is, az is kipróbálásra vár, vele szemben is ellenérzéseim vannak. Az olvasataim alapján egyelőre nem értem, hogy mitől egészséges egy sima tészta. Bent a kolléganőm gyakran készít ilyet, csak meleg vizet enged rá, nekem tiszta kínai smack leves fílingje van, de  nyilván ezt is másként készítem el.

Most pedig tojásmuffint csináltam reggelire. Összekevertem a tojást kis felvágottal, sajttal, beleöntöttem a muffin formába és bedobtam a sütőbe. Nem számítottam arra, hogy a tojás ki fog szökni a muffinsütőből, hiszen nincs benne semmi térfogatnövelő, ám mégis úgy felemelkedett, mint a süteményeim jobb napjaikon. Hoztam be hozzá egy marék retket, meg újhagymát.

A kovászom edzőtáborban van, ugyanis konzultációt tartottam azzal, akitől kaptam és arra jutottunk, hogy gyengécske a drága.

Reggel feltűnt, hogy a régi sógornőm eltűnt... kis nyomozás után kiderült, hogy azt hitte, hogy haragszunk rá és ezért letiltott. Tisztáztuk a félreértést, így ismét ismerősök vagyunk.

A kertben minden szépen nő, főleg a gyomok, de tegnap leszüreteltem a retek egy részét és határozottan elégedett vagyok, ilyen szép még sosem volt és nem rágcsálta meg senki, akinek nem kellene... jól alakulnak az újhagymák is, és finomak is.
Virágoznak a kétszínű, illatos rózsák is, nagyon boldog vagyok, hogy megeredtek. Az idén ültetett levendula is ontja a virágot, a régi levendulámról nem is beszélve, óriási bokorrá nőtte ki magát. Tavalyról sok pillangóvirág nőtt ki, sokat kigazoltam és próbából meghirdettem a pilisi csoportban, meglepő módon azonnal elvitték.

A pipacsok gyönyörűen virágoznak a környéken, a birtok végén is és látni, hogy két "utcával" arrébb is van egy órási pipacsmező, napról napra pirosabb. Hétvégén csináltam rengeteg képet, facsén megtekinthető. Ha nem rohasztja le az eső, most hétvégén is készítek fotókat, mert most lesz igazán virága teljében a rét.

Dave a hétvégén kimenőt kapott, két hónap után először találkozik a barátaival és már nagyon várja...  holnap összedobok nekik egy kis muffint.
Nincs para, ide jön haza. Most már mindig. Mert Ő döntött így. Ez már jó ideje így  van, de a mostani időszakban olyan látványossá vált, hogy ezt már senki nem tudja letagadni. Még az apja sem. És tenni sem tud ellene.

Időnként vannak értékelések, amiket a gyerekkel és a szülővel is közösen megbeszélnek a tanárok, ez tegnap volt. Mivel Dave itthon van, így bár nem én vagyok "hivatalosan" a gondozó szülő, mégis én vagyok a gondozó szülő, így velem beszélte meg a tanárnő a szükséges dolgokat és az értékelésre is az én nevem írta. Lehet, hogy kívülállóként nehéz megérteni, hogy számomra ennek milyen jelentősége van, de higgyétek el, akkora, hogy még el is sírtam magam.  A világ legboldogtalabb emberéből így váltam a legboldogabb anyává.  Kihagytam volna, de megérte a tíz év kitartó munka a fiamért.

No srácok, meg van oldva az életünk. Történt ugyanis, hogy az előbb láttam az ablakon át, hogy Ancsa barátnőm jött a szembeszomszéd nyugger barátnőjéhez (nem leskelődés, szembeszomszéd, nem nehéz látni). Dave jó mosolygott rajtam, közölte, hogy ha nyugger leszek, vesz nekem egy panellakást, annak az erkélyéről sasolhatok térfigyelő kameraként. Mondtam, hogy nagyon kedves, mert más gyerek a nyuggerotthonba passzolja el a szüleit. Mondta, hogy de hát az is jó, nem? Jó kis társaság gyűlhet ott össze -  kis naivnak fogalma sincs, hogy mi van a nyuggerotthonokban, szóval mondtam, hogy azért az annyira nem frankó, elég szarul bánnak az öregekkel. No erre kitalálta az én drágám, hogy akkor épít csak nekem egy külön nyuggerotthont, ahol ott ott lehet velem mindenki, aki szeret és akit szeretek, tehát valójában nekem és a barátaimnak építi. Annyiiiira cuki, nem? Totál meghatódtam. Persze közölte, hogy a vérszerinti apjának nem lesz ott helye. Ki jön?

Annyira örülök, hogy ennyire szeret és ilyen jó lelke van. Nehezen mutatja ki, de néha vannak neki is ilyen szeretet rohamai. Az előbb is idejött, megölelgetett és megpuszilgatott... csak úgy...

Szomorú, de az apja iránt viszont nem táplál ilyen érzelmeket, de hát ez is érthető. Két hónapja nem járt az apjáéknál és nem is tervezi, hogy odamegy. Ezt érték el a sok gyűlölködéssel és ellenségeskedéssel, na meg azzal, ahogy vele bántak. Úgy iktatta ki őt az életéből, ahogy én, a saját szüleimet...

A suliban amúgy nagyon jól teljesít, a tanárnéni külön kiemeli őt mindig, sőt, ő az egyetlen, akinek nem kell korrepetálásra "mennie", annyira kis ügyes. Szerintem sokkal jobban bírja a sulit és a tanulást így, hogy itthon van. Pedig nem piszkálom, hagyom, hogy magától csinálja a dolgait. A pozitív visszajelzés részemről és a tanár részéről is nagyon inspirálja.

Néha azért elmélázok rajta, hogy ha velem nőtt volna fel.... na de felesleges ezen agyalni...

Minden jónak vége szakad egyszer, ennek a karanténhelyzetnek is, pedig én nagyon élveztem. Csak jót kaptam ettől a vírustól, ami szerintem amúgy nem is létezik. Dave közölte, hogy csak akkor megy el itthonról, ha kezdődik a suli. Mivel idén várhatóan már nem lesz, ez azt jelenti, hogy csak a szeptemberi kezdésre megy majd vissza.

Időnként persze találkozik a barátaival (megadtam rá az engedélyt, hogy most már mehet, így jövő hét hétvégén megy is), de amúgy itthon lakik továbbra is.

Tegnap végignéztem, ahogy a madáritatóban strandolt egy rozsdafarkú... nagyon cuki volt, ahogy beült az itatóba és ott csapkodott, fürcsizett. Aztán átment a másik itatóba és ott is eljátszotta ugyanezt.

Ma megyek fodrászhoz, már nagyon be vagyok sózva.

A jógát továbbra is csinálom. Felmerülnek különböző akadályok, mármint mozgásszervileg, a héten például a sarokcsontom gyulladt be (van sarkantyúm is) és konkrétan nem tudtam menni.... de arra a következtetésre jutottam, hogy minden rosszabb, mielőtt jobb lenne, a jóga nem árthat, hiszen jó érzés csinálni a feladatokat, márpedig ha jó, nem lehet rossz, így csináltam tovább - és tényleg jobb lett. Gondolom eléggé beállt, befeszült izmokat mozgatok meg, kell egy kis idő, amíg rááll a szervezet, ezért lehetnek ezek az akadályok. Azóta amúgy sokkal jobban is alszok.

Most nem sütöttem semmit, a kertben sem voltam túl aktív, de a kert nélkülem is aktív. A pipacsok kinyíltak és gyönyörűek, virágzik a levendula (azok is, amiket idén vettem), virágoznak a rózsák, nő a borsó, cékla, retek, kukorica, szóval minden nagyon szép és jó.

Munka is jó sok van, ma itthonról dolgozok, de egész nap a gép előtt ültem, telefonnal a fülemen. De élvezem.

Pláne, hogy a karantén alatt kaptunk fizetésemelést is (már be volt tervezve-ütemezve), illetve kiderült, a cafeteriánkat is megemelték. Továbbra is a vendéglátás számlára kértem, a maradékot pedig a szállásosra. Ugyanis - a mostani helyzetből kiindulva - arra a következtetésre jutottam, hogy enni mindig kell, de nyaralni nem mindig lehet. A szabadidő számla nekem nem opció, egyszer volt, alig tudtam elkölteni a rajta lévő pénzt, én ugyanis kultúrára fordítottam volna, de kevés helyen tudtam azzal fizetni. De legalább a reptért akkor tudtuk megnézni.

Hirtelen ennyi. Pussz :)

Ki az a hülye, aki vasárnap este tízkor kenyeret, meg pogácsát süt, úgy, hogy másnap reggel ötkor kell?

Na ki?

Hát én.

De hát mit tegyek, ha a gyerek megrendelte. Én begyúrom, előkészítem, ő ma egyedül otthon kisüti.

Valamelyik nap megállapította, hogy belőlem olyan nagyi lesz, aki örökké süt és az unokák viszik el a süteményeit a barátaiknak, hogy mindenkinek jusson. Mondom neki, Te, hát te sosem viszel el sütit.. Jaaaa... anya, még jó, hát megennék!

A kajairigység nálunk családi vonás.

Kezdek belejönni a kovászos sütésbe, lehet cifrázni a recepteket így meg úgy, de én feltaláltam a spanyolviaszt és a tutit, a kovászhoz kizárólag időre és türelemre van szükség. Van kenyér alapreceptem is és a pogi is, amiről a múltkor írtam. Tegnap megsütöttem az eddigi legjobb kenyeremet, krumplit is tettem bele, egy ideje már csak saját kenyeret eszünk és a tegnapi pogácsa, ami kb. 24 órát állt, úgy sikerült, hogy nagyon. Jó érzés, hogy így falja a család.

A levendulám, kakukkfüvem ezerrel virágzik, a borsó, meg a többi elvetett cucc meg nő, mint a bolondgomba.

Jógázok ezerrel, a srácok valamelyik este nagy arccal közölték, hogy nem is bonyolult.. aztán megpróbáltak egy-két feladatot megcsinálni és szó szerint felborultak. Nagyokat kacagtunk.

Pest már egyáltalán nem üres, szemmel láthatóan senki nem marad otthon, olyan sokan vannak az utcán, mint "normál" esetben. Kicsit csalódott vagyok, én nagyon bírtam az üres várost. Megvolt a hangulata.

De hát mit várhatnék, amikor ez az egész sztori kezd kabaréba átmenni... 3-án csúcspont, 4-től mindentszabad, kivéve Pesten és Pest megyében, illetve hirtelen ott is kötelezővé vált a maszk, ahol eddig nem... eső után köpönyeg?

Nálunk itt bent még mindig tart a két hetes váltás és szerintünk egy darabig el is tart még, de ez nem baj, nem győzök elég hálás lenni a munkahelyemért.

Fényképeket most nem tudok hozni, ugyanis nem frissítette a képtárat otthon a wifi és így nem tudok lementeni, hogy feltölthessek.

Tegnap megérkezett a tornacipőm és mondhatom, sokkkkkkkaaaaaaaal szebb, mint a képen és nagyon jó minőségű. A fekete rész velúr, a boka rész szivacsos-párnázott. Nagggggyonboldogvagyok.

Hétfőn elvittem Fülit az éves oltásra és vettem a négylábúaknak féreghajtót, kullancs elleni cuccot is. Felénk borzasztó sok a kullancs, a cirnyókból napi ötöt veszünk ki, ha jó napunk van. Régen frontline volt a legjobb, de azt már nem javasolta a doki, így egy újabb szert hoztam, ami tabletta, belülről hat. Persze ha már mentünk, Füles kitalálta, hogy fáj a lába, így azt is megnézte a doki, és kiderült, hogy csúnyán begyulladt a körme, így arra is kaptunk antibiotikumot. Szóval húszezerbe fájt ez a hétfői kiruccanás. Utóbb amúgy kiderült, hogy Füli ki akarta ásni magát a kerítésem és az ott elhelyezett miniszikla tett kárt a körmében, mondtam is neki, karma fiam, karma!

Mivel itt pocsék, hideg, szeles idő volt, a kertben nem nagyon jártunk, csak locsolni mentünk ki, így bent foglaltam el magam. Főztem, sütöttem és... sütöttem. Régen is sokat sütöttem, de mióta van a kovászom, még többet sütök. Persze, több időm is van, pláne ilyen időben.

A családnál nagy a sikere, minden nap degeszre eszik magukat, jól felhizlalom őket, hihihi.

Ma  saját kenyeret reggeliztem, jó érzés volt, mit mondhatnék. A kovászos cuccokról amúgy igaz a monda, érezhetően jobbak az emésztésnek, nem is telít el annyira és nem vagyok gázputtony sem.

Van egy pogi receptem, na azt, ha kiveszem a sütőből, el is fogy, azon nyomban... ideje sincs kihűlni. Hétfőn megyek Pestre, Dave már megrendelte a következő pogácsa adagot, hogy hétfőn éhen ne haljon. Vasárnap előkészítem, hétfőn megsüti magának, hogy friss legyen.

Leesett az ejtőernyős tantusz, rájöttem, hogy a gyógytornám valójában jóga. Csinálom kitartóan és lassan de biztosan érzem is a hatását, így hát tovább léptem egy szintre. Érdekes, régen a jógát nem szerettem, de most viszont azt érzem, hogy hogy is élhettem nélküle? Azt olvastam valahol, hogy ahogy az ember öregszik, úgy válik nyitottá a jógára, lehet, hogy igaza van. Most jó napjaim vannak, nem fáj se a csípőm, se a térdeim - ok utóbbiakkal guggolni még mindig nem tudok, de azért minőségi a javulás. Elég makacs vagyok ahhoz, hogy elérjem a céljaimat és tegyek is értük, ami jelen esetben a mozgásszervi javulás, szóval soha nem adom fel.

Ma végre jó idő van, süt a nap, Ancsa barátnőm már hét elején várta, hogy szélmentes időben binyiglizni menjünk, úgyhogy szerintem ez lesz a délutáni program. Addig meg megyek, mert a gaz - a gaz - szorgalmasan nőddögél.

Most belenéztem a kuponzsonglőrök című műsorba, és totál el vagyok képedve, hogy amerikában milyen keményen tolják ezt... totál ingyen vásárolnak, több ezer dollár értékben úgy, hogy a számla összege a kuponok miatt nulla. Sőt, az előbb az egyik csajnak a bolt fizetett... Le a kalappal előttük, de mondjuk nekem nem lenne ehhez idegrendszerem, ez főidős munka, a mostani csaj például heti 40 órát tölt a kuponok válogatásával... nem semmi. 

Hősapa most nem utalta vissza a pénzt, pedig Dave még mindig itt van. :D