Azért (is) szeretem a hétvégét, mert büntetlenül tolhatom befelé a hagymás-zsíros kenyeret és nem kell azon stresszelnem, hogy kinyírom a kollégáimat a szagommal. Akivel meg csókozok, az is hagymát eszik.

Mivel megéheztem, bekukkantottam a hűtőbe, hogy mit találok arrafelé. Volt is egy-két határidős, felhasználandó cucc, úgyhogy fantáziámat használva receptkönyvként, mint "a Buday" összedobtam a vacsimat.
Előkaptam a sonkát és a bacon szalonnát, apróra szabdaltam, majd jól megpirítottam. Eltávolítottam a zsírt róla, rápakoltam a krémsajtot, majd lassú tűznél folyamatosan kevergetve, tejjel addig higítottam, amíg mártás sűrűségű nem lett. Megfűszereztem fehérborssal, fokhagymával, rengeteg zöldfűszerrel (bazsalikom a mániám), majd összekevertem a kifőtt tésztával és a tetejét megszórtam reszelt sajttal.
Ez is jólesett a lelkemnek, a látványa is, és az íze is fantasztikus lett.
Degeszre ettem magam.

Tegnap megsütöttem a csirkét egyben, és, hogy ne érezze magát magányosnak, almadarabokat és bacon szalonnát tettem rá és mellé a tepsibe. Köretnek krumplipürét készítettem. A desszert pedig csokis muffin volt, macskusz-módra. Olyan csokoládés lett, hogy.... ihaj!
Határozottan nagy sikere volt, ezt onnan gondolom, hogy szélsebesen fogyott minden. Márpedig olyan csak akkor van, ha finom a kaja. Egyébként lehet dicsérni, ha ott rohad meg minden.

A mai menü a maradék csirkéből készült, felkockáztam a husit, megpirítottam azt is, utána összehoztam a szintén megpirított tarhonyával, majd alma- és sajtkockákkal foglaltam el a helyet, ami még az edényben volt.

Fénykép természetesen most sem készült. Azért se, mert idő sem volt lefotózni a táplálékot a villámgyors eltüntetése miatt, illetve azért sem, mert még lusta voltam feltölteni az elemeket.

Őzgerinc formában is sült egy adag fasírt, amelynek egyik részébe még főtt tojást is raktam. A maradékból pedig kis golyókat dobáltam forró olajba. Maradt még finom, fűszeres zsír (tudom, nem egészséges), amelyben kolbász sült, azt használtam fel olajjal keverve. Köretnek sütöttem utána ugyanebben a zsírban karikára vágott krumplit, majd majonézes-tejfölös-fokhagymás-fűszeres öntettel leöntöttem.
A desszert pedig alma, amelyet megsütöttem (azt nem a fűszeres olajban) és mézbe bújtattam, a tetejére pedig tejszínhabot ültettem.
Akartam fotót készíteni, de kimerültek az elemek. Ameddig pihennek, addig elfogy az étel. Bocsi.