Mindent megteszek azért, hogy jó ember legyek, de jelen pillanatban nagyon szeretnék a Pokolba bejutni, mert ott garancia van arra, hogy nem fagyok meg...
(és én nyugodtan vinnyoghatok, mert engem meleg miatt soha, senki nem hallott még panaszkodni!)

Fejben minden nap bejegyzek egy posztot.
Vagy az nem számít?

Bentről kinézve gyönyörű idő van odakint. Hajnalban viszont kimentem, és rájöttem, hogy csalás esete forog fenn, mert azonnal jégbálvánnyá változtam!

Amúgy a ma reggelim teljes kiőrlésű kenyér volt vajjal és felvágottal és sajttal! Mert ilyet is szoktam enni!

Most meg iszom egy jó kávét.

Aztán megcsinálom Aranyhalam féle tepsis bolognait és még muffint is sütök. Mert ilyenem van.

--

kiegészítés: mostanra azért szép idő lett, ezt már szeretem, kellemes, langyos meleg, napsütés, hálidéj, hepidéj, ki lehet ülni a tornácra, sallala...

Menjetek csak dolgozni, nekem ma nincs munkanap!

Igaz, jövő héten csütörtök-pénteken meg igen, de az nem számít most.

Férfim meg minden nap tud (jó) meglepetést okozni. Áhhhhh.... lehet, hogy lehet nekem is jó?

És amikor ilyenekről írok, kicsit lelkifurdalásom is van... olyan sokan szomorúak a környezetemben, én meg itt örömködök.... 

Exférj ma reggel is megy az újabb nőjéhez, aki a változatosság kedvéért ismét az ország másik felében lakik, nem jön majd csak holnap este. Mostanában jó, mert nem is találkozunk, műszakbeosztás miatt, hétvégén sincs itthon, ezt már szeressem!  

... lekváros, porcukros linzer párizsival...

(kiegészítés: IGEN, mióta létezem, én ilyesmiket eszek! )

Most, hogy döntöttem, és elengedtem... minden olyan érdekesen alakul... mintha most kapnánk teret... ő mégsem költözik (még) haza, és most, mintha közeledni akarna... de már késő úgy érzem...

csokiöntetes vaníliafagylaltba mártogatott sültkrumpli!

(kiskanalammal megkóstoltattuk, először nem akarta, de aztán az én kedvemért persze mégis hagyta magát befűzni... és elismerte, hogy neki is ízlik ez a kombináció!)

szabadon hagyva szeret, de érezteti, hogy velem van

biztonságban érzem magam mellette, amitől persze megijedek és elkezdek félni (paradox).

FÉRFI és mellette NŐ-nek érzem magam...

kiskanalam nem költözik haza (még)...

vicces...

megint úgy történik minden, ahogy éreztem...

csakhogy azóta történt egy és más és én döntöttem...

persze ez csak én vagyok és az agyam, az egóm, az akaratom...

lássuk, a Sors milyen lapokat tartogat még a játékban...?