A nőknek 5 kg krumpli hazacipelésétől leszakad a karjuk. Na de ha a lakást kell átrendezni, a bútorokat tologatni, azonnal erőre kapnak.
A férfiak kemény fizikai munkát végeznek nap mint nap, éspervagy sportolnak, gyúrnak, ám, ha a szekrényt kell áttolni egyik sarokból a másikba, azonnal elerőtlenednek. Hát hogy is van ez?
...
A nők, kik oly' olcsón adták testüket és lelküket, kiknek oly szűken mérték az észt, egyszerűen felfogni képtelenek a történteket... mindenüket odaadták a férfinak, mindent eltűrtek neki, még a hűtlenségbe is nyíltan beleegyezésüket adták, hiszen tudtak is egymásról, és ez a szemét disznó mégis lelépett 1, azaz egy nővel... de ez még annyira nem is lenne baj, csakhogy a pasi teljesen megbuggyant, mert az egy dolog, hogy ódákat zeng arról a libáról, de nem csalja meg... Hát hogy történhetett ilyen...?
Hiszen a Férfi - az ő drágájuk - alaptermészeténél fogva csélcsap és őt így kell elfogadni. Azt a némbert első perctől kezdve utálták, mert olyan, olyan... izé... és próbálták védeni és távol tartani tőle a szerelmüket, de hiába minden rút csel és ármány, az a perszóna elrabolta, pórázra kötötte, kalitkába zárta, és telebeszélte a fejét és nekik most nincs drágájuk... mert azt hiszi, hogy boldog, de valójában annyira, de annyira boldogtalan... úgyhogy nincs mese, a nőt ki kell csinálni, és vissza kell szerezni a szerelmüket, akivel aztán újra boldog kommunában élhetnének...
Fel sem fogják, hogy saját olcsóságuk áldozatai lettek... mert lehet, hogy egy férfi számára kényelmes az élet egy nő(nemű lény) mellett, akit palira lehet venni, akivel nem kell Nőként bánni, viselkedni, akit nyíltan meg lehet csalni, akihez nem kell hazarohanni, sőt, még a rezsibe sem kell fizetni... de ha jön Az A Liba, akinek igenis vannak elvei, na meg erkölcsei is, pláne, hogy oly' magasan hordja az orrát, hogy alapvető elvárás számára, hogy a férfi Férfiként viselkedjen... és küzdeni kell érte és bizonyítani neki, akkor bizony fennáll a kockázat, hogy a szemét disznó felrúgja addigi életét és boldogan veti bele magát a Férfi-létbe, az édes elkötelezettségbe, hiszen a lelke mélyén ő is tudja, hogy olcsó nőt bárhol talál, de ha jön az Egyetlen, akkor megy az összes többi...
Egyébként...
mire jó ez a visszazárható csomagolás a csokoládékon?
na tessék...
... a múltkor egy ismerősöm kiborult, hogy micsoda szemétség, hogy én mindig kapok ajándékba valamit... vagy egy kávét, vagy egy fagyit, sütit stb... mert ő meg nem... Nos, ezzel sokat nem tudok kezdeni, tény, hogy nagyon sok kedvességet kapok... és minden egoizmust mellőzve, ennek nyilván meg van az oka...
.... ma egy másik ismerőstől meg azt kaptam meg, hogy milyen piszokság, hogy az én bejegyzésemet tök sok ismerősöm tetszikeli azon a bizonyos közösségi oldalon, bezzeg az övét nem... Szerintem nem is...bár, sosem foglalkoztam ilyenekkel... de ha egy pillanatra átgondolom a dolgokat, akkor, ha azt vesszük, hogy a kétszáz ismerősömből ötven korlátozva van, ergo százötvenen láthatják a bejegyzéseimet, amiből a fele inaktív, a másik fele meg nem ül egész nap a gép előtt, lehet, hogy soknak számít az a néhány kedvelés is... bár, soha nem a lájkok miatt írok ki semmit, hanem azért, mert nem bírom "befogni" és ha a blog nincs kéznél, akkor oda kell kiírnom, mert egyszerű, mert gyors (és mert akkor nem felejtem el)...
Az viszont tény, hogy ért már meglepetés csendes olvasóktól, akik soha nem lájkolnak, soha nem kommentelnek, de személyes találkozáskor lelkesedtek, hogy milyen jó a bejegyzéseimet olvasni, mert mindig vidámak lesznek tőle. Ami azt illeti, meglepődtem, de jó érzés... ha csak naponta egy ember arcára sikerül a hülyeségeimmel mosolyt csalni, már megérte felkelni aznap.
És, hogy ezt most miért írtam le? Nem tudom.... talán azért, mert egy pillanatra így gondolkodtam el az irigység megnyilvánulási formáin...?
körkérdés
No, ki-melyiket? Orcakönyvön is megosztottam, érdekes válaszokat kaptam, itt is kíváncsi vagyok a válaszokra :)
Én egyértelműen a zöldet választom. A többi önerőből is megvalósítható :)
kérdezem...
A férfi söpröget egy szakadt kis partvissal, és közben veszekszik az arra járókkal, hogy ne szemeteljenek. Az egész megjelenése, viselkedése azt mutatja, hogy súlyosan beteg mentálisan (értsd: nem százas - de nem veszélyes!).
Elgondolkodtató, hogy még ebben az állapotban is, így is, mégis, a maga módján azon dolgozik, hogy fontosnak érezhesse magát.
Ki a betegebb? Ő, vagy azok, akik zokon veszik, hogy rájuk szól, akik kinevetik, akik gúnyolódnak rajta, sőt, ordítoznak vele, hogy ő mennyire fogyatékos, meg hülye?
ha...
valami nem jó
változtass - ne panaszkodj!
ha nem változtatsz - ne panaszkodj!
...
Ma reggel hallottam a rádióban, hogy olaszországban egy étterem vezetősége egy kezdeményezést indított útjára, és remélik, hogy ehhez más éttermek is csatlakoznak, miszerint a jól viselkedő gyerekek szülei kedvezményt kapnak, a gyerekek pedig fagyit - ezzel motiválnák a gyereknevelésre a szülőket, és a jól viselkedésre a gyerekeket.
Elgondolkodtató. Tényleg motiválni kell a szülőket arra, hogy tanítsák meg gyermekeiket helyesen viselkedni közösségben (is)?
Engem is nagyon bosszant, amikor neveletlen, kibírhatatlan viselkedésű gyerekekkel találkozok, akik akár egy étteremben (vagy más ilyen közösségi helyen) fel-alá rohangálnak, hangoskodnak, nem bírnak magukkal, de ezért nem a gyereket, hanem teljes mértékben a szülőt teszem felelőssé.
Egy szülőnek az a dolga, hogy nevelje a gyerekét, és ezt nem azért kell megtennie, hogy kedvezményt kapjon egy étteremben. A gyerek pedig ne azért viselkedjen jól, mert akkor ebéd után fagyit kap. Azért viselkedjen jól, mert az étteremben (és hasonló közösségi helyeken) jól kell viselkedni, mert az az illem, az a szabály, az a helyes.
Vannak nehéz időszakok - ez természetes, a fejlődéssel jár. Az én gyerekem is vágta földhöz magát a bolt közepén a hisztis időszakában, az viszont amit egyes szülők csinálnak - azaz nem csinálnak, nem figyelnek a gyerekre, nem fegyelmezik meg - szerintem nem normális. Már csak azért sem, mert a gyereknek az lesz a normális viselkedési norma. Márpedig ha gyerekként nem tanul meg viselkedni, milyen felnőtt lesz belőle?
Nem azt mondom, hogy minden gyereknek, minden pillanatban katonás fegyelemben kell lennie, de azért mindennek van egy határa. Megvan a helye a játéknak is, és vannak helyek, ahol igenis viselkedni kell és pont. Ez nem vitatéma. Az pedig, hogy a gyerekem hogy viselkedik, kizárólag az én felelősségem.
Nem azt mondom, hogy minden gyereknek, minden pillanatban katonás fegyelemben kell lennie, de azért mindennek van egy határa. Megvan a helye a játéknak is, és vannak helyek, ahol igenis viselkedni kell és pont. Ez nem vitatéma. Az pedig, hogy a gyerekem hogy viselkedik, kizárólag az én felelősségem.
Érdekes módon, én tudtam gyerekként viselkedni, eszembe nem jutott az étteremben rohangászni, vagy hangoskodni, és a gyerekem is tud viselkedni, sőt, ismerek más szülőket is, akiknek a gyereke jól nevelt, talán azért, mert odafigyeltek ránk/odafigyelünk rájuk?
Egy kis Micimackó
Míg Füles aggódik, Malacka tétovázik és Bagoly szónokol, addig Micimackó, a "csekély értelmű medvebocs" - könnyed, egyszerű és elfogadó életfilozófiájából adódóan - nem erőlködik, hanem egyszerűen csak a jelenben él... azaz csak VAN.
Van mit tanulni tőle...
Gondolkodó..
... az élet maga egy igazi túlélőtúra... én döntök, hogy élem meg... kalandként, vagy tragédiaként. Mióta feladataim sokasodnak és nehezednek, azóta sok mindent tanultam is... az életszemléletem, a dolgokhoz való hozzáállásom megváltozott, máshogy szemlélem a világot... másra fókuszálok...
Élni kell, és túlélni... mert van valaki, aki számít rám... nem csak magamért vagyok felelős, hanem érte is...
néha nehéz, néha még nehezebb... néha elesek, de mindig felállok és mosolyogva megyek tovább...
amikor érzem, hogy rám telepedik a sötétség, a kétségbeesés és a fájdalom, fogom magam, veszek egy mély levegőt és leülök, és elkezdem összeírni azokat a dolgokat, amelyek örömet okoznak... mindent ami eszembe jut, akármilyen apróságnak is tűnik... erősítem a jót... ami bármilyen halványnak is tűnik adott pillanatban, ott van és csak arra vár, hogy a figyelmemet neki szenteljem... mert mindig vannak örömteli dolgok is, maximum nem vesszük észre őket... ahogy a listámat írom, úgy tűnnek el a fellegek a fejem fölül...úgy gyengül a rossz érzés és veszi át helyét a jó...
.... a világ tele van ragyogó apró aranyszilánkokkal, amelyek beragyogják életemet, és csak figyelnem kell, hogy lássam, a sötétségben is milyen szépen szikráznak... sőt, ha sokáig figyelem őket egyszer csak arra ébredek, hogy a sötétség el is tűnt, és nem maradt más, csak a ragyogó, aranyló fény, mely beragyogja a világot...
*-*
Két farkas.
Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta: ' Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.
Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit. '
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: ' És melyik farkas győz? '
Az öreg indián mosolyogva válaszolt:
' Az, amelyiket eteted.
Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta:
" Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A félelem, a düh, a irigység, a féltékenység, a sajnálat, a szánalom, a kapzsiság, az erőszak, az önsajnálat, a bűntudat, a harag, a kisebbrendűség, a hazugság, a hamis büszkeség, a felsőbbrendűség és az ego.
Másikuk a Jó. - Az Szeretet, az öröm, a béke, a remény, a nyugalom, az alázat, a kedvesség, a jóindulat, az empátia, a nagylelkűség, az igazság, az együttérzés és a hit."
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját:
" És melyik farkas győz?"
Az öreg indián mosolyogva válaszolt:
"Az, amelyiket eteted!"