Túl vagyok életem első kihelyezett ülésén. Reggel egy órával előbb indultam otthonról, mert még rögtön 8 órakor lenyomtunk itt bent egy sima bizottsági ülést, majd sovány malacvágtában futottunk a buszhoz és irány Kecskemét. A buszt szerintünk valamelyik helyi járatból vették, mert pont olyan szakadt volt, mint a helyi járatok. Érdekes a Volán, hogy még országházi megrendelésre is ilyen sz.rt küld.. de legalább mercivel mentünk a merci gyárba. :)

Kecskemét Dísztermében a polgármester asszony fogadott minket, meg egy morcos őrmester titkárnéni - utóbbi később sem lett kedvesebb. A polginéni a tervezett 20 perc helyett 60 percig beszélt, de tény, hogy érdekes dolgokat hallottunk. Utána rohantunk az étterembe ebédelni, ahol lassú volt a kiszolgálás és egy idő után megjelent az őrmester és mindenkire ráparancsolt, hogy indulás van - még meg sem ebédeltünk, de ami a legfájóbb.. elmaradt a desszert, sőt, pisilni sem volt idő. De a képviselők, mint jó gyerekek, egy szó nélkül felálltak és indultak.

A Mercedes gyár, valami egészen elképesztő. A német igazgató fogadott minket, tartott egy rövid tájékoztatót a gyár történetéről (már az is nagyon érdekes volt). Ezután felkaptunk egy narancssárga láthatósági mellényt, védőszemüveget, fülhallgatót (amivel a hátul lévők is halhatják, amit a vezető hölgy mond) és elindultunk, sorban, mint a kiskacsák. Sajnos a gyár területén fotózni nem lehet, így onnan nincsenek képeim.
A gyár területén busszal fuvaroztak minket a megfelelő üzemekbe és ott volt egy kék útvonal, amin végigmentünk. Soha nem voltam még ilyen gyárban, úgyhogy nagy élmény volt, de a képviselők is tátott szájjal figyeltek meg mindent (irtó cukik voltak a nagydarab hapsik, akik figyelték, hogy készülnek ezek a gyönyörű autók).
Óriási robotok szerelik össze az autókat (tisztára, mint a transformers), vezető nélküli alkatrész szállító kocsik futkorásznak mágneses útvonalakon, szóval nagyon high tech az egész. Van emberi munka is, de azt is a modern technológia segítségével igyekeznek megkönnyíteni.
M. egyik rokona dolgozik ott és szereti nagyon, most kaptunk kis ízelítőt abból, hogy hogy miért. Nem csak a fizetés jó, de a gyárban van bölcsi, ovi a dolgozóknak (gyerekeiknek), rengeteg pihenőhely, kantin, étel-ital, figyelnek arra, hogy a munkaterületeken akár egy napon belül is lehet váltani másik munkakörre, tehát nem monoton. Ami zavaró, az a zaj, de egy munkahely se tökéletes. Szerintem sok gyárban lennének boldogok az emberek, ha ilyenek lennének a körülmények. Tényleg látszik, hogy egy német cégről van szó, nem magyar a mentalitás, a dolgozókhoz való hozzáállás sem és az anyagi háttér is szemmel látható.

Délután ötre értünk vissza, és bár fáradt voltam, de elszánt, ugyanis elmentem nadrágot venni, ami immár elkerülhetetlenné vált. Két farmerom volt, az egyik kilyukadt a lába között, a másik meg nagyon kényelmetlenül szűkké vált a lábaknál - pláne a dagadó térdeimmel.

A Westendben két H&M is van, az egyiken átsétálva nem láttam használható nadrágot sem. 
Utána jött az Orsay, de ott most nem találtam nekem való ruhát.
A C&A-ban folytattam. Felpróbáltam vagy 20 nadrágot (egy fazonból több méretet is) és teljesen kiborultam. 
Nekem nem kell más, csak egy sima, hagyományos farmer nadrág, fekete színben. Na, olyan nincs. Van bokarövid, szűk, nagyon szűk, irtó szűk és még annál is szűkebb, vagy a trapézgatya, ráadásul a méretezés is valami irtó béna.
Utána átmentem a másik H&M-be és ott már jobb volt a helyzet, felkaroltam hat gatyót és cirka 25 perc (!!!!) várakozás után már be is jutottam a próbafülkébe (mondjam, hogy majdnem sírtam?). De legalább sikeres volt az akció, így innen három farmer nadrággal gazdagabban jöhettem ki. Vettem egy olyan gumis feketét, ami már van otthon és nagyon szeretem (azzal nem lehet mellélőni), aztán vettem egy gombos feketét, enyhén szűk fazon és megvettem a kék gombos farmert is, amire már régen vágytam - az igazi hagyományos laza fazon (morcos baba is elfér benne). Ez a farmer igazi szerelem, mondjuk az ára is húzós volt, de megérdemlem...
Estére morcos baba (térdem) annyira fájt, hogy megint könnyeztem kicsit, sajnos éjjel is többször felébredtem az éles fájdalomra. Most Flectorral kenegetem és jónak tűnik.

Ja, amúgy hoztam vásárfiát, Mercedes parfüm (mintát) magamnak is és M-nek is, nagyon örült. Sajnos igazi mercit nem adtak. :) 

Sajnos a tegnapi nap egy veszteséggel is zárult - ma reggel.
Elszomorít, amikor azzal szembesülök, hogy a politika mennyire ki tud fordítani magából embereket. Elméletileg intelligens embereket. Akik, ha politizálni kezdenek, elfelejtenek gondolkodni, elfelejtenek intelligensek lenni. Csak hajtogatják a magukét, teljesen belehergelik magukat a témába, és ha nem azt hallják, amit hallani akarnak, habzó szájjal sértődnek halálig.

Tisztázzuk:  Titkárnő vagyok az Országgyűlés Hivatalában. Hivatali munkát végzek, pártfüggetlenül a képviselők munkáját támogatom én is. Választások jönnek-mennek, képviselők is jönnek-mennek, de a hivatali apparátus marad. 

Politikailag határozottan pártatlan vagyok, ahogy az az én munkakörömben el is várható. És én tényleg pártatlan vagyok. Ez nálam olyan szabály, amiből soha, semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó engedni, sem vita, sem veszekedés, sem provokálás, sem lelki manipuláció hatására.

Tehát, ha valaki elmondja, hogy nem tartja jónak a városa vezetését, hogy nem szereti a polgármesterét, én feltétel nélkül elfogadom, hiszen miért is vitáznék? Viszont érdemben nem tudok a témához szólni, se pro, se kontra, hiszen se politikus nem vagyok és nem is ott élek.

Nem szeretem, ha a munkám tekintetében összemosnak a politikával. Nem szeretem, amikor "nem politizálunk, csak beszélgetünk" felkiáltással aktívan politizál a másik és bele akar vonni a szidalmazásba. Nem szeretem és nem is vagyok hajlandó ilyenben részt venni. Elfogadom a másik érzéseit, véleményét és elvárom (igen, elvárom!), hogy az elfogadás kölcsönös legyen. Ellenkező esetben, ahogy ma is, határozottan beállok a helyzetbe és stop-ot mutatok. Akkor is, ha ebből sértődés van. Jellemző, hogy nem az én részemről...nekem csak az fáj, hogy csalódtam egy ember jellemében.

Csak annyit merészeltem mondani, hogy Kecskemét a szívem csücske város, hogy nagyon szeretem és számomra (mondom: számomra!) nagyon hiteles volt a polgármester asszony előadása. Ebből fakadt a veszekedés a másik fél részéről.. tegnap délután 2 óta, ma reggelig csak a polgi szidalmazását olvastam az üzenetekben és a város pusztulásáról a beszámolót, na meg azért a kormány is megkapta a magáét. Na meg azt, hogy miért nem hallgattunk meg polgárokat, de bezzeg ő bátor és kinyitja a száját és megmondja a frankót... de hogy hiába, mert sok buta ember mindent elhisz (ne vegyem magamra?). Próbáltam kezelni a dolgot finoman, majd határozottabban, de nem vette a lapot a másik fél. A sztori vége pedig az lett, hogy ő kiabálta le a fejem, hogy ő nem politizál (szerintem a polgármester, a képviselők, a kormány szidalmazása politizálás), csak beszélget és joga van elmondani amit érez és gondol és én ne politizáljak és hogy ő mekkorát csalódott bennem, mert velem nem lehet őszintén beszélgetni... Mint mondom, meghallgattam a véleményét és elfogadtam az érzéseit, a tapasztalatait és nem szálltam vitába vele - nem szálltam fel a hintára.

A képviselőkről amúgy annyit, hogy napi kapcsolatban vagyok velük. Ők is végzik a munkájukat (hogy hogyan, erre ne térjünk ki, a munkám szempontjából ez nem releváns) és én is. Engem egy dolog érdekel: velem, velünk korrektek. Nagyon is korrektek és tisztelettudóak, megbecsülnek minket (persze vannak idióták, de kevesen). Emberként nagyon szeretni valóak és kedvesek. Velünk azok is normálisak, akik a tévében marják egymást. Politikailag viszont nem tudok és nem is akarok nyilatkozni róluk. Tessék szépen megérteni és elfogadni - és nem összemosni a kettőt: az ő politikai munkájuk és a hivatali munka két külön dolog. Én meg nem vagyok semmilyen párt embere: hivatali dolgozó vagyok, akit egy kihelyezett ülésen érdeklődéssel meghallgatom a tájékoztatókat, végignézem, amit megmutatnak és kb. az az lesz a legnagyobb problémém, hogy megkapom-e a desszertet az ebédhez, vagy nem. A politikával pedig foglalkozzanak a nagyok.