Van egy férfi ismerősöm, mindig előadja magát, hogy ő milyen menő, milyen gazdag, milyen jól megy neki, meg Dubaiban nászutaztak, meg mindig mindenből jobb van neki, meg mindig mindent jobban tud... Szerel számítógépet, meg füvet nyírni is jár... Becsülendő, hogy több lábon áll, de amúgy annyira nevetséges, amit művel.  Tőle vettem a gyerek gépét, ami egészen jó, de persze küldte a saját gépéről messengeren a fotót, hogy neki mennyivel jobb van.
Tegnap megosztottam az új játékomat, neki alá kellett kommentelni, hogy milyen láncfűrésze van, persze a drága fajta... szóval menőzik, de a kijárási korlátozásnál pánikba esve kérdezte tőlem, hogy akkor most nem mehet füvet nyírni? Mert jajj neki kell a pénz, mert a felesége most szült és blablabla... a valóság mindig kiderül és na ennyit arról, hogy majd felveti őket a pénz. Én elégedett vagyok azzal, amim van, és sosem fogom azért rosszul érezni magamat, mert másnak szebb van és jobb van, nevetek az ilyen magamutogató embereken, de ez is egy olyan viselkedési forma, amit sosem fogok megérteni.  Kilóg a segge a gatyából, de menősködik. Ez annyira... béna.
Más.
Szóval. A napi 15 perc olvasás eredménye tegnap az volt, hogy egész nap nem láttuk a gyereket, mert.... olvasott. Vavyan Fable Jégtánc könyvét vette elő és képtelen szabadulni tőle. Időnként megjelenik, megkérdezi, melyik szó mit jelent, eszik-iszik-pisil, majd ismét a könyvolvasó fotelben található meg.
Este már beszélgettünk is róla, a karakterekről, meg arról, hogy ez nem "mai" történet, amiben mindig mindenhol történik valami akció, hanem "csak" egy sima történet, de nagyon izgalmas. No igen, a mai túlpörgetett világban ez lassúnak tűnhet, de pont így szép. Szóba került, hogy milyen új szavakat tanult meg, milyen új kifejezések kerültek a birtokába és ismét elmeséltem neki azt is, hogy mennyi mindent köszönhetek az olvasásnak a helyesírás, a kommunikáció tekintetében és a tekintetben, hogy ha unom a valóságot, a fantázia világába menekülök. Csillogott a szeme.
Már parázik, hogy ha ezt a könyvet kiolvassa, vajon talál-e ilyen jót még. Szerintem fog. :)
A Jégtánc amúgy nagy kedvencem, számos alkalommal újraolvastam ár, a benne lévő verset kívülről tudom, a mai napig. Amikor random fejből elmondtam, tágra nyíltak a szemei. No igen, én ilyen "beteg" vagyok, ha tetszik egy vers, kívülről megtanulom. Igaz, a kötelezőket anno a suliban meg csakazért se tanultam meg...
Szóval rettenetesen boldog vagyok, el se tudom mondani mennyire! Én csak hálás lehetek ennek a vírusnak, ennek a karanténnak, mert nekünk, itt, nagyon jó dolgok ajándékozódnak belőle.
Sőt, megérte, hálás lehetek a múlt heti nembeszélünkegymással két napnak is. Azt hiszem, akkor belőle is rengeteg feszültség szabadult fel és komolyan elgondolkodott, átértékelt dolgokat.
Tegnap este már a jóéjt pusziért is reklamált. Mert mióta összevitáztunk, az is el volt maradva.

Ameddig ő olvasott, addig mi kertészkedtünk. M. a lemetszett ágakat darabolta fel, én meg folytattam a gazolást-ültetést. A tescobol végül nem hoztam újabb rózsatövet (egy hősnek érzem magam), ám az akciós levendula mellém szegődött. Felváltva ültettem a rózsával (azt olvastam, az így nagyon jó párosítás), úgyhogy várom az eredményt.
Megnyitottuk a csapot is, mert nagyon száraz a föld, ajánlom, hogy most már ne legyen fagy.
Tegnap még grilleztünk is egy jót... na meg madármegfigyelést tartottunk.
Igazán jó hétvégénk volt ismét.