A helyzet úgy alakult, hogy mától én is itthon dolgozom. A munkáltatóm nagyon odafigyel az egészségünkre és arra, hogy a járvány ne terjedjen.
Szomorú volt tegnap eljönni bentről, súlyos némaság, szomorúság telepedett rám... a virágokat feltettem a szekrény tetejére, a legárnyékosabb részre, az árnyékolót leengedtem és a függönyt behúztam.. kényszeres mániával hagytam magam után rendet. Ki tudja, mikor megyek legközelebb? Olyan szomorú látvány volt az épület belülről.. üres és sötét, elhagyott.. bevallom, egy könnycseppet is elmorzsoltam. A munka amúgy nem állt le, lesz ülésezés, csak nagyon odafigyelnek a dolgozókra a vírushelyzet miatt és mindent igyekszünk távmunkában megoldani. Ezt nagyon rendesnek és korrektnek tartom. Szeretem a munkahelyemet, és büszke vagyok arra, hogy ott dolgozhatok és hogy ilyen vezetőség van. Remélem, hamarosan ismét mehetek. Volt arról szó, hogy valamit el kell intézni személyesen, de bármennyire is ügyeletes vagyok, Kata közölte, hogy szó se lehet arról, hogy én menjek vonatos tömegközlekedéssel, majd ő elintézi - pedig nincs ügyeletre beosztva. Konkrétan összevitáztunk ezen, de nem engedett a 48-ból. Na, ilyen egy JÓ vezető.

Más. 
Komoly dilemmában vagyok. A fodrászom Németországban volt egy hétig és úgy jött vissza, hogy azonnal dolgozik. Se házi karantén, se bolt bezárás, semmi... elvileg ezeket jelenteni kell, de nem vagyok vamzer, másik részről viszont veszélyeztet másokat. Mit tennétek, mit tegyek?
Próbáltam vele beszélni, de nem tudok mást mondani, mint hogy idióta... kell neki a pénz, mert most ment albérletbe és szerinte az egész pánikkeltés és hisztéria, ő nem és nem hajlandó szüneteltetni az üzletet. Mert ő fertőtlenít.... na az ilyen barmok miatt most már itt is megnőtt a veszély...

Azok miatt pedig, akikre nem vigyáz a főnökük - pedig megtehetné, mert állami szféra, lenne lehetőség, vagy mert megoldható lenne az otthoni munka, de mégsem, vagy mert tuti, hogy van pénze (pl. nálunk a trafikos nő) - keserűség van bennem. A pénz, a hatalom, a kapzsiság... a nemtörődömség... sajnálom és együttérzek veletek... akkor is, ha nem olvassátok a blogot (mivel nem nyilvános).

Továbbra is bennem van a kérdőjel, hogy mi a franc ez az egész és mi az igazi háttér, de szerintem sosem kapok rá választ. Elfogadom a szabályokat és teszem, amit tennem kell. Ha valóban van járvány és ezzel segíthetem a megállítást, akkor azért, ha nincs, akkor meg azért, mert ez a szabály.

Hétfőn a vezetést is lemondtam. Bár az oktató nem örült, de e tekintetben a józan eszem a mérvadó. De az az egy óra nagyon erős pozitív töltetet adott. Megyek, amint ismét biztonságos lesz. 

Persze idealista képek is felmerülnek bennem, hogy majd az emberek jól megváltoznak, hogy elkezdik értékelni azt, ami van, hogy tisztulnak és gyógyulnak a lelkek, a természet, hogy megszűnik a harácsolás, a pazarlás... de erre egyre kevesebb reményt látok.
Inkább azt látom, hogy mennyire beteg lelkűek az emberek, még jobban, mint hittem... ahelyett, hogy összefognának, egymást ölik.. ember embernek a farkasa... de azért szerencsére vannak kivételek. Kár, hogy a vírus (ha létezik), nem tudja, hogy a világ melyik felét kell megtisztítania...

Más.
Sima lisztből már korábban is sütöttem "kenyeret", volt, ami egészen jól sikerült, és régi tervem volt, hogy egyszer szerzek kovászt és kovászos kenyeret is készítek, mert az mekkora menőség és persze van motivátor is az ismerőseim között. :).
Persze én nem álltam neki kovászt gyártani, mert idő se volt rá... kérni meg cikinek éreztem...
na de most! Találtam nagyon jó kovász receptet és kaptam messengeres segítséget is Nagy Kenyérsütőnktől, Lazactól - itt is köszönöm! - és bár pilisen hadiállapotok vannak, így csak bl55 jutott a kisboltból, de azért nekiállok, azt vagy sikerül, vagy nem.

Tegnap Dave még lemehetett volna a koleszba az ott maradt cuccaiért, de úgy döntött, hogy inkább nem utazik, nem olyan fontos az a pulcsi. Bár én örültem volna, ha minden hazakerül, de neki kell igazat adnom, ismét bölcsebb volt, mint én.
Nem igaz, amit a fiatalokról mondanak, mert nagyon is felelősségteljesen viselkednek. Sokkal felelősségteljesebben sok felnőtt embernél. Magától, mindenféle veszekedés nélkül csinálja a feladatokat, amiket e-mailben küld meg a tanár. Büszke vagyok rá.
Kamaszokra jellemző módon egy dolog aggasztja, hogy halálra fogja unni magát. :D
Ebben nem hasonlítunk, mert nekem viszont annyi tervem van, hogy életem végéig itthon maradhatnék (persze fizetéssel együtt). :D

M. még dolgozik, neki nincs sok választása, építőipar, napi bér, de ott is gyengül a tempó, hamarosan ők is leállnak. Eddig nevetett a dolgokon, aztán mióta látja, hogy a munkahelyem milyen komolyan veszi a dolgokat, azóta meg átment hisztérikus pánikkeltőbe és mindenféle hülye teóriákat gyárt... már a járvány utánra is a legsötétebb jövőt festi... lehet, megölöm és azt mondom, a koronavírus volt. Két hét karantént megér.. :D.
Szóval ő még dolgozik, de remélem, hamarosan itthon lesz, mert azzal nem érünk semmit, ha mi itthon vagyunk, de ő meg nincs, bár szerencsére ő azért nem Pestre jár be, le is tiltottam mindenről.

Az utóbbi napokban eléggé feszült voltam, rám, természetemnél fogva hatnak mások érzelmei és most elég intenzív érzelmek vannak mindenhol. De most, hogy itthon vagyok, már az első nap reggele csodásan indul, valamiféle meghatározhatatlan béke, boldogság, öröm és optimizmus van bennem (levegőt kap a saját lényem-lelkem).
Ülök a kedvenc fotelemben, a laptopommal, kortyolom a kávémat, és nézem az orgonán játszadozó cinkéket. És persze közben szövöm a terveimet. Mert természetesen konkrét tervem van az itthon létre.
Végre normálisan kitakaríthatom a lakást, rendet rakhatok, na és a legfontosabb, a birtokon is annyi a dolog, hogy sosem fogy el. 

Bármi a kérdés, a kertem, a birtokom a válasz. Még ezzel a nyomorult M4-el is.

Számomra, ami a fontos, hogy a fiam itt van, a közelemben. Ha az apjánál lenne most, megőrülnék. Fura, de neki nem hiányzik a fia.. :(
A többi meg majd alakul valahogy.

Ma még muszáj elmennem itt pilisen belül egy-két helyre, bár állítólag tök felesleges, mert mindent leraboltak már... azért én próbálkozok, ha már vagyok annyira szerencsés, hogy más nézőponttal látom a világot, mint az "átlag"...
Vannak boltok, ahol fegyelmezettség van,de a Pennyben viszont Éhezők viadala.

pusszancs :)