A törzskarban a dunai panorámával nagyon el voltam kényeztetve. Aztán szóba került a várható költözés - és, hogy csak a bizottságok maradnak a Parlamentben, illetve aki nem itt van, az ideköltözik - így - mivel Parlament mániás vagyok, bevonzottam a bizottsági munkát egy jóóóó sötét irodával, ahová semmilyen fény nem jutott be, ráadásul a szagelszívó kéménye ott kukucskált az ablakunk alatt, így mindig hagymaszag volt. Nem is volt tervbe véve, hogy mi onnan elköltöznénk, ámde engem nem olyan fából faragtak, így most itt ülünk egy tágas, ragyogó napsütéses irodában, ahol nem csak az időkép kameráin keresztül láthatjuk a kék eget. Igaz, nem dunai panorámás, de pöpec kis hely, imádjuk. Főleg azt, hogy van természetes fény.
Jelenleg az öt helyiségünkből kettőben egy másik bizottság albérletben lakik, ha ők majd eltávoznak (talán jövőre....), akkor jön a jó világ, rengeteg sok hellyel.
A dunai panorámára azért visszatérünk még.

Dave beteg, de már hetek óta nem tud kikeveredni az influenzából, mindig visszaesik. Én reakcióm: "Gyere haza fiam, majd itthon gyógyulsz.". Apja reakciója: "Ne gyere haza, nehogy elkapjuk."; "Ne gyere haza, mert mi is betegek vagyunk."; és a legújabb: "Ugye nem vagy koronavírusos?" illetve, hogy "Olyan gyenge az immunrendszered, nehogy koronavírusos legyél." és persze, "Maradj anyádéknál". Ezen M. teljesen felmérgelte magát, mert azért milyen már, hogy beteg a fia, és teljes ellenállásban van, nehogy HAZAmenjen hozzájuk... tényleg, ha bármilyen komoly betegsége lenne (akár koronavírus), ez egy igazi apa reakciója, hogy "Jajj, csak haza ne gyere!"?

Hétvégén találkoztam egy barátnőmmel, jót kirándultunk a Várkert Bazárban, van ott egy vízhordó folyosó is, nem túl ismert... hát egy órát keringtünk, mire megtaláltuk (gugli térképe a barátunk, de kesze-kusza útvonalat mutatott), amúgy kiderült, hogy ott voltunk a folyosónál-folyosón, csak a külvilágban, nem az alagútban.. (miformánk).
Tegnap ment a kertészkedés ezerrel, amit én nem tudtam levágni faágakat, azokat M. a láncossal metszette le, na meg grilleztünk is egy óriásit.

Kicsit meg vagyok hűlve, fáj a torkom, de erősen próbálom leplezni, ebben az idióta világban már influenzás sem lehet az ember.

Na megyek pakolni, mert bár átköltöztünk, de még dobozokból élünk.