No, szappansztori végetért.
Berni, az én kis kolléganőm fogta magát és felment föncihez, hogy bejelentse, hogy márpedig ő nem hajlandó ennek az embernek az előadásán résztvenni. Fent is volt vagy két órát, fönci és I. meghallgatták. Bár zaklatottan ment fel, megnyugodva jött le. Elmondták neki, hogy szatírunk a legmagasabb főnökségnél lett számonkérve és nagyon komoly szankciókat is alkalmaztak nála, nyugodjon meg, többet soha nem fog hasonló dolog előfordulni, de ha mégis, akkor azonnal jelentse az esetet - ugyanis bármilyen apró tette komoly következményekkel jár.  Szóval az, hogy szatírunk vigyorogva és büszkén kihúzva magát, nagy arccal mászkál, csak a látszat, beteg elméje kompenzációja.
Előadást fog tartani, de felügyelet alatt azt is.

Annyit azért hozzáteszek a sztorihoz, hogy bár én a másik kislányt is hónapok óta biztattam azzal, hogy jelentse az esetet, nem tette és én sem tettem semmit, hiszen elvből, már jó régen nem cselekszem senki helyett.

Viszont, karácsonykor a zokogása alapján néhány karakán munkatárs azonnal intézkedett - így most inkább ők vannak cserbenhagyva - én pedig emiatt háborgok és ennek alapján vontam le ismét a következtetést, senki helyett soha, egy lépést sem, aki nem mutatja jelét a cselekvésnek, azt még szóban sem támogatom.

Csak mivel közvetlen környezetben történt a dolog, illetve a (verbális) bántalmazás is szívügyem, na meg a fene nagy igazságérzetem sem kussol, és még mindig túl fiatal vagyok ahhoz, hogy el tudjak fogadni számomra elfogadhatatlan dolgokat - mindig van mit tanulni -, így nem tudok érzelmileg távolmaradni.

Természetesen azt is tudom, hogy ez a történés miért hoz elő belőlem ilyen erős indulatokat - segít a saját zaklatásos traumáimat feldolgozni. Azáltal, hogy a saját tapasztalataimat, élményeimet felhasználva támogatom pl. a Bernit, gyógyulnak a saját traumatikus sebeim. És hát hol dolgoznám fel ezt az egészet, mint a blogomban?

Bernire amúgy rém büszke vagyok. Ő fel is használta a támogatásunkat, erőt merített belőle és keményen ki is állt magáért, durván "felszívta" magát... Ez egy ilyen sérült, csendes, szolid, visszahúzódó fiatal lánytól, aki még azért is bocsánatot kér, hogy él, igazi siker.
Én pedig úgy gondolom, ha csak egy embernek is tudok segíteni, hogy becsülje magát és kiálljon magáért, már megérte.