Az ünnepelt csak a vonaton tudta meg az úticélt, ő már rém kiváncsi volt, én meg rém büszke a titoktartásomra - volt boldogság. Rommá áztunk, mert nem ám esett, hanem özönvíz volt odakint, de a mosolyt nem mosta le az arcunkról.

Bécs nem hiába lett tizedik alkalommal a legélhetőbb város... maradtam volna... örökre. Annyira más, mint itthon... és érdekes módon ott kint a magyarok is máshogy viselkednek.. alkalmazkodnak az ottani energiákhoz...

Egyre többször vágyok el innen valami élhetőbb, békés, mosolygós életbe... nem vagyok kompatibilis a savanyú lelkű magyarokkal...

Shoppingoltunk is, naná... jó volt végre úgy menni, hogy nem kellett garasoskodni, nagyon hálás vagyok, hogy eljutottam végre idáig... onnan, ahol voltam... kimentünk a Naschmarkt-ba (a legnagyobb bécsi piac), sok bolt zárva volt az eső miatt, de a Mozart csokis nyitva volt... itt aztán sikerült eltapsolni egy kis pénzt és zsákmányolni jóóó sok Mozart csokit, na meg likőrt is hoztunk egy üveggel. Ittunk forralt bort is - mármint én, mert Dávidnak nem jött be sem az, sem a puncs, így sikerült szivecskés bögréket is zsákmányolni - kettőt itthonra, kettőt pedig Dávidnak és A Lánynak. Végül beültünk egy olasz étterembe és jól bekajátunk, a végén még kaptunk ajándékba két mogyorós likőrt, aminek a neve nem jut az eszembe.

Meglepetésemre - és Dávid meglepetésére is - remekül elboldogultam a német nyelvvel, illetve volt, ahol az angollal. Ez pozitívan motivál a további tanulásra.

A karácsony is jól telt, a megrendelt süti időajándéka bearanyozta a napjaimat. Boltba nem kellett mennem, mert M. átvállalta ezt a feladatot, és ez is nagyon nagy segítség volt nekem... nem kellett emberek közé mennem, a tömegbe...
Készítettem töltött káposztát, M. halászlevet, ja meg rántott husit is csináltam, mert Bubu azt szereti... és persze a halom kaja közepette palacsintát is sütöttem, mert a büdös kölke azt kívánta.

A fát Dávid díszítette és nagyon egyedi lett. Nyoma sincs a trendi díszítésnek és pont az a jó benne, hogy nem divatos, hanem szeretettel teli. Nincs is szívem lebontani, pedig a fának nem tesz jót a szobameleg, hiába a hűvös szobában van. Letettük alá a kisvonatot is, sajnos későn jutott eszembe, így elem nem került bele, így nem robogott fel alá a vonat, csak dudált és sípolt, de így is nagy sikere volt.

Aztán muszáj vagyok M.exe sztorikat is mesélni, mert a szemöldököm a hátamig szaladt, amikor meghallottam az eseményeket....
1. Karácsony előtt lent volt Domcsi, 24-re visszament ünnepelni, majd 25-én jött le ismét - meglepő módon teljesen normális volt és kicsit sem idegesítő - karácsonyi ajándéknak vettem a dolgot, persze én is máshogy állok a dolgokhoz vele kapcsolatban és ez is biztos segít - most már csak akkor van itt, ha az apja is itt van, így letettem a terhét a dolognak.... amúgy mostanában nagyon simulékony és kedves és ezt értékelem.

Amikor ment haza, M. csomagolt neki halászlevet, és amikor jött vissza, kérdezte, hogy na, megette-e... a válasz az volt, hogy anya és Tibi (a pótapja is ezt a nevet viseli) ették meg, mert anya azt mondta, hogy úgyis jövök vissza apához és majd eszek nála. Igen, megették a gyerek elől a halászlevet és neki nem adtak belőle, mert majd eszik apánál...
2. M. Karácsony után már ment dolgozni, így a fiát is vitte magával, ment haza. Amikor hazaért, az anyjáék kiborultak, hogy miért ment haza, mert ők várták a mamát - T. anyja - karácsonyozni és az ő helyén aludt volna. M.exe számonkért M-et, hogy miért nem szólt, mert így borult a program, le kellett mondani a mamát,  Domcsi kiborult (joggal), hogy most akkor ő útban van?
Jött a (pót) mama, a gyerek helyén aludt volna és nélküle is karácsonyoztak volna... eléggé úgy fest a dolog, hogy a szuka szült egy gyereket, hogy megtartsa M-et anno, aztán most az új kukinak szült egy másikat és ez feleslegessé vált... azt hittem, ilyen csak a "mesében" létezik, hogy egy nő képes eldobni a gyerekét egy f.sziért, de nem... lesznek még ebből bajok... láttam én ezt már akkor, amikor közölte, hogy kimegy a f.szival és az új gyerekkel Kanadába egy hónapra, ezt meg itthagyja... M. most fogja fel, hogy (megint) igazam van... ki is van borulva rendesen...

...

Volt időm itthon gondolkodni (igen, ez egy rossz tulajdonságom) és ismét arra jutottam, hogy megint selejteznem kell - minden téren. A facse továbbra is nagyon lehúzó energiákkal van tele, képtelen vagyok kiszűrni a nekem nem jókat - így ismét felfüggesztettem a fiókomat - most már 24 órája - és az alkalmazást is töröltem a telefonomról. Most tesztelem, hogy meddig bírom. Ez is egy függőség, le kell tennem a "szert". Úgy érzem, inkább a megszokás az, ami visszahúz, mondjuk az erősen húz vissza - de kitartok. 

Átmásoltam a gépre a múltkor kapott 8 giga könyvet és a tabletre is, olvasok sokat, illetve a régi írásaimat - verseimet, mert ugye azok is vannak - kanalaztam össze. Hogy én milyen szépeket - meg sötéteket is - írtam...

Muszáj összeszednem magam, mert ugye az én lelkem olyan mint a szivacs, összegyűjt minden szemetet, így most rengeteg negatív energia gyűlt össze bennem,  és olyan vagyok, amilyen nem vagyok - szóval át kell mosnom a lelki szivacsomat és ki kell engednem a sok szennyet belőle - ismét önmagam akarok lenni.

Most még működik a dolog, az igazi kihívás akkor jön, ha visszamegyek dolgozni, ott szokott bukni a mutatvány, de majd arra is kidolgozok valamit.

Most egyedül vagyok itthon és nagyon élvezem. Nem csinálok semmit - a női "kötelezettségeken" kívül, de még ez is másmilyen egyedül. Nagyon szeretek egyedül lenni és nagyon nagy szükségem is van rá, hogy magammal legyek...

Hamarosan 2020 lesz, amitől nagyon sokat várok. Pozitív, varázslatos szám, tele jó energiákkal, érzem, hogy végre az én évem jön és érzem, hogy sok ajándékot várhatok tőle. Ráadásul a születésem napja is illik a képbe, buli lesz jövőre az élet. Örömteli várakozással vagyok teli, rám férne már egy jó széria a sok rossz után.

Vigyázzatok magatokra, puszi :)