M. időnként úgy viselkedik, mint egy gyerek (igazi férfi) és olyankor én átváltok "anyába" - de mindig mondom is neki, hogy hé, nem vagyok az anyád - tegnap is volt egy ilyen kis évődésünk. Végigsimított az arcomon és közölte, hogy "pedig ha tudnád... én lennék a világ legboldogabb embere, ha ilyen anyám lenne, mint te"...
Egy kicsit a szívem szakadt bele...
(borzalmas anyja van, borzalmas gyerekkora volt, anyja 16 évesen otthagyta, hátra se nézett... azért siklott úgy ki az élete...)