Ma sem aludtam túl jól, furaságokat álmodtam, de legalább mélyen aludtam és pihentetett valamennyire.
Aztán egy kedves mosoly megalapozta a napomat, átmelegítette a szívemet és vigyorgást csalt az arcomra.
A vonaton bár tömeg volt, de egy nagyon szimpatikus hölgy mellett találtam helyet, akivel még pár szót is váltottunk.
Idebent az őr furán nézett rám, amit nem értettem, rá is kérdeztem, mire a válasz az volt, hogy ma én vagyok az első, aki mosolyog (nem akkor nyitották a kaput...!)...
A munka gördülékenyen zajlik, végre elememben vagyok.
Este az előadáson megbeszéltünk egy lánnyal egy találkozót, akit ugyan nem ismerek személyesen, de ott volt az előző Cesar találkozón is és utána egy csoportban beszélgettünk pár szót, azóta meg rám írt néhányszor... hát, majd meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.
A kialvatlanságtól fáradt vagyok, de egyben fel is vagyok pörögve.. az előadás 8-kor kezdődik, lesz éjfél, mire hazaérek, de az sem érdekel... vigyorgok, mint a tejbetök, február óta várom ezt a napot (február 4-én vettem meg a jegyet).
Pláne, ha még közös szelfit is sikerülne csinálni, hát nálam nem lenne boldogabb ember a földkerekén... két éve fentről küzdöttem le magamat a színpadhoz, akkor pont lemaradtam a szelfizésről, de most lent, a 6. sorban ülök majd. Drukkoljatok! :)
...
Múltkor cseréltettünk két színes patront a benti nyomtatóba, nem hagytam mind a négyet kicserélni, még jó, mert most jött a 86000-es számla... ahhoz képest tavasszal egy egész nyomtató volt 56000,- forint...
Öreg barátnőm férje eléggé beteg, most hazaengedték a kórházból, de nem morog, nem vitázik Anikóval és ez nem jó hír... aggódok a barátnőmért, 45 éve vannak együtt és bár rossz természetű a férje és rossz férj is, de összekovácsolódtak az évek során...
