Kedd este még beugrottam öreg barinőmhöz hajat festeni.
Tegnap kényelmes ébredés után bográcsoltunk - most paprikás krumpli készült, vittem át a szomszédba öreg barinőmnek, és ma hoztam is magammal. Ebéd után öreg barinőmmel bicikliztünk egy órát, majd hazaérve délutáni pihi volt, igen csak jót aludtam. Amúgy nem is öreg, 61 éves, csak nem tudom, hogy hívjam. :D
Imádom, irtó jó fej, csak éppen a családjával vannak problémák.. azaz úgy nyalja ki a családtagjai popillóját, hogy már úgy is bánnak vele, mint egy rabszolgával, egy háztartási alkalmazottal... szeretem-imádom a fiam, de ha eljutnék oda, hogy a 40 éves fiam nekem dobná oda a cipőjét, hogy pucoljam ki, biztos fejbeverném - magam - egy péklapáttal.
Az egyik fia még nem is gáz, az külön is lakik - ok a szomszéd házban, de ragaszkodik az önellátásához, na de a másik... na az igazi mamahotelos kényelmes kis semmirekellő hapsi, aki két szalmaszálat nem tesz keresztbe otthon, sőt, számonkéri az anyját dolgokért... (tettem már helyre, amikor a szemem láttára volt tuskó...).
Szóval ott van a két hapi, három kocsi, ő mégis biciklivel jár bevásárolni...
Ott van két hapi, mégis én vagyok az, aki mindig megyek segíteni telefont beállítani, számítógépet nézni, jelszót változtatni... szívesen teszem, örömmel, de valahol mégis bosszant, hogy ennyit nem képesek az anyjuknak segíteni... nem szeretem látni, hogy rosszul bánnak vele, aki az életét adja a családjáért... és igen, bárcsak nekem ilyen anyám lett volna, akinek meg van, az nem becsüli meg... 

Tegnapelőtt, amikor kiderült, hogy Dávid érkezik, M. örömujjongásban tört ki - tegnap voltak együtt kutyát sétáltatni, boltban, mindenhova együtt mennek... szóval nagy a lelkesedés, teljesen össze vannak nőve, M. kivirul tőle és ez jó.

Ma az állomáson vettem észre, hogy a lakatot otthon hagytam - rábíztam a nénire a biciklikre figyel, de Királyfi jó fej volt, mert kiment és lelakatolta nekem.

Kedden szülői volt Királyfi sulijában, most az apja volt jelen. Azért is szeretem ezt az iskolát, mert minden gyerekkel külön foglalkoznak, mindegyiknek van egy mentorja, hétfőn és csütörtökön beszélgetnek el velük, tényleg, igazán odafigyelnek rájuk, minden tekintetben. Dávid már nem olyan stresszes és teljesen kivirult, motivált és ügyes. Na igen, ez a pedagógia.
A szülőivel kapcsolatban volt arról szó, hogy mindkét szülő legyen jelen - a mentor Dáviddal való beszélgetésekor kibukott a téma, hogy apuka nem túl együttműködő velem és a mentor elbeszélgetett vele, hogy tán változtathatna... persze eredménytelenül... ezért most a szülőin a béke kedvéért csak ő volt jelen. Dávid mondta, hogy ő ezt tudta és mondta is a mentornak, de azért az próbálkozott.
Most, a kudarc után, ha lesz időm, vár engem is, hogy megismerjük egymást. Nem a Katit várja, hanem engem. Nagyon hálás vagyok, nagyon becsülöm a sulit, hogy ennyire vigyáznak a gyerekekre, hogy végre, valahol engem is számításba vesznek és tisztelnek mint szülőt. Ez nagyon fájó pont volt az életemben eddig.
Most itt bent pont a kemény időszak jön, de a szünet után felveszem vele a kapcsolatot.

Amúgy meg, minden héten kellene szerdán egy szombat.