M. megvette az új üstházat és üstöt, amit szombaton fel is avattunk, nagy nyárbúcsúztató partinkon, ahol még a volt sógornőmék voltak jelen, igazán jól sikerült a nap. Délután, amikor a birtokon sétálgattunk, egy óriási patkányt találtak a srácok a kertben, már mélyen aludva. M. szólt, hogy ne nézzek oda, de persze tudnom kellett, hogy mit nem láthatok, így sikerült végignéznem, ahogy a farka végét fogva vidáman lóbálta mint egy kis retikült és úgy vonult vele, hogy eltüntesse...
Vasárnapra még maradt a bablevesből, így nem kellett főzni, szóval végre kiélhettem magamat a kertben. Kiszedtem az elszáradt virágokat, pillangóvirág-naprafogó - utóbbiból amit a madarak meghagytak, eltettem télire, illetve jövő nyáron ültetni. Nálunk rengeteg a poloska, nem győzzük irtani őket. Tegnap a paradicsom állványzatán napozott a díszes társaság egy része, ott nyomkodta M. őket agyon egy erre kinevezett bottal. M. egy hős.
Beszéltem m a a körmösömmel, mesélte, hogy a múltkor munka után megtámadták - valószinű drogosok, egy kapucnis férfi és egy nő... még szerencse, hogy az utolsó ügyfele és a férje a közelben voltak, illetve, hogy be tudott ülni a kocsijába és magára tudta zárni az ajtót, mert a fickó ki akarta tépni a kocsiajtót. A bűnöző még beszélt is az ügyfelével (hogy vigyék el a pennybe), de így sem látta az arcát... Illetve utána még egy alkalommal látta őket - de személyleírást akkor sem tudott adni a kapucni miatt. A rendőrség nem tud tenni semmit, mert nincs személyleírás és túl sok rendőr sincs felénk... Nagyon felzaklatott, de nem azért, mert félnék, hanem a düh dolgozik bennem. Jövő héten tényleg elnézek arra a krav maga edzésre.
Éjszaka rémálmom volt... újraélesztettem valakit, elsőre sikerült, örültem, de végül hiába minden, meghalt... még álmomban is zokogtam.