Királyfi a parkban ücsörgés közben rezegtette a térdeit, meg a combjait, mintha remegnének... rászóltam, hogy fejezze be, mert ha ezt csinálja, akkor azt gondolják majd róla, hogy beteg.

Rám nézett, és közölte "De anya, te mondod mindig, nem szabad azzal foglalkozni, hogy mások mit gondolnak rólunk. Ha akarnak, gondoljanak betegnek. Nekem jó, hogy így mozgatom a lábaimat, így lazulnak az izmaim."

Igaza van és helyes, hogy amikor kell, emlékeztet arra, amit tanítottam neki. Szeretem.

Naná, hogy az esernyőmet a munkahelyen hagytam... de, bevonzottam, mint mindig, hazáig, a mi falunkban egy csepp eső sem esett, így nem áztam el... na de most aztán van szép vihar.
Egyébként pedig, dzsungel a kertben ide vagy oda, én ma legeltem az újhagymámból és nagyon, de nagyon fincsi én meg nagyon de nagyon elégedett vagyok és boldog. Jó ám a sültzsíros kenyér újhagymával...
Jó érzés azt enni, amit én ültettem. Pláne, ha azt nézem, mennyi időm van a kertecskével foglalkozni azon túl, hogy minden nap örömködök neki. Elég sokat ültettem, úgyhogy van utánpótlás dögivel, lehet eszegetni. Szerencsére elég gyenge, a szagom nem lesz biológiai fegyver a körülöttem lévők ellen... (öhm... sajnos?).
Tegnap elfogadható idő volt, amikor hazaértem, és olyan fél órát elmaszatoltam odakint... azaz nem maszatoltam, hanem konkrétan harcoltam a vadszőlővel, ugyanis az genya egy növény, mert mindenre felmászik, felfut, mindent megfojt... és nagyon szapora. Kevés növényt nem látok szívesen a kertben, ő az egyikőjük. Sajnos nem mondhatom neki, hogy csak a kerítésre fusson, mert nem szófogadó, így mennie kell.

Otthon csöppnyi kertemben nő a fű... meg - hivatalos nevén - gaz. De a gaz az én szememben csodálatos növény.  Mert nincs ám olyan, hogy gazvirág, maximum gazfickó.. csak vadvirág van. És én szeretem őket... mert olyan kis szép színesek, vidámak... és nagyon sok esetben nem gyom, hanem valójában gyógynövények. Az én vadregényes, kesze-kusza dzsungelemben nagyon is jól mutatnak.

Persze a szomszéd szerint undorítóan gazos a kert, de én általában teszek a szomszéd véleményére, és sajnálom, hogy ő nem látja azt a csodát az Életben, amit én. Ő gyomirtó párti, amivel aztán mindent locsol. Szerintem még kávé helyett is azt issza reggelente. Én meg sajnálom a Kertjét, a Természetet, a Földet a mérgek miatt.

No de visszatérve a lényegre, van ám vérehulló fecskefüvem (gyógynövény, például tejnedve szemölcsirtó hatású) is, meg selyemkóróm, meg gyermekláncfüvem ( salátaként is fogyasztható, illetve vértisztító, gyomorjavító, hashajtó, leveleit szeretik a nyulak), árvacsalánom (elég sok van és csodaszép, ahogy virágzik, nemesített változata például gyeppótlóként is helytáll) meg pásztortáskám (vérzéscsillapító, gyulladáscsökkentő és vizelethajtó. Magvai, levelei és gyökere ehetőek), ragadós galajom (teaként idegnyugtató, altató, vérnyomáscsökkentő hatású, a vese, máj, hasnyálmirigy megbetegedésekre jó, külsőleg bőrbetegségek, pattanások kezelésére használják.) meg még elég sok mindent be tudtam azonosítani - na de vissza már nem tudom mondani, hogy miket - határozottan elégedett vagyok. 

Amúgy a betelepített virágaim, a liliom, kövirózsa, fokhagyma, újhagyma, eperpalánta is csodaszépen fejlődnek, a kardvirágok is már kukucskálnak, és szintén dísznövényként ültetett egyéb virágaim is, amiknek viszont nem tudom a nevét - szépen fejlődnek. A menta, citromfű, tárkony is kihajtottak. Sőt, némelyik úgy elszaporodott, hogy ideje a kertben másik helyre is ültetnem belőlük.
Határozottan méhbarát a kertem, ugyanis az orgonám környékén hangos döngicsélés van, és a madárparadicsom is kinyitott, idén is, ugyanis korán reggel a csivitelés ugraszt ki az ágyból (de ki bánja ezt, én nem).

Minél kisebb költséggel járó, természetbarát kertet tervezek létesíteni (valójában ezt túlfejleszteni, ezért fogadom be folyamatosan a más kertekben már túlságosan elszaporodott, így kiirtás okán hajléktalanná vált növénykéket. Így lett liliomom és ma pedig kaptam egy csokor gyöngyvirágot. Igazán masszív kis növényke, mert az őszi adag, amit bevallom elég trehányul ültettem el, megmaradt és még virágzott is. Úgyhogy az új csomagocskának is nagyon, de nagyon örülök.
Végül is nem tenyérnyi a birtokom, úgyhogy megtehetem, hogy dzsungelesítek.
A hétvégi kiránduláskor pedig megállapítottam (ismét), hogy nekem nincs annyi fenyőfa, amennyi elég lenne, úgyhogy örökzöldeket is telepíteni fogok. A hátsó részen van egy csodaszép fenyő, illetve vannak gyümölcsfák, meg akác, és dió is, meg birsalma, elöl akácok vannak telepítve, de még férnek bele fák és azok bizony örökzöldek lesznek.

Értem én, hogy május van, meg virágzanak a virágok, danolásznak a madárkák... de tessék mondani, milyen évszakot írunk?
Fúj a szél, hideg van és én még mindig télikabátban járok-kelek és nincs benne melegem...