Esténként szeret belebújni nagypapám békebeli, vastag, férfias frottírköntösébe... a kertben való serénykedéshez pedig szintén nagypapám, szintén békebeli pufajkájába bújik bele... és én ezen annyira, de annyira meg tudok hatódni... érzelmek árasztanak el, ahogy korán eltávozott nagypapámra emlékezek... kicsit ilyenkor ő is velünk van... bár egy ideje már tudom, hogy Ő az Igazi, de újra és újra bele tudok szeretni.